Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-385

SSö, országos ülés május 81-én, szombaton. 1880. 389 fordulnak elő, ezen kereskedőket oly feljegyzések vezetésére kötelezzem, melyekből megtudhatom azt, hogy a fogyasztásnál a nagy szeszforgalomban hová kerül a szesz s hogy ezen szeszkereskedők kötelesek legyenek nekem az abbeli adatokat szolgáltatni. Ma e kereskedőket ezen adatok szol gáltatására azért, hogy a visszaéléseket az általuk szolgáltatott adatok nyomán kideríthessük és rneglorolhassuk

; kötelezni nem lehet. Kijelentem, hogy épen azért fogalmaztam permissiv formában a könyvvezetésre vonatkozó egész rendelkezést, mert az ország különböző vidékein nincsenek e tekintetben egyforma körül menyek. Oly helyeken, egész vidékeken, mondhatnám egész országrészekben, sőt merem mondani az ország túlnyomó részében, a hol ily visszaélések nincsenek, mindaddig, mig e visszaélésnek jelenségei nem mutatkoznak, a nagykereskedőket könyvvezetésre kötelezni egyáltalán nem fogom; (Helyeslés jobbfelöl) ellenben kötelezni fogom erre a nagykei eskedőket, ha e törvényes felhatalmazást megnyerem az ország oly részeiben, a hol a visszaélések jelenségei mutatkoznak. S ott sem talán egy complicált, az illetők által nem vezethető, jelentékeny uj teherrel járó könyvvezetésről van szó, mert hiszen én kereskedelmi törvényünk azon rendelkezését, hogy a kereskedő a könyvvezetés módját maga határozza megs csakis kereskedelmi ügyleteit s annak egymásutánját tüntesse fel kereskedelmi könyvei vitelében, sértetlenül megóvni kívánom s a törvényben biztosított szabad eljárás ez intézkedés által lényegileg korlátozva nem is lesz. Mert csak oly kereskedői feljegyzéseket fogok követelni, melyeket az a kereskedő, ha rendszeres üzletet folytat, különben is megtesz. Minden kereskedő, a ki a kereskedelmi törvény szerint különben is könyvvezetésre kötelezve van, ha nagykereskedő, a száz literen felüli eladásokat úgy is el fogja könyvelni és a különbség csak az, hogy talán nem directe a főkönyvbe, hanem valamely más, talán raktárkönyvbe fogja feljegyezhetni. Az általunk contemplált végrehajtási utasítás úgy lesz szerkesztve, hogy könyveinek kiegészítő részét képező s általa különben is vezetett bármely kereskedelmi könyvben az általa eladott szeszmennyiségek ugy legyenek feltüntetve, hogy azok minősége és mennyisége kivehető legyen. Szükségesnek tartom nemcsak a mennyiség, hanem a minőség kitüntetését is, mert a kereskedők egy része fél attól — Gaál Jenő t. képviselő ur is utalt erre — hogy ha nemcsak mennyiség, hanem foktartalom szerinti registrálásról lesz szó, hogy ez nagyon nehézkes és nagyon terhelő lesz a kereskedőkre. Ha absolute állítjuk fel a tételt, áll e következtetés. De ha számolunk a gyakorlati élettel, akkor ezt nem fogjuk oly nagy megterhelésnek találni, mert a kereskedő nem 100 fok szerint különböző pálinkát, hanem a kereskedelmi igényeknek megfelőleg vagy abíolut szeszt, vagy vidékenkint váltakozó 30—40, vagy mondjuk 50 fokos szeszt, szóval csak 2—3 cathegóriát hoz forgalomba és igy be fogja vezetni először a menynyiséget, aztán az ott szokásos cathegóriát. Ezért volt szükséges felvenni a foktartalmat, minthogy a szesz minőségét másképen, mint foktartalomm ü meghatározni nem lehet. Ez tehát nem olyan nagyon terhelő a nagykereskedőre nézve, kinek számára az italmérési adómentesség e törvényben határozottan biztosítva van. (Helyeslés a jobboldalon.) Kijelentem azt is, hogy azon bizonylatok szolgáltatását, melyeket itt követelünk, hogy t. i. kimutattassék, hová szállíttatott a szesz, csak oly helyeken és azoktól fogom követelni, a hol a visszaéléseknek leghatározottabb jelei már mutatkoztak. (Helyeslés jobbfélől.) Ha tehát ugy állíttatik fel a kérdés, hogy itt nem általános, terhelő, a kereskedésre bénítólag ható, talán végre sem hajtható uj követelményről van szó, hanem csak felhatalmazásról, hogy a ministernek leg\ en módja az illető nagykereskedőtői adatokat kívánni, nem azért, hogy őt adó alá vonja, hanem hogy ekkópen az előforduló visszaéléseket nyomozhassa: távolról sem lehet ezt oly terhelő, végrehaj thatlan, bénító intézkedésnek nevezni. (Helyeslés jobbfélől.) Hiszen általános, diseretionalis hatalmat is kérhettem volna általános szavakkal, pl. ugy, hogy a szeszkereskedőket oly adatok nyújtására kötelezze, melyekből mindezek kivehetők. De alkotmányi szempontból helyesen jártam volna el, ha nem determinált felhatalmazást kérek? (Helyeslés.) Kértem a felhatalmazás maximumát, permissive kértem e felhatalmazást és kijelentem, hogy e maximummal általában nem fogok élni. Ez képezi a véghatárt, melyen túl nem mehetek és e véghatárig is csak ott megyek el, hol az adott viszonyok ezt szükséges- é teszik. (Helyeslés jobbfélől.) Kijelentem egyúttal — nem hozatott itt ugyan szóba, de több kérvény adatott be e kérdésben, melyekben úgy tudom, szintén nem hozatik szóba, de melyekkel ez némileg összefügg s a mely kérvények a ház tanácskozási rendjében a beállott körülményeknél fogva csak későbben fognak sorra kerülni — mondom, kijelentem, hogy e permissiv felhatalmazással ama délvidéki heti vásárokra nézve, a hol az ott főtt gyümölcs-pálinkák szoktak eladatni, minthogy ott visszaélések nyomára nem jöttem, élni nem fogok és a kivételes intézkedéseket s a kötelező könyvvezetést e vásári forgalomra kiterjeszteni nem fogom. (Helyeslés.) Most áttérek egy másik ellenvetésre. Midőn e törvényjavaslat biztosítja, hogy a mezőgazdák saját maguk, családtagjaik és cselédjeik számára a szeszt Í00 literen felül ezentúl is adómentesen