Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-385
386 385. orsnágos ülés május 31-én, szombaton. 1890. polisticus árait (Ugy van! balfélől) vagy pedig nem lesznek képesek munkásokat kapni. Ez alternatíva pedig olyan baj lesz, a mely általános lévén az egész országban, sokkal nagyobb jelentőséggel bir, mint azon visszaélések, melyeket ezen intézkedéssel megelőzni remélnek. (ügy van! balfelöl.) A törvényjavaslatnak egy harmadik intézkedése arra vonatkozik, hogy az egyik körzetből a másik körzetbe nem szabad bizonyos közönséges égetett szeszes folyadékokat átvinni. Indokául felhozzák azt, hogy az egyes nagyobb jelentőségű körzetek mellett a Szomszédos bérlők italméréseket állítottak fel, mi által azon nagyobb körzeteket károsították. Ezzel szemben bátor vagyok azon kérvényre utalni, (Halljuk! Halljuk!) a melyet a nagyváradi szeszgyárosok és a nagyváradi italmérésijog-bérlőség terjesztett be a képviselőház elé s a melyet elég különösen ma délután fognak a kérvényi bizottságban tárgyalni. (Derültség balfélől.) Linder György: Post festa! Gaál JenÖ (pécskai): Ebben a kérvényben, t. ház, ki van fejtve az, hogy Nagyváradon ugy, mint az alföld nagyobb városaiban: Aradon, Szegeden, Temesvárt, Debreczenben és más városokban a régi regálét, daczára az Í836 : VI. törvényczikknek, ugy kezelték, hogy onnan kisebb menynyiségben is vittek ki szeszt és ezt az eljárást a t. pénzügyminister ur végrehajtó rendelete sem kifogásolta, ugy, hogy az egészen törvényesnek tekintetett. A nagyvárosoknak italmérési bérlete ezen az alapon adatott ki. Ott nagyszámmal vannak oly egyének, a kik ezen jog igénybevétele nélkül nem volnának képesek üzletüket fentartani. Nagyváradra vonatkozólag például azt említi fel a kérvény, hogy ezen törvényjavaslat változatlan elfogadása esetén körülbelül 40—50 kereskedő lesz kénytelen üzletét bezárni. Azzal az indokolással szemben tehát, a mely az előterjesztésben felhozatik, oly védekezést látunk itt, amely legalább is nagyon kétes értékűnek tünteti fel ezen intézkedést. (Helyeslés balfélől) Megjegyzem még, hogy a t. minister ur felveszi a törvénybe azt az intézkedést is, hogy a gyarmatáru- és füszerkeieskedők csak bizonyos korlátok között lesznek jogosítva szeszes italokat palaezkokban eladni. Nagyon jól tudom, hogy ennek az intézkedésnek legnagyobb része benne van a végrehajtási rendeletben és benne van ezt megelőzőleg az 1876. deczember 31-én kiadott belügyministeri rendeletben is; de én csak ugy mellékesen kérdem, vájjon nem volna-e helyes, hogy midőn korlátoljuk a palaezkokban való áruihatás jogát, egyúttal megengedjük azt, hogy hazai csemegeborok forgalomba hozhatók legyenek nem csupán olyan áron, a mint itt van megemlítve, tudniillik literenkint 60 krajczárjával, mert ilyen hazai csemegeborokat nálunk ritkán szoktak nagyobb mértékben fogyasztani, hanem jelentékenyen alacsonyabb áron is. Én azt gondolom, hogy a mostani regalebérleteket egyáltalán nem érintené károsan az, ha teszem a 60 krajczáros ár literenkint 50 krajczárra szállíttatnék le, melyben benfoglaltatnék lOkrajczárral az üveg ára is. Azon roppant küzdelemben, t. ház, a melyet Magyarországon mindenütt, különösen a hegyeken levő szőlők birtokosai folytatni kénytelenek, ezen előny nyújtása nagyon indokolt volna. (Helyeslés balfelöl.) De ezt csak mellékesen jegyzem meg, mert szorosan véve nem tartozik az érvelésemhez. Az én érvelésem ugyanis annak kimutatására irányult, hogy a javaslat nincs kellőleg előkészítve (Élénk helyeslés balfélől) és minden főbb intézkedése annyira egyoldalú, hogy a javaslat, ha törvényerőre emelkedik, nagyobb bajt fog okozni a t. minister urnak, mint a minőt azon visszaélések, a melyeket megszüntetni kivan, ma reá nézve képeznek. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Ezen javaslat, t. ház, túl lő a czélon és nemcsak a szennyes fürdővizet, hanem vele együtt a gyermeket is kiönti. Pedig nagyon kívánatos volna, hogy ha már ezen reform kiindulási pontja nem volt helyes, legalább további folyamába azt a körültekintést és óvatosságot őrizzük meg, mely nélkül egy ily fontos ügy kezelése kár nélkül nem történhetik. (Ugy van! Ugy van! balfélől.) Én teljesen méltánylom, t. ház, a t. pénzügyminister ur azon törekvését, hogy ő a jogosulatlan visszaéléseket visszaszorítani igyekszik. Én és azon párt, a melyhez szerencsém van tartozni, kívánjuk, hogy ezen intézkedések mielőbb keresztülvihetők legyenek; de természetesen ugy, a mint azt a közérdek megkívánja. Azért mi nem is utasítjuk első sorban vissza a törvényjavaslatot, mert azt kívánjuk, hogy az még ezen ülésszakban tárgyalható legyen, (Helyeslés balfélől) ennélfogva a házszabályoknak megfelelőleg a napirendről való levételt, indítványozzuk. (Élénk helyeslés balfélől.) Természetes azonban, hogy ha a t. ház többsége ebbe bele nem egyezik, miután mi az előterjesztést oly hiányosnak tartjuk, hogy nézetünk szerint abból több kár, mint haszon származik, kénytelenek leszünk a javaslat ellen szavazni. (Helyeslés balfélől.) Van szerencsém ennélfogva magam és t. elvtársaim nevében egy halasztási indítványt benyújtani, a melyben azt kérjük kimondatni, hogy a javaslat a napirendről levétessék. (Élénk helyeslés balfélől.) Elnök: Fel fog olvastatni az indítvány. Balogh Géza jegyző (olvassa): „Mondja ki a képviselőház, hogy az 551. számú törvényjavaslat „az italmérési jövedékről szóló 1888; XXXV.
