Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-384

384. országos fllés május 30-án, pénteken. 1890, 357 Szalay Károly I Ezt még soha sem hallottam ! Bezerédj Viktor előadó: Ha a t. képviselő ur soha sem hallotta még, hogy ha valaki egy államnak polgára akar lenni, annak törvényeit magára nézve is kötelezőknek kell elismernie: akkor igen sajátságos fogalmai lehetnek az állampolgári kötelességekről. (Helyeslés jóbbfelől.) Tarthatja egyik-másik törvényt rossznak, az előszabott törvényes utón törekedhetik is azok megváltoztatására, (Nyugtalanság és zaj a szélső haloldalon) de el kell hogy ismerje érvényeseknek őket és az államnak saját törvényhozása által alkotott helyzetet, mint olyat, mely mindenkit kötelez, ki azon államnak polgára lenni akar. Ezen elv megszegésével g annak felállításával, miszerint valaki polgára lehet a hazának a nélkül, hogy törvényesnek el ismerje azon intézményeket, melyeken magának az államnak léte nyugszik, az egyén fölébe helyeztetnék az államnak, a mi az államnak, de főleg a magyar államnak nagy veszedelmére válnék. Helfy képviselő ur egy, a ház ezen oldaláról jött közbeszólásra, hogy KossutlrLajos maga fosztotta meg magát az állampolgári jogtól s hogy miért nem teljesíti a törvényben előirt feltételek egyikét, azt válaszolta, hogy ugy látszik, bizonyos emberek elvesztették fogalmát is annak, hogy mi az erős férfiúban az erős meggyőződés. Hát, t. ház, én tisztelem mindenkinek ameggyőződését és tisztelettel hajolok meg azon következetesség előtt, melyet Kossuth Lajos politikai programmjából levon: csak azt nem birom összeegyeztetni, hogy midőn valaki egy nemzet alkotmányának sarkalatos tételeit s annak uralkodóját törvényesnek élnem ismeri, miként kivánhatja azt, hogy azon általa törvényesnek el nem ismert alkotmány alapján álló országgyűlés javára törvényt hozzon és az általa tagadásba vett uralkodó e törvényt szentesítse. S ha valaki előtt értékkel bir az, hogy az általa törvényesnek el nem ismert törvényhozás javára vagy miatta aszintén törvényesnek el nem ismert uralkodó hozzájárulásával valamely intézkedést —mely reá nézve gyakorlati jelentőséggel különben sem bir, a mennyiben ő sem haza nem jő, sem az önként szétszaggatott állampolgári köteléket többé összekötni nem fogja — megváltoztasson : akkor nem birom megérteni, hogy mi lehetetlenség rejlik abban reá nézve, hogy egy oly hazai hatósághoz — melylyel egyébként is nem Ggy ízben érintkezésbe lépett — intézendő kijelentésben jelezze, hogy továbbá is a magyar állam polgára kivan maradni. S ha Kossuth Lajosra nézve a kiegyezés óta a nemzet s az ő álláspontja közt fennálló kiegyenlíthetlen ellentét következtében múltja és meggyődésénél fogva mégis erkölcsi lehetetlenséget képez, hogy a törvényben megszabott feltételt teljesítse s ez által az állam törvényeihez alkalmazkodjék, azok viszont politikai lehetetlenséget követelnek, kik azt óhajtják, hogy az államrend előtte hátráljon meg s hogy a törvény oly állásponthoz idomittassék, mely az alkotmánynak sarkalatos tételeit el nem ismeri. (Igaz! Ugy van!jobbfelöl.) A törvényhozás ugyanis, ha csak az állami jogrendbe helyezett bizalmat megingatni nem akarja, nem menthet fel az alól senkit, nem ismerheti el arra nézve senkinek jogosultságát, hogy megtagadja az elismerést a törvények kútforrásának, az egész jogrendnek, az alkotmánynak, vagy az alkotmány bármely tételének s a törvény szerint fennálló közhatalmak bármely tényezőjének. (Igás! Ugy van!jobbfelől.) Mert miben rejlik első sorban az államnak összetartó ereje 1 Polgárainak kötelességérzete és azon meggyőződésben, hogy a fennálló jogrendnek, az állam törvényeinek mindenki alá van vetve. S ha ezen minden kétségen felül álló tudatba vetett hit s a nép érzületében rejlő törvénytisztelet megingattatik, sőt vele ellenkező felfogás magával a törvényhozással sanctionáltatni czéloztatik, ily törekvés az államot fentartó erőnek csak gyengítésére vezet. (Helyeslés jobbfelöl.) A magyar állam megszilárdulása és jövője, de a fennálló jogrend iránt táplált alkotmányos érzelem is megköveteli, miszerint kétely se legyen támasztható az iránt, hogy a nemzet törvényhozásának helyeslésével találkozik azon törekvés, mely az uralkodó és az állam alaptörvényei iránt tartozó loyalitás és hűség és ezek megtagadása összeférhetőségét documentáltatni igyekszik. (Helyeslés jobbfelől.) BeŐthy'Ákos képviselő ur nem helyesli, hogy a képviselőház maga gyakoroljon politikai eljárást, mert ő azt másnak, mint politikai ostracismusnak nem tekintheti. Hát, t. ház, midőn nálunk hazájába mindenki tetszése szerint bármikor visszatérhet, akkor ostracismust emlegetni valójában nem értem, de t. képviselő ur az állampolgári jogoknak nem is elvételéről van itt szó — mert a ki állampolgárságát fentartani kívánja, a hozzáfűzött feltételnek könnyen eleget tehet s ha honosságát mégis elvesztette, de visszanyerni óhajtja, azt a törvényben megszabott egyéni cselekvés által nehézség nélkül ismét visszaszerezheti — hanem az önként elvesztett honosságnak törvény utján leendő visszaadásáról. Már pedig ha a képviselő urazt kívánja, hogy a törvényhozás azon indokból alkosson törvényt, miszerint általa lehetővé tétessék, hogy az állampolgárságot elnyerhesse valaki, ki azt azon okból veszíté el és azért vonakodik visszaszerezni, mert a törvényben körülírt feltételeknek teljesítése az általa megtagadott állami rendnek elismerését foglalná magában s hogy hozzájáruljon azon felfogáshoz, mely szerint az illetőnek állampolgári helyzete visszaadassék s mellette megadja a lehetőségét arra, hogy az állam alkotmánya iránt az