Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-384
372 *34< országos ilés Máj vonni akkor, mikor ennek épen tegnapi felszól alá sában kifejezést adott. És ha hivatkoztam a függetlenségi párt kebelében végbement mozgalmakra, tettem ezt épen azon figyelemnél fogva, a melylyel azon párt kebelében történteket kisérni szoktam és épen azért, mert figyelemmel kísértem, szereztem tudomást arról — nem tudom, helyes-e az, vagy helytelen — hegy vannak abban a pártban nézeteltérések (Felkiáltások a szélső baloldalon: Mint minden pártban!) és vannak nézeteltérések épen erre a kérdésre nézve is. Egyébiránt kijelentem még egyszer, hogy a t. képviselő ur intentióit soha kétségbe nem vontam. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : Szilágyi Dezső igazságügyminister ur kivan szólani. Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! (Zaj. Halljuk!) Le kell mondanom azon szándékomról, hogy a törvényjavaslat jogi részének Irányi Dániel t. képviselőtátsam által pótlólag előhozott indokolását és első felszólalásom óta a t. túloldal tagjai részéről történt támogatását tüzetes bírálat és ezáfolat tárgyává tegyem. Le kell mondanom erről az előhaladott idő miatt, de felesleges is bővebb fejtegetés és fentartani óhajtom a ház kegyes figyelmét néhány fontosabb momentumra, (Halljuk! Halljuk!) Kettőt azonban engedjen meg a t. ház megjegyeznem. Az egyik az, hogy nem fogadhatjuk el semmi körülmények közt azt, hogj r amidőnegy, már meglevő törvény változtatása a túloldalról javaslatba hozatik, első sorban mi tartozunk előadni, hogy miért akarjuk fentartani. Mert az, a ki a fennálló törvény változtatását javasolja, ebben egészen igaza volt Apponyi t. képviselő urnak, az tartozik kimutatni, hogy a változtatás szükséges, hogy az egy uj jótétemény a nemzetre, a ki a változtatást javasolja. (Helyeslés jobbfelől. Ellenmondás és saj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk !) Nemcsak Polónyi képviselő ur kedveért létezik itt a csend, a melyet akkor tart szükségesnek, a mikor ő szólal fel. (Élénk derültség a jobboldalon. Felkiáltások a szélső balon: Erre csak az elnöknek van pga!) Polónyi Géza: Hiszen egy szót sem szóltam! Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! Erről az oldalról elegendően ki lett mutatva az, hogy a mi az 1879 iki törvényben van, az a magyar törvényhozásnak, nevezetesen az 1848 iki törvényhozásnak tradítióival megegyezik és Herman Ottó képviselő társamnak az a felszólalása az előadó ur ellen, hogy az előadó nem sok történeti érzéket tanúsított, midőn az 1848-iki törvényhozásra hivatkozott, mert az csak az absentisták ellen volt intézve, nézetem szerint Herman Ottó képviselő urnak azon figyelem hiányát tanúsítja, hogy azon törvény] avaslat illető szakaszát vagy nem olvasta el vagy elfelejtette. SOáu, pénteken. 1SS0. Mert azon törvényjavaslat illető szakasza nemcsak azokról szól, a kiket akkor absentisták alatt értettek, t. i. külföldön élő, pénzüket külföldön költő és a hazával nem törődő nagy urakról, hanem szól különbség nélkül minden állampolgárról és annyival keményebb az 1879 iki törvénynél, mert a 10 év lefolyását megakasztani és annak hatályát elenyésztetni semmi felszólalás által nem engedi meg. (Helyeslés a jobboldalon.) Be van tehát bizonyítva, t. ház, hogy a fennálló törvény az 1848-iki traditiókkal megegyezik. Téves azon két állítás is, melyek egyikét t. barátom, Irányi Dánieltől ma is hallottam és a melylyel gróf Apponyi helyes álláspontját czáfolni iparkodott, hogy t. i. az állampolgári jog, melyet születés által nyer valaki, velünk született jog abban az értelemben, hogy azt az állam el nem veheti az egyén akarata ellen. Ez, engedelmet kérek, tévedés, az államok legnagyobb részében, melyek elfogadták azt az elvet, hogy az állampolgár akaratával kiválhat az állami kötelékből, elfogadták azt az elvet is, hogy az állam is, bizonyos fontos okokból elveheti egyes egyéntől az állampolgári jogot, elveheti azon egyén akarata ellenére. Például, ha idegen államtan polgárságot szerez, ha a felhívó parancsnak nem engedelmeskedik,ha idegen államban katonai vagy polgári hivatalt vállal és önnön állama felszólításéra ki nem lép. Győry Elek t. képviselőtársam ahhoz, a nézetem szerint csodálatos állításhoz folyamodott, hogy fiz állampolgári jog olyan, mint a becsület és szabadság, hogy ez az egyénnel összeforrt minőségű. Ez téves, (Ellenmondás a széhő baloldalon) egyszerűen azért, mert a becsület és szabadság az emberi személyiségnek összeforrt alkatrésze, arról senki le nem mondhat, mig az állampolgári minőségről az illető saját akaratából lemondhat, (ügy van! Ugy van! jobbfelől.) Gr. Károlyi Gábor: Hányan mondtak le már a becsületről? (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: Ily tarthatatlan és igazolhatatlan érvekkel ne méltóz tassanak a törvén)']avaslatot támogatni, még azzal sem, a mivel tegnap a túlsó oldal nagy helyeslése között Holló Lajos t. képviselőtársam érvelt, a ki azt a szintén tarthatatlan tételt állította fel (Derültség a szélső balon) — mindjárt meglátják — hogy az állampolgári jogot az illető, igaz, csak saját akaratával nyerheti el, mert akarata nélkül reádictálni nem lehet, de az államnak nincsen joga valakitől az állampolgári jogot akarata ellen elvenni. Ennek az állításnak ellentmondott tegnap maga Győry Elek t. képviselőtársam s ellentmond ennek Európának majdnem minden törvényhozása, mert a tekintetbe vehető államoknak mindegyike elismeri azt, hogy az állampolgárságot az állam
