Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-365

88ő. országos Bléi májns 2-án, pénteken. 1890. 29 oly módon és, oly alakban való megvalósítását, mint azt a törvényjavaslat contemplálja, szeren­csésnek nem találom. Birói szervezetről szóló törvénynek, vélemé­nyem szerint, a legszabatosabbnak, legfixebbnek és legpraecisebbnek kell lennie. Megengedem, hogy vannak esetek, a melyekben bizonyos sza­bad mozgást kell adni annak a kezébe, a ki a tör­vényt végre fogja hajtani; azt is elismerem, sőt állítom, hogy kell bizonyos fejlődési korszakot, engedni és a szerint, a mint az élet eredményei mutatkoznak, kell a további törvényeket létesí­teni ; de azt nem fogadom el, liogy ezen latitude-öt ügy magyarázzuk, hogy magával a törvényjavas­lat ezóljával összefüggésben lévő intézkedések már magában ezen törvényjavaslatban megoldást ne nyerjenek és hogy azon meghatalmazások, me­lyek a ministernek adatni szándékoltatnak, oly mérvűek s oly nagyságúak legyenek, hogy azok a szervezet szilárdságát veszélyeztessék. Áz elsőre nézve röviden a következőket va­gyok bátor előadni. A törvényjavaslatnak czélja az, hogy az alsóbiróságok a felsőbíróságokkal szorosabb összefüggésbe hozassanak és hogy azok a felsőbb bíróságok felügyelete alá helyeztetvén, hatályosabb és sikeresebb működésre birassanak. De midőn keresem, hogy ezen összefüggés és ezen felügyelet milyen módon és milyen mérvben ezéloz­tatik a minister ur által valósittatni: akkor arra nézve ezen törvényjavaslatban semminemű intéz­kedést nem találok. Azt mondja a ministeri indokolás, hogy ar­ról az őszszel benyújtandó törvényjavaslat fog intézkedni. Nos tehát ez azt igazolja, hogy ezen intézkedés helyessége nem a későbbi idők által czéloztatik begyőzetni, hogy ennél a kérdésnél a t. minister ur nem akarja az idő tapasztalatait és tanúságát felhasználni, hanem már ma is teljesen tisztában lehetne a dologgal és együttesen bocsát­hatná az egész szervezeti kérdést a ház elbírálása alá. De minthogy ezt nem teszi, ezzel azt árulja el a t. igazságügyminister ur, hogy a törvény­javaslat ezen részével egész határozottsággal és biztossággal ma nincs is tisztában, a dolgot mégis a maga határozatlanságában a ház elé hozza. A törvényjavaslat azonban nemcsak a királyi táblák, hanem a főügyészségek deceutralisatiójáról is szól, de sekolsem találjuk a javaslatban, vájjon a decentralisálandó főügyészségek és alantasaik közti viszony mi módon lesz szabályozva, hogy az összefüggés és felügyelet mily mérvben és mily alakb.m nyer itt is megvalósítást? De a határozat­lanság itt még tovább megy és abban is kifejezést nyer, hogy az nincs meghatározva, vájjon vala­mennyi királyi ítélőtáblához fog-e ily főügyészség felállíttatni, vagy azoknak csak egy része lesz-e ilyennel összekötve? A törvényjavaslat továbbá azt contemplálja, hogy ezen felsőbb bíróságok nemcsak egyszerű igazságszolgáltatási forumok lesznek, hanem bizo­nyos administrativ teendőket is fognak ellátni s ebből a czélból számvevőség is fog hozzájuk be­osztatni. De már azután arról, hogy ezen adminis­trativ teendő az ügyek mily körére és nemére fog kiterjedni, hogy vájjon ezeknek működése az alsóbb bíróságok önállását és birói függetlenségét meny­nyiben fogja megszorítani, mennyiben fogja azokat a felsőbb bíróságoknak administrative is alávetni: az a törvényjavaslatban kifejezést semmiben nem talál. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mi pedig a meghatalmazások körét illeti, az, t ház, oly tág, hogy azt hiszem, ismételhetem, hogy arra bírói szervezeti törvényben szükség nemcsak hogy nincsen, de ott helyet sem foglal­hat. A t. minister ur tetszésére és belátására van bízva, hogy mely királyi táblákat kössön össze a főügyészségi szervezet szempontjából, hogy a számvevőség életbeléptetésének idejét és módo­zatait meghatározza; hogy kijelölje a nyugdíja­zandó bírákat; hogy egyes albirákat előléptetés czéljából berendelhessen ; hogy egyes területeket egyik királyi táblától a másikhoz áthelyezhesse és — mint a törvényjavaslat záradékában benfoglal­tatik — minden egyéb intézkedést, a mely az át­menettel és az életbeléptetéssel összefügg, meg­tehessen. Egy ily határozatlan, ily kevéssé praeeis és — merem mondani — a bizonytalanságba elnyúló törvényjavaslatnál azon kitétel, hogy minden intéz­kedés, a mely az átmenet és életbeléptetésre szük­ségest, a t. minister ar tetszése szerint megtehet, egy oly ^g körű felhatalmazást képez, melyet részemről megadni semmi körülmények között sem vagyok hajlandó. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Első indokom tehát a törvényjavaslat ellen röviden az, hogy a mennyiben még helyeselném is a decentralisatio eszméjét, ezen alakban a decentralisáláshoz hozzá nem járulhatok. De a sokkal fontosabb ellenvetés, a mi elől elzárkózni nem lehet, az, hogy a decentralisatiót a perjoggal való kapcsolat nélkül tárgyalni semmi körülmé­nyek közt sem volna szabad. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A perjog két foelve, a szóbeliség és közvet­lenség feltétlenül befolyásolta a törvényszékek és felső bíróságok szervezetét. Hiszen bármely cse­kély mechanismust sem lehet előállítani, ha nem látjuk és nem vizsgáljuk, hogy milyenek azok a czélok, a melyeknek megoldására és megvalósí­tására lesz azon mechaiiismus rendelve. A járás­bíróságok és törvényszékek is,midőn inegalkottní­tak, nem alkottathattak meg a nélkül, hogy az eljárás és hatáskör, melylyel a járásbíróságok és törvényszékek bírnak, már ebire a törvényben praeeis szabályozva ne lett volna. (Helyeslés a Säélső baloldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents