Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-384
884. országos ül^s május 30-án, pénteken. 1890. 373 súlyos okokból egyoldalú akaratával elveheti az illető egyén akarata nélkül is. (Helyeslés jóbbfelől) Ily érvek a törvényjavaslat álláspontját nem erősítik és czáfolatlan maradt, sőt azon loyalis vitatkozási modorban, melyet Irányi Dániel t. képviselőtársam mindig gyakorol, általa elismertetett, hajói értettem, az az ellenvetésem, melyet a javaslat ellen felhoztam, midőn azt mondtam, hogy ezen törvényjavaslat a^ért is elfogadhatatlan, mert visszahonosítja azokat, a kik nem akarják honosságukat visszanyerni. Erre tisztelt képviselőtársam azt felelte, hogy e törvényjavaslat a visszakonosítás által nem akarja az illetőket kötelességekkel megterhelni, hanem csak jogokat akar nekik nyújtani és csak a lehetőséget akarja megnyitni, hogy e jogokat igénybe vehessék. De ha ez igy van, hogy a javaslat csak jogokat akar nekik adni, akkor a javaslat lehetetlent akar, mert a honossági minőségben fekvő jogoktól az. ezekkel összeforrt kötelességek elválaszthatatlanok, (Élénk helyeslés jobbfélől) külön, elvált conferálás tárgyát nem képezhetik. T. képviselőtársamnak tehát azt az utat kellett volna elfogadni, melyre rámutattam, azt kellett volna a törvényjavaslatban mondani, hogy mindazok, a kik a visszahonosítási reelamálják és igénybe veszik, azt egyszerű reelamatióval elérik. Polónyi Géza: Az most is benne van a torvényben! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Itt már megint baj van a törvénynyel. (Derültség jobbfeVfl.) Polónyi Géza: ügy látszik! (Derültség a szélső haloldalon ) Szilágyi Dezső igazságügyminister: Méltóztassék csak megnézni, abban a törvényben még egyéb is van, hogy az illetőnek ha nem is kell visszajönni és itt letelepedni, de folyamodni kell és bizonyos kellékeket kimutatni. Méltóztassék tehát ezt is tekintetbe venni. T. képviselőtársam javaslata — és ezt újra fentartom — végrehajtható csak akkor volna, ha ö csak reclamatióra és optióra nyújtott volna alkalmat a törvényjavaslatban. De akkor előállott volna az a nehézség, hogy" a reclamatiót egy hatósághoz kellett volna intézni, egy bizonyom nyilatkozat alakjában s akkor t. képviselőtársam nem érte volna el czélját. Már most, t. ház, ezek az argumentumok elmondattak (Halljuk ! Halljuk !) s a ki felvilágosittatni akarja magát, annak bő alkalma van ezt tenni. Legyen szabad azonban arra a kérdésre visszamennem, melyet nem mind, de többen a képviselő urak közül különös előszeretettel intéztek a kormányhoz, különösen megnevezve hozzám is és a kormánypadokhoz (Halljuk! Halljuk!) s melyben az mondatik, hogyan volt lehetséges az, hogy helyeseltük a volt ministerelnök urnak azt a nyilatkozatát, hogy a díszpolgárság elfogadása által Kossuth állampolgári jogát fentartotta és most mégis ugy beszélünk, mintha azt, daczára a díszpolgárság elfogadásának, elvesztette volna. T. képviselőtársaim, mondhatnám, hogy ha ebben, mint Polónyi képviselő ur magát kifejezni méltóztatott, hypocrisis van, sokkal nagyobb hypocrisis van az ő részéről. Mert az egész javaslat azon alapon nyújtatott be, hogy Kossuth elvesztette állampolgárságát s azt neki vissza kell adni s ha mi ez alapon vele szembeszáll unk és érvelünk, összecsapja a kezeit és azt mondja: mily rettenetes következetlenek vagyunk s elfeledi, hogy ő van a legrettenetesebb következetlenségben, midőn egyrészt azt kívánja, fogadjunk el egy javaslatot, mely arra van építve, hogy Kossuth elvesztette állampolgárságát, másrészt azt kívánja tőlünk, maradjunk következetesek ahhoz az állásponthoz, hogy nem vesztet e el. (Élénk tetszés jobbfelöl.) Ha tehát van valamely eljárásban szemforgató hypocrisis, a képviselő ur eljárása az, mely e hibában szenved. De én nem erre hivatkozom. Én a kérdéstől eltekintve, teljesen nyilatkozni akarok. A t. ház az imént tanuja volt annak a nyilatkozatnak, melyet ugy a volt, mint a mostani ministerelnök urak tettek. Szabadjon tehát röviden azt mondanom, hogy 7 ' most már meg vau czáfolva mindaz, minek alapján ezt a kormányt és a szabadelvű pártot következetlenséggel vádolták. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) Csak egy kis türelem, hogy megértsük egymást. Egyenesen és nyiltan constatálva van, hogy e kormány tagjai soha, mióta e kérdés fenforgott, más álláspontot el nem foglaltak, mint azt, hogy a törvény 3í. §-ának elvét fentartani akarják, a melyet ma is képviselnek. Constatálva van s egész nyiltan, lovagiasan megmondta a volt ministerelnök ur, hogy ő maga is belátta, hogy ez álláspont a leghelyesebb volt. És constatálva volt az a harmadik dolog is, hogy e pártnak, valamint e háznak, csak egyszer volt alkalma határozni a kérdés felett. És midőn e párt, midőn a ház ez alkalommal szavazatát adta Irányi t. képviselőtársam indítványa felett, a mely értelmére és czéljáraajclen törvényjavaslattal egyezett, elvetette t. képviselőtársam indítványát, ugyanazt az álláspontot foglalta el, melyet elfoglal most és remélem, most is diadalra visz. (Derültség a sséhöbaloldalon ) De hát, t. képviselőtársaim, valamint mi és én is óvakodom félreérteni, még inkább elferdíteni az önök álláspontját, kérjük és gondolom megvárhatjuk, hogy e világos tények hatása elől önök sem zárkóznak el. Most hát marad még egy kérdés, melyről azt állítják, nincs felvilágosítva teljesen, nincs elintézve. Ez abban áll, hogy a korábbi minister-. elnök ur igen is kijelentette, hogy Kossuthot, miután a díszpolgárságot több város részéről elfogadta, ma is állampolgárnak tekinti, tette ezt a kijelentést az én hozzájárulásommal is és midőn
