Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-385

388 885. országos ülés májas 31-én, szombaton. 1890. nincs olyan alapossággal, olyan körültekintéssel és olyan kifogástalansággal előkészítve, mint a hogy én minden törvény előkészítését — ha a viszonyok azt megengedik — szükségesnek tartom. De, t. ház, a mint e/t a költségvetés tárgyalásakor már voltam bátor elmondani az italmérési jövedéki törvényre vonatkozólag, ugyanazt vagyok bátor most is mondani: hogyha hosszas gondolkozás és az azóta lefolyt egy fél vagy mondhatnám egy esztendő alatt szerzett gyakorlati tapasztalatok után újólag egy törvényjavaslatot kellene kezdeményeznem, újólag is csak azon alapelvek alapján tudnám a mi viszonyaink közt az italmérési jövedék hasznosítását a t. ház előtt javadatba hozni. Ismétlem, a mit akkor is mondtam — és nem is lehet másképen — és a ki reálisan ismeri a viszonyokat, mást nem is helyezhet kilátásba, mint hogy ezen törvény egyes dispositiói még többszörös változtatás alá lesznek veendők, mert ilyen, az összes társadalmi köröket, a közgazdasági életnek úgyszólván egészét átfogó törvényt, ilyen új intézményt létesíteni nem is lehet másként, mint hogy az többszöri változtatáson menjen keresztül, mig aztán az élet gyakorlati viszonyainak, a különböző átalakulásoknak s az újabban táraadó igényeknek megfelelőleg véglegesen szabályozható. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hogy ezen törvényjavaslat nincs eléggé előkészítve, arra csak azt jegyzem meg, hogy megengedem, hogy nincs azon alapossággal előkészítve, mint az a törvényjavaslatok elkészítésénél idealiter kívánható volna; de ha az ilyen ideális követelménynek nem akarjuk feláldozni a pénzügyi eredményt, a gyakorlati élet követelményeit, hanem a felmerült bajokon, mihelyt azokat észreveszszük, segíteni akarunk, akkor azt kell mondani, hogy ez a törvényjavaslat az adott viszonyoknak megfelelőleg van előkészítve, (Ugy van! ügy van! a jobboldalon.) Mert nem ugy van, a mint a t. képviselő ur mondta, hogy nem hallgattam meg másokat, mint a regalebérlőket és a kereskedőket. Igyekeztem én tájékozást szerezni minden érdekelt factornál és hogy az egész országban nem tartattam enquéteket, hanem rövid utón igyekeztem tájékozást szerezni, ezt nem lehet arra magyarázni, hogy egyáltalában tájékozást nem szereztem. Hiszen az ilyen rövid idő alatt előkészített törvényjavaslatra nézve nem lehet olyan előkészületeket tenni, olyan enquéteket tartani, melyek hónapokon vagy talán éveken át uralják az egész közvéleményt. A mennyire szükséges volt, tájékoztam magamat az illető érdekkörök valódi igényei, kívánalmai és kifogásai iránt s ezen javaslat annak megfelelőleg elő is van készítve. (Helyeslés a jobboldalon.) És ismét csak mondom, t. ház, hogy azon alapelvek, melyek e javaslatban le vannak fektetve, végleg eldöntötteknek tekinthetők s olyan orvosszerül szolgálnak, melyek ha a pénzügyi eredményeket meg akarjuk óvni, minden körülmények közt és ha mennél előbb meg akarjuk óvni, lehetőleg mennél előbb életbe]éptetendők. (Helyeslés a jobboldalon.) Áttérek most, t. ház, azon alapelvekre, melyek e törvényjavaslatban le vannak fektetve és ezen alapelvek ismertetése kapcsán azon ellenvetések bírálatára, melyek a javaslat ellen felhozattak. (Halljuk! Halljuk!) Micsoda a javaslatnak első dispositiója? Az, hogy a nagy-szeszkereskedés, vagyis a 100 litert tevő vagy azt meghaladó mennyiségben való szeszkereskedés a pénzügyi hatóság előleges engedélyezésétől tétessék függővé. Azt hiszem, a javaslatnak ezen dispositiója nem kifogásoltatott egyetlen egy részről sem és ugy gondolom, hogy a ki előtt nem maradt ismeretlen az a nagy visszásság, mely nálunk a szeszkereskedés terén az utóbbi hónapokban kifejlett, hogy merném mondani, most már a százat meghaladó nagy-szeszkereskedő keletkezett az országnak viszonylag igen kis területén, az el fogja ismerni, hogy ezen concessionarius rendszert kell alkalmazni, ha evidentiában akarjuk tartani a szeszkereskedést s nem akarunk tág kaput nyitni a visszaélésekre. De nem foglalkozom ezzel, mert ugy tudom, maga az, hogy a szeszkereskedés bejelentéshez és engedélyhez köttessék, nem is tétetett kifogás tárgyává. Hanem kifogásolták azt, hogy azok a szeszkereskedők könyvek vezetésére köteleztetnek és ehhez köttetnek azok a nagy kifogások, melyekből G-aál Jenő t. képviselő ur azt vonja le, hogy ez az egész szeszkereskedés megsemmisítésére fölvezetni. Mi itt a czél, t. ház ? A czél tisztán az, hogy módunkban legyen a nagy szeszforgalmat figyelemmel kisérni s pedig nemcsak a jövedéki érdekek megóvása szempontjából, hanem azért is, hogy ha majdan további módosításokat teszünk ezen törvényeken, nem bekötött szemmel, nem készületlenül, hanem a megfelelő alapossággal tudjuk e törvények végleges módosítását a törvényhozás előtt kezdeményezni. (Helyeslés a jobboldalon.) A nagy szeszforgalomnak figyelemmel kisérése oly eminens kívánalom az intézmény végleges létesítéséhez, hogy ha arra a pénzügyi érdekek megóvása szempontjából nem volna szükség, azért is kellene felhatalmazást kérnem, hogy e nagy forgalmat figyelemmel kisérhessem, hogy a végleges állapot helyes előkészítéséhez és megítéléséhez a megfelelő eszközök álljanak rendelkezésünkre. De vájjon ez a könyvvezetés ugy van-e czéíba véve, hogy az a kereskedésre visszahatással leend és annak megsemmisítésére fog vezetni? Mit czélozok ezen intézkedéssel, t. ház ? Azt, hogy ott, a hol arra valóban szükség van, a hol a nagyszeszkereskedésben a vidéken nagy visszaélések