Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-385

185, orssrigos ülés május 31-én, szombatos. 1850. 380 ban levő italmérési bérlők ellen és ezen panaszokat mind meghallgatta a pénzügyminister ur. De azután rajtok kivül nem hallgatott meg semmi és senki mást. (Igás! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nem hallgatta meg a szeszkereskedők képviselőit, nem hallgatta meg a gazdasági egyesületeket (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső balobgalon) és ennek lehet tulajdonítani, hogy ilyen előterjesztéssel van dolgunk. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha a javaslatban foglalt főbb intézkedéseket sorba veszem, ki fog tűnni, hogy a mit állított ím, csakugyan megfelel a valóságnak. (Halljuk! Halljuk!) A javaslat első fontosabb intézkedése a szesznagykereskedésnek engedélyhez való kötésére vonatkozik. Miután a szesz-nagykereskedés körében viszszaélések tapasztaltattak, az ellen, hogy az ellenőrzési szabályok alá vettessék, kifogást tenni nem lehet. De a t. minister ur ezen intézkedésnél túllő a czélon, mert ő nemcsak a visszaéléseket szünteti meg, hanem az én nézetem és tapasztalatom szerint megszünteti magát a tisztességes szesz-nagykereskedést is. (Ugy van! balfelöl.) Ezt azért merem állítani, mert annak idején, mikor a szesz-adótörvény behozatott, igen megbízható szeszkereskedőktől minden közvetlen érdek sugalmazása nélkül hallottam azt a nyilatkozatot, hogy ők csak a legnagyobb küzdelemmel képesek üzletüket fentartani. Most a képviselőház elé járulnak s panaszkodnak, hogy egyáltalán nem fogják üzletüket fentarthatni és én ezt nekik tökéletesen elhiszem; mert ha eddig is oly nehézségekkel küzdöttek, a melyek mellett nyereségre alig számíthattak, nagyon természetesnek találom, hogy vissza fognak vonulni oly üzlettől, melynél a tisztességtelen concurreotiával meg nem küzdhetnek. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Azon intézkedések mellett, melyek a törvényjavaslatban foglaltatnak, ha t. i. a szeszkereskedők kénytelenek lesznek könyveiket a pénzügyi közegek előtt az ő kivánatukra bármikor feltárni, ha kötelezve lesznek azok nevét, a kiktől szeszt vesznek és azokét, a kiknek szeszt adnak el, továbbá a szesz foktartalmát a valósághoz híven bejegyezni s mindent okmányokkal kimutatni — mert különben kiteszik magukat annak, hogy jövedéki birsággal sújtják őket — ugyan mi érdeke marad annak a szeszkereskedelemnek, a mely különben is annyi bajjal küzd és oly problematicus nyereséggel dolgozik, a mi reá birja, hogy ily dolgoknak kitegye magát. (Helyeslés a baloldalon.) Az eredmény egyszerűen az lesz, hogy a tisztességes elemek vissza fognak vonulni a szesznagykereskedelemtől. És kiknek kezébe fog az aztán jutni ? Egyrészt a szeszgyárosok kezébe, kiket én természetesen oly elemeknek tartok, meKÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XVIII. KÖTET. lyekre az előbbi jelzőt alkalmazni nem lehet, de a melyek maguk is igen nagy bajokkal küzdvén, valószínű, hogy ezzel a kevésbé nyereséges üzlettel foglalkozni nem fognak; másrészt pedig át fog menni ezen üzlet az italmérési jog bérlőinek kezébe, a kik azután azt a maguk körzetében monopolisálni fogják. (Ugy van! balfelől.) Pedig, t. ház, a nagykereskedelemre, mint mindenütt, ugy itt is szükség van. A termelő és a fogyasztást közvetetlenül kiszolgáló kiskereskedelem között a dolog lényegénél fogva kell, hogy legyen valami és ez a nagy kereskedelem. Erdekében áll ez a forgalomnak, a termelőnek és fogyasztónak egyaránt. (Helyeslés balfelől.) Ha ezt a közbülső elemet kiveszszük; ha az és pedig számbavehetőleg fennállani nem fog, azt meg fogja érezni a különben is annyi bajjal küzdő szesztermelés az árak oly természetű emelkeilése folytán, mely nem a termelőnek, nem is a fogyasztónak, hanem csak a regalebérlőnek lesz javára. (Igaz! balfelöl.) így vagyunk, t. ház, a szesz-nagykereskedelemre vonatkozó intézkedésekkel. Van azután e törvényjavaslatnak egy más rendelkezése, mely szerint a mezőgazdák csak az esetben adhatják az adómentes szeszt 100 literen felül a napszám melletti szeszjárandóság alakjában munkásaiknak, ha erre nézve a pénzügyi igazgatóságtól engedélyt eszközölnek ki. (Halljuk! Halljuk!) A bizottsági jelentésben az van mondva, hogy a t. minister ur a pénzügyi bizottság előtt erre nézve bizonyos könnyítéseket helyezett kilátásba. Ugyanis a jelentésnek a 3-ik §-ra vonatkozó pontja szerint megígérte, hogy a községeket fel fogja hatalmazni a, gazdák részéről való tömeges jelentkezések átvételére s hogy a constatált szükséglet beszerzése iránt az engedély három év tartamára adatik meg. Nézetem szerint azonban ezzel az Ígérettel a bajon segítve nincs. Mert nem a községek elöljárói fogják az engedélyt megadni, hanem a pénzügyi igazgatóság. (Ugy van! balfelöl.) A községek csak postául fognak használtatni; az érdekeltek ott tömegesen teszik le kérvényeiket; azok innen felmennek a pénzügyigazgatósághoz s ott ugy fognak elintéztetni, mintha közvetlenül adattak volna át. Már pedig nagyon könnyen megtörténhetik, különösen az első esztendőkben, hogy a gazdák kérvényeinek elintézése a tömeges jelentkezések miatt késedelmet fog szenvedni s hogy sok esetben az engedélyt sem fogják megkapni. Erre aztán ők természetesen folyamodhatnak a közigazgatási bizottsághoz, a ministeriumhoz, de ezalatt eltelik az a munkaidő, mikor a munkások részben ilyen szeszszel fizettetnek. (Igaz! Ugy van! bálfelöl) így tehát ők azon helyzetbe juthatnak, hogy vagy kénytelenek elfogadni az illető körzetben működő italmérési jogbérlőnek mono49