Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-384
S84. nrszftsros tüés május 30 iln, pénteken. 1890. 375 elfogadásinak abba a magyarázatába, hogy azzal egyszersmind kije'entette, hogy állampolgári minő • ségét fentartani kívánja. Ez utat önök és ő is egyenesen elzárták. S miután ő ez által elzárta azt az utat, hogy cselekvényének ily hatása lehessen; miután nem nkart és nem hagyott fenn más utat arra, hogy állampolgári helyzetét megőrizhesse, mint azt, hogy álláspontjához az egész törvényhozás alkalmazkodjék, (Igaz! ügy van! jobbfelöl.) Ezt pedig a törvényhozás soha sem teheti, mert országunk törvényes rendjének megrendítésébe soha bele nem egyezhetik. Ha Koss*th állampolgári joga megtartása kérdéséből egy agitationalis eszközt akartak csinálni és a martyromsáj; mesterséges nymbusával körülvenni, az nem erről az oldalról történt, (Igaz ! Ugy van! jobbfélől) nem ez az oldal rendelte alá az ő honpolgári helyzetének fentartását egy agitatív politika czéljaiuak. (Helyeslés jőbbfelől. Derültség a szélső baloldalon.) A mely oldal magatartásán e törekvés meghiúsult; a mely oldalról a kormány nyilatkozása indignatióvnl visszautasittatott, az épen a túloldal s az maga Kossuth Lajos volt, ki azt meggyőződésével ellenkezőnek nyilvánította, (Nagy zaj a szélső haloldalon. Ugy van! jőbbfelől) a ki azt monda: az ő e<xé^z meggyőződése, egész múltja és politikai religiója ellenzi azt, hogy a díszpolgárság elfogadása ugy magyaráztassék, hogy egy szersmindkinyilvánítása annak, hogy Magyarország állampolgára akar maradni. (Ugy van! jobbfelöl.) S már rnosi ezzel megfeleltem Polónyi Géza urnak 8 más képviselő uraknak a kérdésére, mert én azt tartom, hogy ezen oldalról megtörtént minden, hogy a nagy érdekek sérelme nélkül Kossuth számára az állampolgári helyzet biztosittnssék. Ha ily m'don saját sctusának ilyen magyarázata ki van zárva, akkor a díszpolgárság elfogadására alapított egész kísérletet — és ez nem rajtunk múlt — végkép meghiúsultnak és teljesen túlhaladottnak keli tekinteni, (Igaz ! ügy van I jobbfelöl. Ellenmondások a szélső baloldalon.) Most legyen szabad, t. képviselőtársaim, befejezésül két, ellenünk felhozott vádra felelnem. (EálljuTi! Halljuk!) Az egyik ez : igaz-c az, hogyha nem fogadjuk el azon törvényjavaslatot, ha íentartjuk változatlanul az 1879-iki törvényt, akkor mi proseribáljuk Kossuth Lajost? (Halljuk! Halljuk!) Mit tesz az: proscriptio ? A proscriptio — és remélem, t. képviselőtársaim, hogy sem önök, sem mi nem akarunk a szavakkal játszani— jelenti valakinek törvényhozási aetus által való kirekesztését az állampolgári kötelékből; jelenti eltiltását annak, hogy a haza földjére visszatérhessen, hogy a haza polgárai közt helyet foglalhasson. Már most, t. ház, Kossuth minden pillanatban visszatérhet; senki sem gátolja őt abban, hogy a magyar haza földjére telepedjék, a magyar alkotmány alatt éljen, hogy magyar törvények szerint boldoguljon, hogy a magvar király alkotmányos hatalma alatt, mint polgár, e hazában lakjék és működését kifejtse. (Ugy van! jőbbfelől.) Ebben semmi más nem gátolja őt, mint csak a maga saját akarata és meggyőződése. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Én nem bírálom az ő motívumait; de a ki a legfényesebb igazsággal szemben valótlanságot állítani nem akar, az nem mondhatja, hogy akár az 1879-ik évi törvény meghozatala, akár ezen módosítás elvetése Kossuth Lajost proscribálitá. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Ellenmondások a szélső baloldalon.) Es legyen szabad, t. képviselőtársaim, figyelmüket most arra felhívnom, hogy tévednek abban, mintha azon helyzet között, a miben ő van és azon helyzet kö>ött, a melybe a XVIII. század elején hozott törvények Rákóczit és a Rákócziféle mozgalomban résztvevőket helyezték, bármi hasonlatosság is volna, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Ellenmondások a szélső baloldalon.) Mert mi történt Rákóczival és a Rákóczi-féle mozgalomban résztvevőkkel ? Határidőt tűztek ki a szatmári békében a megjelenésre s e szerint kötelesek lettek volna visszajönni, hűségi esküt tenni, magukat a fennálló államrendnek alávetni. S miután ezt nem tették, az országgyűlés törvényt hozott, a mely perduellio bűnében marasztalta s vagyonuktól s javaiktól megfosztotta őket. Thaly Kálmán: Vagyonuk a főokl Szilágyi Dezső igazságügyminister: Ha Thaly Kálmán képviselő ur megengedi, argument itióm erejét azon körülmény nem érinti. Ezen törvény szerint az illetők súlyos büntetéseknek vettettek alá s a hatóságok utasíttattak, hogy a hol találják őket, fogják el s törvényes büntetésüket hajtsák rajtuk végre. De történt-e valami ezek közül Kossuth Lajossal? Nem szabad-e neki minden perczben araagyar alkotmány és a magyar törvények alá visszatérnie ? Nem szabad-e neki összes törekvéseit a mieinkkel egyesítenie hazája felvirágoztatására? Erintetett-e ő személyében s vagyonában ? (Élénk tetszés jobbfelöl. Mozgás a szélső baloldalon.) De többet mondok, t. ház, érintetett-e akár politikai dicsősége és reputatiója, nem halmoztatott-e el bőséges elismeréssel minden oldalról, mindenki részéről ? (Igaz! Ugy van! jőbbfelől.) A legnagyobb valótlanság és a históriai igazság legnagyobb elferdítése volna tehát az ő állását Rákócziéval párhuzamba helyezni akarni. (Igaz! Ugy van ! jőbbfelől.) Utoljára hadd feleljek meg arra a kérdésre, hogy vájjon ha ez a törvényjavaslat elvettetik és fentartatik a 79 iki törvény, igaz, Kossuth Lajos exponálva lesz, expatriálva van 67 óta saját akaratánál fogva, de ki lesz az, aki Őt exp itriálja?
