Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-385
885. országos ülés májas 81-én, szombaton. 1890, 397 get beszedj ék a közgazdaság és az egyéni szabadság rovására. Habár, t. képviselőtársaim e törvényjavaslatnak óriási hiányait és tévedéseit kimutták, kötelességem mégis rámutatni egyes pontokra, mert a t. minister úr csak azokra reflectáít, a melyeket elmondtak, én pedig nagyon kiváncsi vagyok az én észrevételeimre adandó reflexiókra. A 6-ik szakaszt említem fel. Méltóztatnak tudni, mi van ebben a pontban? Én kételkedem, hogy a t. háznak itt lévő tagjai mind tudomással bírnának erről; mert ha ezt tudnák, lehetetlen, hogy a ház hozzájárulna ily szakasz megszavazásához. A 6-ik szakasz második bekezdésében megengedtetik — mert a szeszről igen bőven szólottak a t. kép viselőtársak, én szólok a borról — hogy más körzetből bizonyos feltétel alatt legyen hozható a bor. Egy példával fogom az egészet illusträlni. Ha valamelyik képviselőtársam otthoni időzése alatt elmegy a szomszéd városba és egy ottani kereskedésben, mint ez a gyakorlati életben mindennap előfordul, esetleg jó pálinkát vagy jó bort talál és egy pár litert vásárol és hazavisz, ezen ténye a következő következménynyel jár: a mint hazamegy, rögtön jelentés teendő azon bérlőnek, ki az illetékeket bérli, hogy „hazahoztam két liter bort és egy liter pálinkát". Ez legyen megérkezésekor az első gondja. Az, ki a mindennapi életet ismeri, fontolja meg, hogy ez legelső gondja-e annak, a ki hazamegy? A törvény azt mondja: előlegesen kell engedelmet kérni, hogy behozhassa, vagy pedig ha nem kéri előlegesen az engedelmet, legkésőbb a hozatalkor teendő jelentés. Tehát akkor jelentést kell neki tenni és az azon bérlő által reá kivetendő adót meg kell fizetnie. Méltóztassék fontolóra venni ezeket a körülményeket, mert ez a lehető legzaklatóbb, az egyéni jogokra és szabadságra leginkább fenyegető visszaélésnek tág kaput nyitó intézkedés. (Igaz! TJgy van! szélső balfelöl.) Az a regále-bérlő tehát bármely községi lakossal, ha bárhonnan hazajön, különösen ha boszút akar rajta állani, vagy üldözni akarja, azt megteheti, mert ezen törvényjavaslattal ki van neki szolgáltatva. Mert tegyük fel, hogy egy gazda egy más községből, hol gazdasági viszonyait rendezte, hazajön s egy haragos cselédje vagy kocsisa azt mondja a regálebérlőnek, hogy az uram most hozott egy liter pálinkát a szomszéd községből, ez elég arra, hogy a regálebéríő őt megidézhesse és ha az ellenkezőt bebizonyítani nem tudja, őt bizonyos illetékben elmarasztaltathassa. Hogy ez igy van, azt hiszem, hogy ezt a t. minister ur sem fogja tagadni; már pedig tudva azt, hogy egyes községben mennyi neme van az egyéni secaturának, ezeknek még a törvényhozás részéről is tért nyitni valóságos hibának tartom. De tekintsünk el az egyéni jognak és szabadságnak ilyen irtóztató korlátozásától és menjünk tovább. Az illető, a ki ezt a szeszt vagy bort vásárolta a szomszéd községben, annak az adóját ott már megfizette; mert ki kis mértékben árusít, erre engedélyt előbb nem kap, mig a borvagy szeszadót meg nem fizeti. Az tehát, a ki a jobb bort behozta a másik községből, mert az ottani regálebéríő rossz borát inni nem akarja, köteles a regálebérlőnek az adót újra megfizetni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) így van-e ez, t. minister ur, vagy nincs? Mert ennek a constatálása szükséges. S én lehetetlennek tartom, hogy az állam olyan méltatlanságot kövessen el,hogy egy és ugyanazon tárgytól kétszer fizettesse meg az adót. De van még egy körülmény, melyet figyelmen kivül hagyni nem szabad. Vannak vidékek, a hol az egyes birtokosok nem saját falujukban, hanem a szomszédos faluban birnak pinczével. Kérem tehát a t. minister ur felvilágosítását arra nézve is, hogy vájjon midőn egy X. birtokos X. faluból, a melyben lakik, átmegy egy Y. községbe, a hol szőlője van s onnan pinczéjéből bort hoz haza, tartozik-e ezután a regálebérlőnek szintén kétszer megfizetni az adót? Mert a törvény világosan azt mondja, hogy az egyik körzetből a másikba bort átvinni nem lehet. A mit tehát a törvény az egyik alakban adott, hogy t. i. a saját fogyasztására nem tartozik senki adót fizetni, ezt a törvény confiscálja, confiscálja azért, mert esetleg az illetőnek pinczéje nem abban a körzetben van, a melyben lakik, hanem valamely más körzetben. Igazöágos-e, méltányos-e és szabad-e ez s kinek a javára történik; az állam érdekében- e? Nem. (Igaz! ügy van ! a szélső baloldalon.) A t. minister ur kijelentette, hogy az eddigi tapasztalatok szerint a bevételek megfelelnek az ő számításának. Tehát a bérlők fizettek s ha fizettek s annyit bevettek, hogy a kincstár az eredménynyel meg lehet elégedve, kérdem: szabad-e ily méltánytalan, igazságtalan adónemet behozni csak azért, hogy esetleg több jövedelmük legyen a bérlőknek? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszen, hogy hasonlattal éljek, tudjuk, hogy a czukrot sem szabad adószolgáltatás nélkül az egyik körzetből a másikba átvinni, de ennél még sem követi el az állam azon sújtó igazságtalanságot, hogy kétszer fizettesse meg a fogyasztót, mert ki van mondva törvényben, hogy a ki már megadóztatott czukrot visz el, annak visszatérittetik az adó; tehát van mód adva arra, hogy a czukor után kétszer ne fizettessék adó. Ezeket voltam bátor a t. ház különös figyelmébe ajánlani. Csak ezen hátrányokra mutattam rá, noha még rámutathatnék a többi szakaszok, nevezetesen a 8. §-ból folyó hátrányokra is. Miután azonban ezekkel előttem szólt t. képviselőtársam
