Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-385
382 8Sfi., országos ülés májas Sl-én, szombaton, 1890. tapasztalni lehetett, hogy e türvény határozata ellenében, részint azoknak nem elég szigorú keresztülvitele, r szint az ellenőrzés ki nem elégítő volta folytán sok jövedékcsonkítás fordult elő Legnagyobb mértékben mutatkozott ez az úgynevezett nagy szeszkereskedők meglepő mértékű szaporodása alakjában. A törvényben is a szabad forgalmat egy hektoliteren felüli mennyiségben megengedvén, nagyszeszkereskedők száma a legutóbbi időben tetemesen nőtt; minthogy pedig semmi ellenőrzés alatt nem voltak és az illető helyeken a jövedéki jövedelem csökkent: közel volt az a föltevés, hogy e csatornákon át a fogyasztás adómentes szeszhez jut. Másfelől kétségtelen, hogy a törvény némely intézkedésének hiányossága folytán nem volt egész világos, sem a nyilt községek közti forgalomra vonatkozó határozat, sem nem volt szabályozva zárt helyen a gyarmatárú-kereskedőknek italok darusítására vonatkozó joga. A jelen törvényjavaslat e hiányokon kiváu segíteni, illetőleg e forgalom szabályozását tűzte ki ezélul. Ép azért azon alapeszméből indult ki, hogy a szeszforgalom általában ellenőrzés alá helyeztessék és ezért a szesz nagykereskedés is engedélyezési rendszerhez köttessék, de a czél az lévén, hogy e czímen a szeszforgalom adó alá ne vonassék: a törvényjavaslat csak azon kikötést teszi, hogy a ki c nagyban akarnak szeszszel kereskedni, erre nézve engedélyt eszközöljenek ki, mely semmiféle teherrel nem jár. Hogy azonban a forgalom ellenőrizhető legyen, könyvvitelre köteleztetnek, melyből világos legyen, hogy az ő utjokon hogyan és hova jut a szesz. E szempont alá kellett vonni aliquer és szeszgyárosokat, de ezeknek engedélyre szüksége nincs; csak arra köteleztetnek, hogy könyvvitelükben az illető tételeket nyilvántartsák, hogy azok ellenőrizhetők legyenek. j Minthogy azonban a gazdaközönség érdekeit is meg kellett e tekintetben óvni, természetesen külön kellett gondoskodni arról, hogy a gazdák háztartási vagy gazdasági szükségleteire egy hektoliter és azon felüli mértékben elláthassák magú- | kat szeszszel. E tekintetben a törvényjavaslat azon J intézkedést tartalmazza, hogy az illetők kiveszik a pénzügyigazgatóságtól az erre vonatkozó engedélyt j és akkor a megfelelő mértékben szabadon láthatják el magukat. I A pénzügyi bizottságban fölmerülve a kérdésnek ezen oldala is, a pénzügyminister ur azon ! megnyugtató felvilágosítást adta, hogy a végre- \ liajtási utasításban tüzetesen gondoskodva lesz arról, hogy a gazdák ebből a szempontból egyáltalában semmiféle nehézségnek, zaklatásnak kitéve ne legyenek; nevezetesen ne esetről-esetre, hanem állandóan több évre, például 3 évre lenne az illető engedély kiállítva. E törvényjavaslatban egyúttal arról is van gondoskodva, ha bármely difficultas keletkezik a pénziigyigazgatóságok részéről, hogy ez esetben a megye közigazgatási bizottsága, harmadfokban pedig a pénzügyminister a gazdák érdekében megfelelő intézkedéseket tehessen. Gondoskodni kellett azonban a nyilt helyeken való forgalomra vonatkozólag és pedig ugy a szesz 100 literen felüli forgalma, mint a többi szeszes italoknak 100 literen alul való forgalma tekintetében, melyekre vonatkozólag az eredeti törvényben tüzetes intézkedések nincsenek. Erre vonatkozólag a törvényjavaslat azon intézkedést tartalmazza, hogy ezen forgalom szintén jövedéki ellenőrzés alá vonassék, illetőleg nyilt helyről nyilt helyre az illető jövedékkezelőjének, ki ha bérlő is, mindenütt a kincstár érdekét képviseli — mert állandó jövedelemnek bérlője ép ugy képviseli a kincstárt, mint általában maga a kormány, mely azt állandóan van hivatva ellenőrizni és kezelni — ezen bejelentés nélkül a forgalom ne engedtessék meg. Természetes dolog, hogy ezzel összefügg az italmérési adónak egyszersmind lefizetése is. Gondoskodni kellett továbbá a kizárólagos joggal való bérbeadás alá tartozó helyeken a csemege borok, liqueurök, rumok, araknak és édesített szeszes italoknak forgalmára vonatkozólag is és e tekintetben a törvényjavaslat azon intézkedéseket tartalmazza, hogy egyfelől a bedugaszolt üvegekben való elárusítás, a mennyiben azok értékéből, nevezetesen a bornál 60 kr v a szeszes italoknál 1 frtnyi értékéből következtetni lehet, hogy azok magasabb minőségű italok, azoknak forgalmaily feltételes ellenőrzés alatt szabaddá tétetik. De gondoskodni és intézkedni kellett a kivitelről is, azon esetekben, a melyekben az illető italok a törvény hatása alá nem tartozó helyekre vitetnek ki. Erre vonatkozólag szintén azon intézkedést tartalmazza a bortermelők, szesz-, liqueurés rumgyárosok számára, hogy ezek adómentesen küldhetik termékeiket; a Uort 25, egyéb italokat pedig 4, az országban benn pedig a liqueur zárt helyen 50, nyilt helyen pedig 100 liternyi menynyiségben szabadonküldhessék.Minthogy a liqueurgyárosoknak az a nehézségük van, hogy kisebb elárusítási helyeikre ily nagy mennyiséget együttesen nem küldhetnek, a törvényjavaslat azon intézkedést tartalmazza, hogy e czímen 10 liternyi mennyiséget lehet egy czítnre adómentesen küldeni. Ezen aprólékos intézkedések együttes czélja az, hogy a, jövedéknek mindenféle csonkítása lehetőleg megakadályoztassák. [És én azt hiszem, hogy ezen magasabb szempont teljes mértékben indokolva van, mert kétségtelen az, hogy az italmérési jövedék rendeltetése az államháztartásnak egy nagy jövedelmi forrást biztosítani és minthogy ez egyúttal tagadhatatlan összefüggésben van azzal, a]nagy megváltási művelettel és mintegy annak fedezetéül szolgál, melyet a törvényhozás
