Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-385

885. országos ülés májas 31-én, szombatén. 1390. 383. elhatározott; a mely most foganatosítva van, igen természetes, hogy magasabb állami és pénzügyi szempontból is szükséges, hogy ezen jövedék kellő ellenőrzés alá jusson. De az igazság és a méltányosság is azt követeli, hogy az egyenlő teherviselés lehetőleg érvényesíttessék. Az pedig sem az igazsággal, sem a méltányossággal megegyeztethető nem lenne, hogy azok, kik becsületesen, a jövedék minden követelményeinek megfelelőleg viselik a terheket és ezzel együtt a fogyasztással összefüggő nagy adókat, azok hátránynyal legyenek azokkal szemben, kik meg nem engedett módon adómentesen jutnak az italokhoz. Általában, ha a törvényhozás szükségesnek látta, hogy az italmérésre ezen terhet rójja, a jogosság és méltányosság követelménye az, hogy ezen terhet mindenki, a ki az italokat élvezi, viselje és ez nem lehetséges a jövedék mellett máskép, minthogy az általában mindenütt kellő szigorú ellenőrzés ala vétessék s ebből folyik, hogy miután pedig, jövedéknek tekintendő és mint ilyen kezelendő, nem lehet befolyással annak ideiglenes kezelési formája a törvényhozás intentiójára. S ha a törvényhozás felhatalmazta a pénzügyministert arra, hogy ideiglenesen 3 évre ezen jövedék kezelését bérbe is adhassa, a bérlőknek jogos követelménye lehet már magában is az, hogy ezen jövedék ne csonkittassék és hogy arra az állam a kellő garantiákat és biztosítékokat megadja. De ettől eltekintve, magasabb szempontból is szükséges vigyázni arra, hogy ezen újonnan keletkezett és az államnak nagy teherrel megszerzett jövedelmi forrása ezen ideiglenes kezelési mód mellett se csökkenhessen és el ne párologjon, mert igen természetes, ha a visszaélések ezen a téren elharapódznak és meggyökeredznek, akkor később, ha az állam közvetlen kezelésbe veszi ezen jövedelemforrást, ő maga fogja szenvedni annak minden hátrányát és kárát. Ezen szempontból a pénzügyi bizottság teljesen megokoltnak tartotta a törvényjavaslat intézkedéseit. Ebből folyik az is, minthogy a jövedék ellenőrzése ellen elkövetett minden kihágás, természetes, hogy egyúttal jövedéki kihágásnak is tekintendő, hogy a törvényjavaslatban a jövedéki kihágásra vonatkozó intézkedéseket más törvényekből kellett átvenni és ezen intézkedésekre is kellett alkalmazni. Ezeket foglalja magában a törvényjavaslat, a mely aprólékos intézkedéseivel egységes czélból indul ki és nemcsak momentán, nemcsak egyes szempontokból, de általános magasabb állami és pénzügyi tekintetekből is teljesen indokolva van s igy ezek alapján a törvényjavaslatot a pénzügyi bizottság általánosságban a részletes tárgyalás alapjául a t. háznak elfogadásra ajánlja. (Élénk helyeslés jobbfeUl.) Molnár József: T. ház! (Halljuk lHalljuk!) Készséggel elismerem, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot sok részben a szükség indokolja, ámbár nem tagadható, hogy abban oly intézkedések fordulnak elő, a melyek a gyakorlati alkalmazásban könnyen arra vezethetnek, hogy megczáfolják a pénzügyi bizottság előadójának azon nézetét, melyet a jelentésben kifejezett, hogy ezen törvényjavaslat sem a kereskedelmet, sem az ipart, sem a mezőgazdaságot ujabb teherrel sújtani nem fogja. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én részemről az állami bevételek csonkítását s különösen a visszaélések által való csonkítását nem helyeselhetem. De midőn eztconstatálom, nem hallgathatom el azon aggályaimat, melyek egy törvényjavaslat intézkedéseinek esetleg helytelen való alkalmazása esetében méltán felmerülhetnek és a melyek ha a t. pénzügyminister ur által el is oszlathatók, engem azon nézetre vezetnek, hogy a visszaélések betegsége sokkal kisebb baj, mint a javasolt orvosság. (Igaz! ügy van! a szélsőbalon.) Első sorban aggályos a törvényjavaslat azon intézkedése, melyben az kívántatik a szeszkereskedőktől, hogy a pénziigyminister ur által megállapítandó módon vezessék könyveiket. Hiszen ha a könyvvezetés a pénzügyi közegek kezébe ad is kulcsot a visszaélések kipuhatolására, nagyon megfontolandó, vájjon ez nem veszélyezteti-e a szeszkereskedés üzleti jellegét és nem bénítja e azt meg. (Igás! a, szélső baloldalon.) De ha a szeszkereskedők könyveiket tényleg a pénzügyminister ur által megállapítandó feltételek mellett vezetik is, vájjon az illető pénzügyi közegek bírálataira nyugodtan bizhatjuk-e annak megítélését, hogy a szeszkereskedők csakugyan a törvény értelmében vezetik-e könyveiket. Midőn ennek a sanctiója épen az, hogy tőlük a kereskedés joga elvétetik. Én azt hiszem, hogy ezen a téren az önkénkedésnek igen tág tere fog nyilni, a mit pedig mennél szűkebb térre szorítani méltán megkivánhatunk azon pénzügyministertőb a ki nem csupán a fiscalitási, hanem a közgazdasági szempontokat is folytonosan hangoztatja. (Igaz! Ugy van! Helyeslés a szélső baloldalon.) De nézetem szerint legveszélyesebb újítás a törvényjavaslatnak azon intézkedése, mely szerint a mezőgazdasággal foglalkozók a saját maguk, esetleg munkásaik részére 100 literen felül adómentes szeszt csak akkor kaphatnak, ha erre vonatkozólag a pénzügyi igazgatóságtól az engedélyt megnyerik. (Igás! ügy van! a szélső baloldalon.) Elismerem, hogy ezen rendelkezés a visszaéléseknek bizonyos sorozatát csakugyan meggátolja; de minthogy az adómentes szesz beszerzésének engedélyezése tisztán a pénzügyi igazgatóság tetszésétől függ és a törvényben nincsenek azok a feltételek megállapítva, melyeknek fenforgása esetén a pénzügyi közegek nem tagadhatják meg az engedélyt: én részemről a törvényjavaslat ezen intézkedését nem tekinthetem más-