Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-383

344388. országos ülés május 29-én, estttörtokSn. 1890. törvényjavaslathoz. A felhozott motívum helyett tehát, mely különben sem a törvényjavaslatban nem nyer kifejezést, sem az indokolásban egyáltalában elő nem fordul és itt csupán kivételesen és egyesek által hozatott fel — azt hiszem, meg találhatjuk a kellő indokot Kossuth Lajosra vonatkozólag azon tényekben, hogy neki köszönhető leginkább, hogy hazánkban az alkotmányos élet ily nagy mértékét élvezzük, hogy neki lehet köszönni a socialis rendnek azt a változását, mely a honpolgári jogot eddigi szűk köréből az ország egész lakosságára kiterjesztette, (ügy van! ügy van ! a szélső baloldalon.) De nem kell nekem ezen argumentumot mondanom; azt hiszem, a t. képviselő urak bőven találnak argumentumokat, még pedig nagyobb súlylyal biró argumentumokat, a melyeknél fogva a törvényjavaslathoz hozzájárulhatnának. (Élénk helyeslés a szélső balfélől.) De azt akarom vizsgálni, hogy vájjon Kossuth Lajos ismert politikai magatartása a jogrendbe ütközik-e és ellentétben áll-e az állampolgári minőséggel. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Az kétségtelen, hogy az állampolgári minőséggel kötelességek vannak egybekötve, hogy az állampolgár az alkotmány iránt s az alkotmány minden factora iránt a törvényben előirt tisztelettel és engedelmességgel t.irtozik. De kettőt feltétlenül megegyeztethetőnek találok az állampolgári minőséggel. Az egyik az, hogy az állampolgár az állami intézményeket, az alkotmány rendelkezéseit szabad bírálat és critiea tárgyává teheti (ügy van! a szélső balon) és hogy azután azon intézkedéseknek, a melyeket károsaknak tart a hazára nézve, megváltoztatására törekedhetik. És kiterjedhet ez nemcsak egyes törvényekre, hanem az egész kormányzati rendszerre, az egész kormányzat alapjára, a melyeknek megváltoztatása teljesen törvényes és az állampolgári joggal a legszorosabban összeegyeztethető. (ügy van! ügy van! a szélső baloldalon.) Hogy volna lehetséges, t. ház, másként, hogy a parlamentekben, például Francziaország parlamentjében, üljenek képviselők, üljön egy párt, mely a respublica alapját támadja meg és hazájának monarchicus államformát kivan adni? Hogy volna lehetséges az, hogy Németország parlamentjében üljenek a soeialisták, a kikről szintén tudjak, hogy egészen más társadalmi rendet akarnak hazájuknak kölcsönözni? így valamennyi parlamentben meg van engedve — inert az állampolgári minőséggel megegyezik — hogy az egész kormányzati rendszerre kiható változtatásokat egészen szabadon, polgári jogukkal megegyezően követelhessék és e-etleg keresztülvihessék. (He lyeslés a szélső baloldalon.) Mi van tehát megtiltva és mi nem egyezik meg az állampolgári minőséggel? Az, hogy ezen változtatások erőszakkal, a lázítás és izgatás fegyvereivel vitessenek keresztül, mert mig a törvényes eszközök terén maradnak, addig állampolgári hűségüket meg nem szegik, (ügy van! Ügy van! a szélső balon.) De még más is megengedhető, t. ház, tudniillik, hogy egy állampolgárban, az állampolgárok egy csoportjában azon meggyőződés keletkezhetik, hogy a fennállókormánj^rendszerrel törvényes alapon küzdeni nem akarnak, mert ők azon kormányzati rendszert talán corruptnak, roszsznak és a hazára nézve károsnak tartják, akkor ők eleget téve fennálló honpolgári kötelességeiknek, egyszerűen a haza határait elhagyják és passiv resistentiába helyedk magukat. Ezeknek állampolgári minőségből folyó jogok és kötelességek nagy mértékben és általában nem érvényesülnek és szunynyadnak, mert azok csak az állam határain belül érvényesíttetlek (ügy van! a szélső baloldalon) és ők akkor, midőn az államhatárát elhagyták, azon kormányzati rendszerrel többé semmiféle activ összefüggésben, semmiféle tettleges eselekménynyel kapcsolatban nem állanak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Most már, t. ház, ha lehetséges az, hogy ez az állampolgársági minőséggel megegyeztethető, akkor hogyan áll Kossuth ténye ezen szempontból? Vájjon ellene-e Kossuth a monarchicus államformának? Vájjon ellene-e Kossuth a Habsburg dynastiának hazánkban? Nem. KossuthLajos még a parlamenti kormányformának sem ellensége, feltétlen hívének vallja magát és kizárólag az Austriával való államszövetséget tartja az országra nézve károsnak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ez az ő politikai hitvallása. Hogy pedig nem ismeri el törvényeseknek a mostani állapotokat, tehát nem ismeri el a magyar parlamentnek sem törvényes működését — habár nem akarom enyhíteni Kossuth álláspontját — azt az ő tényeiből megezáfolhatónak tartom. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Midőn a volt ministereinők ur felállott és megmagyarázta az 1879-iki törvény 34. §-ából, hogy a díszpolgárrá való megválasztatással azon feltételeknek elég lett téve, akkor Kossuth Lajos tanította meg a ministerelnök urat és pártját arra, hogy Magyarországon a törvény uralkodik, a törvény uralmát nem lehet semmiféle ministeri, nyilatkozattal megváltoztatni és meghamisítani. 0 magára nézve elismerte és ma is elismeri az 1879-iki törvény kötelező voltát és azért kér és azért eseng, hogy ezen törvény ismét törvénynyel változtattassék meg. Kossuth Lajos ezen ténye tehát megezáfolja azon állítást, hogy ő a mi működésünket törvényeseknek el nem ismeri. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De magában véve ezen kifejezés is, a melyet Kossuth tényleg használ, hogy az Austriával való szövetség „törvényesített jogtalanságot" képez, igazolja, hogy