Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-384
356 384. országos ülés május 30-án, pénteken, 1800. állam oltalmát igényelhetné akkor is, midőn magyar állampolgárságának még emlékét is elvesztette. Magyarország nem világhatalom, mely polgárain külföldön ejtett sérelem miatt hadsereget vagy hajóhadat könnyen mozgósíthat, a sérelmek megtorlás nélkül hagyása pedig az állam tekintélyén üt csorbát. S most áttérek, t. ház, a kérdésnek másik személyi oldalára. (Halljuk! Halljuk!) Thaly Kálmán t. képviselő ur ujolag kifejezést adott azon feltevésnek, mintha a kifogásolt szakasz alkotásának indoka már 1879-ben az lett volna, hogy Kossuth Lajos magyar állampolgárságát elveszítse; ezt megkisérlették bizonyítani akkor is s visszatérnek reá újból, annak daczára, hogy a kormány már a törvény meghozatala alkalmával egész határozottsággal tiltakozott e czélzat ellen, (ügy van! jóbbfelől) mely eredetét onnan meríté, hogy a függetlenségi és 48-as párt a Kossuth Lajos neve és személye iránt a nemzetben általánosan gyökeredző tiszteletet és kegyeletet már akkor is pártérdekekre kivánta felhasználni, (Igaz! Ugy van! jobbfelöl) holott e szakasz létrejöttének egyéb oka nem volt, minthogy intézkedése majdnem szórói-szóra egyszerűen átvétetett a német törvényből, mely az 1879 : L. t.-cz. alkotásánál irányadóul szolgált, ép Grulner Gyula képviselő ur módosítványa értelmében fogadtatott el. S ha ily irányú intézkedés a német törvényben nem foglaltatik, lehet, hogy a szakasz nem is jött volna létre, de mivel a rendelkezés már másutt gyakorlatinak bizonyult, ennélfogva általános szempontokból törvényünkben is kifejezésre jutott. S ha a függetlenségi és 48-as párthoz tartozó képviselő urak közül többen a törvény érintett szakasza meghozatalának indokát Kossuth Lajosnak a magyar állampolgári kötelékből való kizárásában keresték : mi természetesebb, mint hogy annak fentartásábanugyanazon czélzatot vélik rejleni. Már pedig, valamint a törvényhozásnak 1879-ben nem állott szándékában a törvényt jelen szerkezetében azért megalkotni, hogy Kossuth Lajos kizárassék a magyar állampolgárság kötelékéből, ugy ma sem ez indokból vezéreltetnek azok, kik a kifogásolt szakaszok törlését szükségesnek nem találják. Mi ugyanis, kik Kossuth Lajosnak 1848. előtti és 1848-ban kifejtett működését, alkotmányunk kivívása és a polgári szabadság ügye iránt tanúsított elévülhetlen érdemeit — s ezt Eötvös Károly képviselő úrral szemben jegyzem meg — ép ugy méltányoljuk, mint a javaslat t. benyújtói, (Zajos felkiáltások a szélső baloldalon: Látjuk!) habár későbbi politikai irányával egyet nem értünk is, hozzájárultunk a törvényhatóságok és városok azon határozalához, melylyel őt üdvözölték és díszpolgárrá történt választása által a hála és kegyelet adóját iránta, mint történelmünk egyik kimagasló alakja iránt leróni kívánták. (Felkiáltások a szélső balon: Most róják le!) S a nemzet az elismerés és hála babérkoszorúját pártkülönbség nélkül nyujtá nagy fiának még azon időben is, midőn alkotmányát és egész politikai életfejlődését akarata ellenére s elveivel ellenkező alapokon rendezte be, mint azt azigazságügyminister ur fényes beszédében Deák Ferencz magatartása és nyilatkozataival meggyőzően kimutatja. (Helyeslés jobbfelöl.) De ha már nagy hazánkfia iránt táplált kegyeletes érzésünk nevében is vissza kell utasítanunk azon minden alapot nélkülöző feltevést, mintha a törvény eredeti szerkezetének megtartása az ő állampolgárságának elvesztésére való tekintetből javasoltatnék: kiváló egyénisége daczáia merő gyengédségből a felvetett kérdésben érzelmi politikát nem követhetünk s odáig nem mehetünk, hogy miatta vagy részére — ki nem ismeri el törvényesnek a közjogi kiegyezést, az alkotmány alapján álló parlamentet, a trónöröklési rendet s igy az uralkodó jogát — külön közjogi kiváltságot, mit különben maga sem kivan, állapítsunk meg. Mit a fennálló törvényes államjogi állapot megzavarása s az alkotmánypolitikai béke feldiílása nélkül meg sem tehetünk. A javaslat t. benyújtói, ha mindjárt kezdetben őszintén, objectiv szempontból indulnak ki, a honossági törvény szándékolt módosításait s igy általa Kossuth Lajos állampolgárságának fentartását szépen elérhették volna, (Derültség a snélső baloldalon) ha a kérdést mindjárt kezdetben a szenvedély tüzével fel nem forralják, ha nem csinálnak belőle Kossuth-kérdést, (Nagy mozgás a szélső baloldalon) ha nem fejlesztik pártcultussá s ha a létező törvényt nem tüntetik fel háladatlanságnak, sőt mint Helfy képviselő ur monda, a nemzeti becsület megsértésének (Zajos felkiáltások a szélső baloldalon: Ugy is van !) mely Kossuth Lajost egyenesen kizárja, mi nem áll, mivel, bár tiszteletreméltó okokból, de önmaga zárta ki magát az állampolgárságból. (Derültség a szélső baloldalon.) De nem is a honossági törvény szüntette meg az ő magyar állampolgárságát, ellenkezésbe jött ő avval már akkor, midőn a mai államrend ée alkotmányunk egyik-másik alaptörvényének törvényességét megtagadta, (Nagy nyugtalansága szélső baloldalon) midőn a Helfy képviselő ur által idézett 1869. évi november hó 15-éről keltezett levelében kijelenté, hogy soha és semmi feltétel alatt nem lesz oly magyar királynak alattvalója, ki egyszersmind osztrák császár. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Helyesen teszi!) Pedig minden államban, még a legszabadabb respublicábanis az állampolgárság azon kötelességgel jár, hogy az illető azon államnak törvényeit magára kötelezőnek ismerje el.
