Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-383
346 383, 0rsz:i S<> 4 ülés május a nemzetnek választania kell Kossuth és a korona között, (Ugy van! a szélső balon.) Ez a nemzet előtt érthetetlen és csak azok tényének fogja tulajdonítani, a kik — mint régen történt — oda állanak a nemzet és korona közé és csak ugy bírtak élősködni, hogy a korona szivét a nemzettől és a nemzet szivét a koronától elidegenítették. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Mi lenne, ha a korona fényét ugy akarnók emelni, hogy a nemzet hazaszeretetének és múltja iránti rajongásának tüzét ki akarnók a nemzet lelkéből oltani ? Vájjon nem-e akkor fog a korona fénye inkább ragyogni, ha anemzet ezen hazaszeretetének lángját és a multak iránti kegyeletének fáklyáját minél magasabban lobogtatjuk ? (Tetszés a szélső haloldalon.) Nagyon sajnálom, hogy a minister ur a mi álláspontunkon látja a polikai játékot. Mert annak mondja azt, hogy mi a nemzei előtt ugy akarunk feltűnni, hogy a királyhoz is ragaszkodunk és Kossuth személyét ia magasra helyezzük. Ha figyelembe veszszük azt a sokféle, változatos, nem annyira mulatságos, mint inkább tragicus színjátékot, melyet e kérdéssel a t. kormány elkövetett: be kell látnunk, hogy már ennél változatosabb politikai játékot képzelni sem lehet. (Igaz! a szélső balon.) S e játék annál szomorúbb, mert tényezőül a nemzet kegyelete, múltja és dicsősége van felhasználva. (Ugy van! a szélső balon.) Minthogy mi e szempontokat tekintjük és nem akarjuk, hogy történelmünkben ily folt essék, melyet később már semmiféle politikai bűnbánással lemosni nem lehet; minthogy sem általános elvi szempontokból, sem hazánk különös érdekei szempontjából nem tartjuk mi helyesnek a régi törvény szakaszának megtartását: azért szavazunk mi és azért szavazok én is a benyújtott törvényjavaslat elfogadására. (Zajos helyeslés és tetszés a szélső balon. Szónokot többen üdvözlik.) Balogh Géza jegyző: Gyífry Elek! Győry Elek: T. ház! (Halljuk !) Ázthiszem, hogy a vita bosszú folyama során, midőn ugy látszik, utolsónak vagyok bejegyezve, kötelességem a t. ház becses türelmét kérnem, ha még én is felszólalni bátorkodom. (Halljuk!) Az a sok ragyogó szónoklat, mely e kérdésnél elmondatott, meglehet, azt eredményezte volna, hogy felmentve érezzem magamat, különösen már azon oknál fogva is, mert igyekszem lehetőleg röviden szólani, lehetőleg egyszerűen; de én mégis azt tartom, hogy midőn aláirtam ezen javaslatot és olyan dolgok hozattak fel, melyek észrevétel nélkül nem hagyhatók s melyekre észrevétel szerintem még nem tétetett és ha figyelembe veszszük azt, hogy a t. szónokok legnagyobb része, kik e tárgyhoz hozzászólottak, inkább minden mással foglalkozott, mint magával a törvényjavaslattal, melyet Irányi Dániel t. képviselő ur benyújtott: akkor nem menthetem fel !9-éu> csütörtSkön. ÍS'JO. I magamat attól, hogy felszólalásom meghallgatására beesés türelmüket kikérjem. (Halljuk! Halljuk!) Én, t. ház, abban a meggyőződésben vagyok, hogy az 1879-iki honossági törvénynek 31. §-a tisztán a rendőri szellemnek szüleménye, (Igaz! Ugy van ! szélső balfelől) annak a szellemnek, mely 1875 óta kisért törvényhozásunkban és a mely ennek jelét már akkor adta, midőn a Czeglédről Kossuthhoz indult küldöttségtől az államrend megzavarását féltette. (Igaz! Ugy van l a szélső baloldalon.) Én tehát azokkal tartok, de le is vonom belőle a consequentiát, kik azon meggyőződésnek adtak kifejezést, hogy ezt a szakaszt már 1879-ben sem kellett volna meghozni. Midőn a jelenlegi t. kormány helyét elfoglalta, azt hallottuk, hogy igyekezni fog a jogállam követelményeinek eleget tenni. Ez homlokegyenest ellenkezője volna a rendőri állam szellemének. És épen azért, ha mi ezt valónak vesszük, midőn valósítani akarjuk e törvényjavaslatban, hogy a rendőri szellem eltűnjék és érvényesüljenek a jogállam követelményei: akkor méltán meglepetéssel kell fogadnunk, hogy egyáltalában ellenzéssel találkozhatott e törvényjavaslat. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Mert vagy valóban a jogállam követelményeit akarjuk létesíteni és akkor szerintem e törvényjavaslat elfogadását megtagadni nem lehet, vagy nem helyes az és nem való, hogy a jogállam követelményeit megvalósítani akarjuk. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Midőn ezen meggyőződésemnek adok kifejezést, nem fogok kitérni mindazon ellenvetésekre, melyek e törvényjavaslattal szemben felhozattak, de mielőtt ezen most mondott állításomnak és meggyőződésemnek behatóbb indokolására áttérnék, szükségesnek vélem némely, a törvényjavaslat ellen felhozott ellenvetésre észrevételt tenni, mert azt hiszem, hogy sok azok közül, melyek e törvényjavaslattal szembea felhozattak, e törvényjavaslattal valósággal összefüggésben sem hozhatók. Ilyen egyebek között az, hogy a törvénynek általánosan kell hatnia, hogy egyes ember kedvéért kivételt tenni nem lehet, törvényt hozni nem szabad. Frre vonatkozólag elég példát hoztak fel, hogy volt eset, hogy a magyar törvényhozás ezt megtette. Azzal a kérdéssel, hogy Kossuth Lajos megérdemli-e ezt, nem is tartom helyén valónak ebben a házban foglalkozni, mert megsérteném azt a nagyságot, ha csak egy perczig is kételyt engednék férni ehhez. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És mert meggyőződésem szerint erre az elvre a törvényjavaslattal szemben csak azok hivatkozhatnak, kik Kossuth Lajosban egy embernél egyebet nem látnak. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.)
