Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-365

865. országos ülés májas 2-án, pénteken, 1890. 31 ha egy alkalommal talán az anyagi jog megváltoztattatik, ha ugyanazon alkalommal a perjogba lényeges újítások fognak behozatni és ha ugyanazon alkalommal a deeentralisatio is keresztül fog vitetni. De erre t. igazságügyminister, lehet azzal válaszolni, hogy ha, a helyes egymásután megköveteli majd azt, hogy a deeentralisatio a hatáskörök megállapítása és a szóbeliség és közvetlenség behozatala után vitessék keresztül és állapittassék meg, az életbeléptetésnél ezen különbséget majd abban az időben igen könnyen megtehetjük ugy, a mint azt szükségesnek fogjuk találni. Tudniillik mig azok a decentralizált biróságok a vidéken elhelyezkedve az ottani társadalmat ós az új loeatiónak kellemetlenségeit megszokják —- mert csak erről van szó — kell agy bizonyos spáciumot, egy fél vagy egész esztendőt engedni és csak akkor kell fokozatosan életbeléptetni azt az újítást, amit a perjog terén helyesnek és szükségesnek fog tartani ugy a t. minister ur, mint, maga a t, ház. Azt méltóztatott az előbb — Horváth Lajos képviselő urnak közbeszólólag — at. igazságiigyminister ur mondani,hogy nincs eltérés azon álláspont között, melyet állása elfoglalásával kinyilatkoztatott s a között, a melyet most elfoglal. Én azt mondom, hogy a kettő között óriási különbség van. A ministeri szék elfoglalásakor határozottan ki méltóztatott jelenteni, hogy nem lehet decentrali&atiót keresztülvinni, a nélkül, hogy a perjog elvei megállapítva ne legyenek. Azt hiszem, mi nem vehetünk más megállapítást, mint a mit a t. ház maga előtt lát. Én nagyra becsülöm a minister ur coneeptionalis képességét, teljes elismeréssel vagyok iránta; megengedem, hogy az összefüggés meg van már az ő agyában és terveiben, hogy ő már látja azt a képet, hogy miként kívánja kiépíteni az igazságszolgáltatás épületét; de én nem hiszem, hogy a t. minister ur programm-beszédekor csak magára és nem a házra gondolt volna, hogy a t. minister ur azt képzelné és gondolta volna, hogy a t. ház nem fogja kívánni, hogy önmaga és ne csak a minister ur legyen tisztában ezen reformokkal. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Decentralisatióra tehát szerintem nincs szükség, csupán a szóbeliség előkészítése miatt, mert az egyszerűen életbeléptetési kérdés, de ha még szükséges volna is, vájjon alkotmányjogi szempontból helyes-e a ház elé oly dolgot hozni, amely csak egyszerű következménye még egy meg nem állapított és a. ház által el nem fogadott egy princípiumnak '? Helyes-e az, hogy midőn a törvényhozás által kellene megállapittatni az elvet, a kiindulást, a törvényhozással elfogadtatjuk annak egyik következményét, annak talán épen utolsó lépését? Alkotmányos szempontból nem-e elengedhetetlen, hogy a törvényhozás egészen tisztában legyen a tervezettel, tisztában legyen a teendőkkel és csak azután, ha megállapította az elvet, állapítsa meg és fogadtassa el annak minden következményeit. Ezen ház a szóbeliség és a közvetlenség elvét még magáévá nem tette; ezen elveknek a legközelebbi jövőben való megvalósítását ki nem mondta és ha ezen javaslat csak következmény, akkor én a törvényhozás jogának, az alkotmányjogi felfogásnak és álláspontnak bizonyos megsértését látom abban, ha a törvényhozástól, különösen pedig a képviselőháztól, mielőtt az elvre nézve határozott állást, foglalt volna, az egyszerű következmény elfogadása által magának az elvnek elfogadása is kívántatik. Horváth Lajos t. képviselőtársam nem azokat hozta fel, a miket a t. igazságügyminister ur, hogy miért fogadja el mindazon aggodalmak daczára, melyeket velem együtt érez, ezen törvényjavaslatot, hanem azt mondja, hogy elfogadja azt a t. minister ur iránt viseltetett bizalomnál fogva, Ha a bizalmat ugy magyarázzuk, hogy bizalommal viseltetünk az igazságügyminister ur személyi képessége, jelleme, erélye és egyéni tulajdonai iránt, ezen bizalom, azt hiszem, a ház egyik pártján sem lehet nagyobb, mint a mi sorainkban, De az az álláspont, melyet Horváth Lajos t. képviselőtársam elfoglalt, a min ster ur iránt nem bizalmat, hanem ellenkezőleg bizalmatlanságot fejez ki. Mert ha egyszer elvileg áll az, hogy ezen eljárás tévedés, ha ez a sorrend egymásutánjában határozottan hibás lépés; ha meggyőződésünk az, hogy a jogszolgáltatás reformját nem itt, hanem másutt kellett volna kezdenünk: akkor nekünk épen abban kellene a minister ur iránt bizalommal viseltetnünk, hogy ezen hibájára figyelmeztetve, nem fog késni a dolgok logicai sorrendje szerint megtenni a lépéseket. De ha ez nem bizalmatlanság a minister ur személye iránt, bizalmatlanság a ház iránt. (Ugy van! a szélső baloldalon) Ha a minister ur ide a reform egész tervezetével jött volna, mondjuk, a költségek szempontjából; ha feltárta volna, hogy e javaslat keresztülvitele ilyen és ilyen összeget fog igényelni ; szóval ha a tervezet egész képét elénk állította volna.; a ház talán hozzájárult volna ezen törvényjavaslathoz. De legyen ez bizalmatlanság az igazságügyniinister iránt; legyen ez bizalmatlanság a törvényhozás iránt — engedelmet kérek — én a birói szervezet és a jogszolgáltatás bármely kérdését a bizalomra építeni nem tudom. Magyarországnak épen a legközelebbi multban az volt és még ma is az a hibája, hogy egész jogrendszerünk és összes közintézményünk a bizalomra van lefektetve. Bizalommal viseltetik a minister a főispán, a főispán az alispán, ez a szolgabiró, ez meg a községi pénztárnok iránt és ezen bizalomnak eredményei azon szomorú körülmények, melyek országszerte nemcsak a közigazgatás terén, hanem