Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-365

:it 365. országos ülés májas 3-án, pénteken. 1990. egy fő törvény széket elhelyezni, ezzel a várost mintegy lefoglalni, a magyar nemzeti elemet megerősíteni érdemes gondolat lett volna. Ha például a Romániából érkező utas Brassóban, a Horvátországból érkező pedig Nagykanizsán ott látná a magyar államélet egy-egy erkölcsi bástyáját, bizonyára hamarább tisztába jönne az iránt, hogy hol és minő országban jár és hogy hol kezdődik a magyar nemzet hazája, mint a hogy azt most a határsorompók után következtetheti. Egyébiránt — mondom — én a városok steeple chassebe beavatkozni és új propositiókkal fellépni most nem kívánok. Meg vagyok győződve, t. ház, hogy néhány év múlva, ha majd a tapasztalat arra hívja fel a törvényhozást, hogy a táblák számát szaporítani kell, az általam most hangoztatott tekintetek szintén érvényesülni fognak. A territoriális beosztásra nézve ezúttal legfeljebb annyit kívánok megjegyezni, hogy szerény nézetem szerint a Dunántúl nem részesült azon figyelemben, melyet megérdemel. Azt hiszem, hogy oda legalább is 3 tábla kellett volna. A mi Győrt és Pécset illeti, ugy ezen városok egyike ellen sincs kifogásom és szívesen elismerem, hogy mind a kettő szépen fejlődő, előre törekvő, derék magyar város. De, t. ház, én első sorban nem az említett városok, hanem mindennek előtte az egész dunántúli vidék érdekeit kívánom szem előtt tartani; ezen szempont szerint pedig kétségtelen, hogy az említett vidéknek szánt 2 tábla, a Dunántúlnak épen két ellenkező sarkában, nem tartható szerencsésen elhelyezettnek. Ha az egész Dunántúl nem kap többet két táblánál és ha Győr — hogy ugy mondjam — fis pontnak tekintetik, pedig ugy látszik, hogy ezen nézetből indult ki az egész territoriális beosztás : akkor, t. ház, a Dunántúlnak 2-dik táblája nem lehet máshol, mint Nagy-Kanizsán, ezt nyomban felismerheti mindenki, a ki a térképre ha csak futólag- is rátekint és a ki tudja, hogy Magyarország összes városai között, kivéve a fővárost, nincsen egy sem, mely egy nagy vasúti hálózatnak annyira góezpontját képezné, mint Nagy-Kanizsa, mely város különben is minden tekintetben megfelel és Horvátországgal, de különösen a Muraközzel szemben igen fontos politikai érdekeknek letéteményeséül is tekintendő. Erről egyébiránt beszélhetünk a törvényjavaslat 1-ső szakaszának részletes tárgyalásánál. Most röviden összegezve fejtegetéseimet, egyszerűen odaconcludálok, hova már Horváth Lajos t. barátom is concludált, hogy a jelen javaslatot, bár annak egyes intézkedései ellen aggodalmaim vannak, azon reményben, hogy azok a részletes tárgyalás alkalmával orvosolhatók lesznek, a minister ur iránti bizalomból a részletes tárgyalás alapjául elfogadom és a minister urat a reformtevékenység gyakorlati terén örömmel üdvözlöm. (Élénk helyeslés balfélől.) Madarász József jegyző: Holló Lajosi Holló Lajos: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Csakugyan nincsen senki az országban, a ki az igazságszolgáltatás mai állapotával meg volna elégedve és az illetékes tényezők előtt általános meggyőződés az is, hogy csupán a szóbeliség és közvetlenség elvére alapított perjog, más feltételek megvalósításának kapcsán fogja az igazságszolgáltatás bajait gyökeresen orvosolni. Midőn az igen t. igazságügyminister ur állását elfoglalta, mi, kik az igazságszolgáltatás bajait a szóbeliség és közvetlenség alapján orvosolni óhajtjuk és kívánjuk, örömmel üdvözöltük őt, nemcsak azért, mert az ő tehetsége és erélye nekünk előzetesen is garantiát nyújtott, de azért is, mert a reformmódozatokra vonatkozólag kifejtett nézetei ezen párt nézeteivel is teljesen megegyeztek. Midőn tehát ezen törvényjavaslat be lett terjesztve, az első benyomás minden esetre az örömnek érzete volt, hogy ime egy tettel állunk most szemben; az első lépést üdvözölhetjük benne, mely okvetetlenül maga után fogja vonni a további üdvös lépéseket i%. Nem zárkózom el annak kinyilvánítása elől, hogy e tekintetben engem is az örömnek egy bizonyos neme fogott el. De ha törvényhozói szempontból valamivel mélyebben tekintem e törvényjavaslat construetióját és rendelkezéseit és az azokkal összefüggő kérdéseket jobban fontolóra veszem; lehetetlen, hogy azon aggályok elől el zárkózzam, melyek e javaslat megfontolásánál felmerültek. Ha ezen aggályok csak olyanok volnának, t. ház, melyek ezen törvényjavaslat részleteire vonatkoznak, vagy talán egy csekélyebb jelentőségíí törvényjavaslatnál merülnének fel, egyéni álláspontomat bizonyára nem fejteném ki a t. ház többségének véleményével szemben; de a jelen javaslatnál, mely annyi és oly nagyfontosságú reformot inaugurál — bármi szerény tagjának tartsam is magamat a t. háznak — kénytelen vagyok azt megtenni. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Én mindazt, a mit az előttem szólott t. barátaim a javaslat ellenében felhoztak, csaknem szószerint ismételhetném; köztünk a különbség nem is a javaslat megbirálásában, hanem abban rejlik, hogy én a következtetést másként vonom le, mint képviselőtársaim, azaz, hogy én a felmerült nagymérvű aggodalmak és elvi ellentétek után a javaslathoz hozzá nem járulok. Az első ok erre vonatkozólag magában a törvényjavaslatban fekszik. (Halljuk!) Ha elfogadom is, hogy a deeentralisatiót a perjoggal való minden vonatkozás nélkül lehet tárgyalni, hogyha magát a decentralisalás elvét helyeselném is, annak