Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-385
385. országos ülés május 31-én, szombaton. 1890. 387 törvényczikk némely határozatainak kiegészítéséről" levétetik a napirendről". Wekerle Sándor pénzügyminister: T. képviselőház ! Miután az előttem szólott t. képviselő ur a törvényjavaslatnak a napirendről való levételét indítványozta, kötelességemnek tartom már most felszólalni, fentartva természetesen magamnak a jogot, hogy arra az esetre, ha további ellenvetések tétetnének a törvényjavaslat ellen, a szavazás előtt ismételve igénybe vegyem lehetőleg rövid időre a t. ház figyelmét. (Helyeslés.) Most azért tartom kötelességemnek felszólalni, mert az előttem szólott két képviselő ur oly sötét sziliben tüntette fel e javaslatot, a minőben azt feltüntetni a javaslat intentiója szerint nem lehet, mert ha a javaslatban foglalt egyes dispositiók azon indokolás mellett világittatnak meg, melyeket én a törvényjavaslathoz benyújtottam és ha azon nyilatkozatok is figyelembe vétetnek, melyeket a javaslatra vonatkozólag annak idején a pénzügyi bizottságban tettem, a képviselő urak állításai mindenesetre túlzottaknak tekintendők. (Halljuk! Halljuk!) Először is Gaál Jenő képviselőtársíim azon megjegyzésére leszek bátor refiectálni, melyet ő nem ezen javaslatra, hanem az egész italmérési jövedéki javaslatra vonatkozólag tett, hogy mi volt annak oka és mikép volt az előkészítve. Igaz, t. ház, hogy az italmérési jövedékre vonatkozó törvényjavaslatnak egyik fő és kimagasló czélja az volt, hogy egy régi, nem korszerű intézmény, a kizárólagos italmérési jogosultság, megszüntettessék; hogy az italmérés és a korcsmai üzlet gyakorlása korszerű ellenőrzés alá helyeztessék. (Halljuk ! Halljuk !) De a t. képviselő ur egy más döntő motívumot, mely talán pedig egyenértékű volt ama főczéllal, figyelmen kivül hagyott és ez az a körülmény, hogy akkor, midőn a szeszadótörvényjavaslat beterjesztése folytán a szeszadótételek lényegesen emeltettek és általános volt a panasz, hogy a regale-jövedelem ily szeszadótételek mellett megsemmisül, a felére devalválódik, általános volt e panaszszal együtt az a kívánalom is, hogy a regale jogosítottaknak kárpótlás nyujtassék, még pedig mielőbb. Ez volt a fő és döntő motívum a közgazdasági indok mellett, mely a javaslatnak gyors előterjesztését tette szükségessé. (ügy van! a jobboldalon.) A másik motívum azután az volt, hogy pénzügyi eredményeket is resultáb jon ez a javaslat. Á mi az első, vagyis: a közgazdasági motívumot illeti, én már az 1890-ik évi költségvetés tárgyalásakor elismertem azt, hogy minden törekvésem, igyekezetem, minden utánjárásom, az[összes helyhatóságoknál kifejtett minden tevékenységem daczára, a kizárólagos italmérési jogot sokkal nagyobb mértékben kellett igénybe vennem, mint a hogy az eredetileg contemplálva volt. Mert nem ogy áll a dolog, mint azt G-aál Jenő t. képviselő ur feltüntette és a ki ismeri a viszonyokat, az, azt hiszem, nem is tüntetheti fel ugy, hogy az ország 12 ezer községében ily nagy reformot, ily nagy átalakulást egy szóra, egy napi fordulóra keresztülvinni lehessen. A kormány azt vette czélba, hogy sikerülni fog az italmérési adót a kizárólagos italméréd jog igénybe vételével 3 esztendő alatt keresztülvinni. Mit tesz ez ? Azt, hogy az első esztendőben négyezer községben fog az italmérési adó keresztülvitetni. Es mi volt az eredmény 1 Az, hogy a mint ezt a költségvetés tárgyalásakor is nyíltan bevallottam, minden törekvésem daczára, csak kétezer községben tudtam keresztül vinni az italmérési adót, a többiekben a kizárólagos italmérési jog alapján voltam kénytelen biztosítani az italmérési jövedéket. Ez tehát eredeti tervemtől mindenesetre eltérő s a mögött maradó eredmény. Tehát mint akkor is kijelentettem, nem a kormányon múlt a dolog, mert a rendelkezésre álló összes eszközöket, a közreműködésnek egész súlyát latba vetettem, hogy ne csak tisztán a pénzügyi eredményt biztosítsam, hanem a pénzügyi eredmények árán az italmérési adót életbeléptetni képes legyek. Miután láttam, hogy ezt a czélt nem érhettem el, más módon igyekeztem elérni a közgazdasági czélt. És a mennyire az adott viszonyok közt lehetséges volt, ismét a pénzügyi eredmények rovására mindent elkövettem arra nézve, hogy nem egyes regale-bérlőknek, hanem lehetőleg a községeknek kezébe kerüljön az italmérési jog. Én azt hiszem, hogy ezt elértem azon mértékben, a mint azt az adott viszonyok közt elérni lehetett, ugy, hogy nem egyoldalú pénzügyi intentio, hanem a közgazdasági érdekeknek lehető legmesszebb menő megóvása vezérelte eljárásunkat. A mi a pénzügyi eredményt illeti, erre nézve azt vagyok bátor megjegyezni, hogy jó lehet nem hagyom magamat félrevezettetni az által, hogy minő összegek vannak biztosítva; mert oly adónemnél, mely egészen új, midőn a biztosításnak első évét éljük, sem én, sem más nem fog jót állani azért, hogy a biztosított összegnek mennyi részefog tényleg befolyni és a gyakorlatban mint való ságos jövedelem érvényesülni. De a biztosított öszszegek, ha a képzelhető legnagyobb százalékot vonom is le azokból, mindenesetre a mellett szólnak, kivált ha tekintettel vagyok már a folyó év első negyedében tényleg elért eredményre, hogy az a pénzügyi eredmény, mely az italmérési jövedékből kilátásba helyeztetett, el is éretett. A t. képviselő ur ezen javaslatra is azt mondta, hogy az nincsen megfelelőleg előkészítve, ép úgy, mint mondta azt az italmérési jövedékről szóló javaslatról. Megengedem azt, hogy sem ez a javaslat, sem a másik, az italmérési jövedékről szóló, mely időközben már törvényerőre is emelkedett, 49*
