Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-365

m 865. országos ülés májas 2-An, pénteken. 1880. He a t. igazságügyi bizottság és a t. minister ur azt állítják, hogy ezen javaslat ugy a szóbeliség, mint az Írásbeliség mellett egyaránt szükséges és hasznos leend, hogy tebát ez azon módozatot képviseli, a mely még a ma meglevő írásbeli állapoton is föltétlenül fog javítani, sőt e mellett is feltétlenül szükséges; és másodszor behozatván a szóbeliség, annak is előkészítő alapját fogja ez képezni. Elismerem, t. ház, h>gy a mai írásbeliség mellett a budapesti királyi ítélőtáblának sem szervezete, sem ügykezelése nem teljesen kielégítő, hogy egy 200 személyből álló birói testület rendkívül nehezen működhetik együtt. De ha azt a bajt, a mely ebből származik, talán mág utón orvosolni nem is lehetne — a mihez bizonyára szó fér — semmi esetre sem fogadnám el a magam részéről azt, hogy azon baj elhárítására egy még nagyobb bajt idézzünk elő, mely a decentralisatiónak ily foka mellett bizonyosan be fogna következni. Méltóztassék figyelembe venni azt, hogy tizenegy királyi táblánál aránylag csekély területre, aránylag csekély számú bíróság fog esni, hogy 20—22 ítélőbíró lesz az ország egy-egy részében elhelyezve, akik lehetetlen, hogy összeköttetésnél, ismeretségnél, barátságnál és rokonságnál fogva nagyobb ostromnak ne legyenek kitéve, mint egy távolabb álló királyi ítélőtábla bírái. (Igát! Ugy van! a szélső baloldalon) Es hí már ma, t. ház, a restantiák és a perek oly óriási mértékben fel vannak szaporodva, azon oknál fogva, mert az első bíróság ítéletével meg nem elégedő fél mindig reméli, hogy majd a másodfokú bíróság kedvezőbben fog ügyéhen dönteni: akkor t. ház,ínég sokkal nagyobb mértékű lesz e perek: és restantiák száma, ha az a jogkeresi fél annál a vidéki városban elhelyezett királyi. ítélőtáblánál esetleg arra a vélt okra is számíthat, hogy azon királyi táblának egyik bírája neki ismerőse, barátja vagy vele bármiféle összeköttetésben van. (Igaz! a ssélsö baloldalon.) Ne áltassuk magunkat, t. ház, íllusorius és ideális dolgokkal. A valóságot, a reális világot kell tekinteni. Addig, míg a perjog a legnagyobb szabályozatlanságban van, míg a magánjogi intézmények a legnagyobb rendezetlenségben vannak; míg a jogkereső közönség valósággal fel van híva arra, hogy ügyét a felső bíróságoknál quasi lutrijáték tárgyává tegye: addig, t. ház, csak a veszélyek magvát hintjük el, ha oda dobjak a vidéki városok és a jogkereső közönség szájában azt a királyi ítélőtáblát, mely rá nézve s mely a felekre nézve könnyen hozzáférhető. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én elismerem, sőt hangoztatom, t. ház, hogy a szóbeliség mellett az ily fokú decentralisatió feltétlenül szükséges; de hogy az írásbeliség további éspedig hosszabb időre terjedő fentartásával ennyi ítélőtábla állíttassák fel kis területeken ily csekély számú ítélőbirákkal, azt magam részéről helyesnek nem tarthatom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Es még az írásbeliség mellett, t. ház, a mái egyes táblával a jog egysége is meg van védelmezve, mert habár a királyi ítélőtábla tagjai különböző tanácsokban ítélnek is, de egy bizonyos tanács ugyanazon szakkal foglalkozván, azokban bizonyos traditío, bizonyos szakszerűség, egyöntetűség fejlődik ki s ami eltérés még a'különböző tanácsok közt előfordul, ma az egy szervezett elvi jelentőségű döntéssel megoldást nyerhet. Be

; ha a királyi táblák a tervezett számban decen-' tralisáltatnak, valósággal a territoriális jogok korszaka fog feltámadni. Minden vidéken annyiféle jogmagyarázat és jog annyiféle fog lenni, mint amennyi a királyi táblák száma és ha ehhez hozzá veszem azon veszélyt, hogy ma még nincs a jogszolgáitatásnak hazánkban oly hasisa, mely a bíróságok jogmagyarázását az anyagi magánjog positiv tételeinek segítségével megkönyítené; ha ennek hiányában ezen jogmagyarázat még szélesebb mederben fog folyni nálunk, mint a világ többi művelt országaiban : akkor, t ház, én a ma meglevő jogegységet semmi körülmények között sem áldozom fel egy bizonytalan és kétes jövőnek, nem áldozom fel másnak, mint a majdan előttem fekvő és közvetlenül életbeléptetendő szóbeliségnek és közvetlenségnek. (Helyeslés a ssélsö baloldalon.) De ha az Írásbeliség fentartása mellett nem is lehet alapos megfontolás után a jelen törvényjavaslat mellett állást foglalni, akkor még kevésbé lehet, ha azt mint a szóbeliség előpostáját tekintjük. En tökéletesen elfogadom, t. ház. azon orgumentumokat, melyeket Horváth Lajos t. képviselőtársam felhozott, hogy lehetetlen a felsőbb bíróságoknak számát és szervezetét meghatározni mindaddig, míg nem tudjak, hogy azokon a felső bíróságokon az ügyeknek nrily neme és mily száma fog illetékesen elintéztetni, mígnem tudjuk, miiyen lesz az az eljárás, a mely mellett a felsőbb bírák ügyeiket elintézni fogják. Tudni kell azt, t. ház, vájjon lesz-e esküdtszék vagy nem; tudni keli, hogy mennyiben lesz korlátozva a felebbvitel a királyi törvényszékektől, tudni kell, hogy egyes bírák fognak-e működni vagy a társas bíróságok rendszere továbbra is fenmarad? Szóval meg kell állapítani első sorban a felső bíróság hatáskörét és eljárását a szóbeliség alapján és mikor ez meg van állapítva, akkor lehet helyesen a szervezetet ezen eljáráshoz és hatáskörhöz szabni. Különben ez oly természetes dolog, hogy nem is képezi kérdés tárgyát a t. minister ur és köztem, vagy bárki más között, a különbség közöttünk abban áll, hogy a t. minister ur szerint nem lehet együttesen és egyszerre különböző új reformokat életbeléptetni, hogy megrázkódtatással fog az járni,