Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-385

398 385. országos ülés niájus 31-én, szombaton. ISttu. kimerítően foglalkozott és kimutatta azok méltánytalan voltát: az elmondottakat nem akarom ismételni. Zárom beszédemet ott, a hol Horánszky Nándor t. képviselőtársam beszédét elhagyta, hogy t. i. nem resensust, hanem a legnagyobb méltánytalanságot fogja ezen törvényjavaslat megalkotása az országban szülni. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Én nem az ellen küzdök, hogy a t. pénzügyminister ur ne keressen és ne találjon módokat a visszaélések meggátlására; meg kell azokat keresni, de mikor a visszaéléseket keressük, méltatlan üldözéseknek az ország egyetlen egy lakosát se tegyük ki, hanem hozzunk oly intézkedést, a mely sújtja ugyan a visszaélést, de a jogot nem tiporja le. (Helyeslés szélső balfelöl.) Én is arra kérem tehát a t. pénzügyminister urat, hogy halasztassék el a törvényjavaslat tárgyalása, mert ebben nincs semmi veszély, miután a t. minister ur megnyugtatott, hogy a várt bevételek befolytak. Ha ez nem történt volna, kellene valami oly intézkedést tenni és fiscalitási szempontból elismerném, hogy a minister urnak igazsága van, bár viszont nem ismerhetném el, hogy tisztán fiscalitási szempontból kellene ilyen intézkedést tenni. A törvényjavaslat bővebb megfontolásából tehát veszély nem származván, mert csakugyan igaz, hogy az utolsó pillanatban ily aggályos, sújtó méltatlanságot előidéző törvényjavaslatnak a napirendről való levétele igenis indokolt: kérem és ajánlom a törvényjavaslat tárgyalásának elhalasztását, (Helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Madarász József jegyző : Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A mélyen t. pénzügyminister ur eddigi ministeri múltját tekintve bizonyára nem tehet szemrehányást az ellenzéknek az iránt, hogy intentiói bármikor gyanúsítás tárgyai lettek volna, vagy hogy egyéniségével szemben bármiféle susoeptibilitást gyakorolt volna bármikor az ellenzék. Sőt ha szabad a concret tények egész sorozatára hivatkoznom, ma is szaporítani akarjuk ezeket. A t. minister ur dicsekedhetik azzal, hogy a sympathia oly mértékével találkozott épen azon őszinteségéért, a melynek ma is jelét adta, amelylyel meg lehet elégedve. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Bennünket most sem vezet ily susceptíbilitas, Elfogadom, hogy a t. minister urnak a törvényjavaslat benyújtásánál a lehető legjobb szándéka volt s a magam részéről csak azt teszem hozzá, hogy a mi ezélunk épen az, hogy őt ezen — szerintünk is — nagy részben helyes intentio kivitelében támogassuk 8 igyekezzünk oly törvényt alkotni, a mely épen az ő intentióinak végrehajtására alkalmas lesz. (Helyeslésa szélső baloldalon.) De méltóztassék nekem a t. minister ur megengedni, ha nemcsak vele szemben, hanem általánosságban felállítom azon elvet, hogy ha mi kielégítve érezhetnők magunkat a t. minister urnak általunk bármi nagyra becsült intentióival, akkor talán helyesebb lenne a concret szakaszokat tartalmazó törvényjavaslat helyett a t. minister ur számára egy általános meghatalmazást állítani ki, amelynek keretén belül azután jogosítva lenne saját egyéni legjobb intentiói szerint .intézkedni. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A törvényhozásnál azonban — mint azt Horánszky Nándor t. képviselőtársam is megjegyezte — nem az egyéni intentiókra, hanem a törvény szövegére kell fektetnünk annak megítélését. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A t. minister ur szives yolt kijelenteni, hogy ő maga is elismeri, hogy ez a törvényjavaslat kellőleg, azaz azzal a rigorositással, a melylyel ő maga is szokta tárgyait kezelni, előkészítve nincsen. Az is tény, hogy az újonnan megnyitott jelen ülésszakból már csak néhány nap van hátra és azután a szünetek megkezdődnek. Látszik a törvényhozás termében, hogy a képviselők hazamentek, hazamentek nagyobbrészt azért is, mert, ha jól emlékezem, épen a t. kormánynak egyik hivatalos orgánumában közzé is lett téve, hogy ezen ülésszak hátralevő napjaiban érdemleges tárgyakat a képviselőház többé felvenni nem fog, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) bona fide mentek el tehát a képviselő urak és ime, ha körültekintünk, látjuk, hogy alig vagyunk határozatképes számmal, legalább itt a teremben százan nem vagyunk és tárgyalunk egy íontos törvényjavaslatot, melyet a t. minister ur maga is nemcsak fontosnak tartott, de a közérdek szempontjából rendkívüli fontosnak és sürgősnek elismert. Ennek az egész regale-kérdésnek, ugy a kártalanítási kérdésnek, mint a regale-jövedék kérdésének igazán szerencsétlensége, hogy sürgősségre való tekintetből alkottatnak meg mindazon dispositiók, a melyek eddig törvénybe foglaltattak, íme, t. ház, már hányadik novellájával állunk szemben azon törvényeknek, melyeket meghoztunk az italmérési kártalanítás és a jövedék kérdésében ? Ma is kettő fekszik előttünk: a kártalanítási igények bejelentési határidejének meghosszabbításáról és a jövedékről. Hányféle rendeletet kellett már a minister urnak kibocsátani, hányszor kellett már meggyőződnie arról, hogy mindazok a kifogások és ellenvetések, a melyek e padokról annak idején felhozattak azon törvényjavaslatok ellen, bizonyára nem rossz indulatból, nem gáncsoskodásból, hanem azért hozattak fel, mert a közélet s a tapasztalati tények azokat igazolni fogják. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hányszor győződhetett meg a t. minister ur csak arról is — hogy visszatérjek arra, a mit a törvény-