Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-383

342 88E. országos ülés május 29-éu, csütörtökön. 1890 nem gyakorlás s avval való nem élés folytán nem vész el soha; ilyet a jogtudomány, a jogi elvek el nem ismernek. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) De nemcsak a jogi elvekkel áll ez ellentétben. Ha hazánknak töiténelmi fejlődését, haakülállomoknak felfogását nézzük, akkor arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy mindazon államok, a melyeknek intézményeit a szabadelvű felfogás hatja át, velünk együtt arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az állampolgári jogot bizonyos ideig tartó távollét folytán el veszteni nem lehet (Igaz! Ugy van! a szélső báloldalon) és én nagyon csodálom, hogy gróf Apponyi Albert t. képviselő ur arra,hogy a törvényjavaslat indokolója felhozta a különböző államok példáit, egyedül azt mondotta, hogy egyenlő számmal és súlylyal vannak az államok az egyik oldalon és egyenlő számmal és súlylyal, a második oldalon és nem azt nézte, hogy mely államok képviselik az egyik, melyek a másik álláspontot. (Helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Nem látta azt, hogy azon nézetet, mely a jogfosztást vallja helyesnek, Oroszország és a politikai felfogás tekintetében hozzá közel álló nemzetek fogadják el, mig a másikat Anglia, Amerika, Svájoz és mindazon államok, melyek politikája a tiszta szabadelvűség alajjján nyugszik, melyek az emberiségnek az emberi szabadság és alkotmányosság tekintetében mindig zászlóvivői voltak. Én nem ponderálok akként, hogy itt is egyenlő számmal vannak az államok, ott is; nekem irányadók azok az államok, melyek szabadelvűség dolgában mindig például szolgálhattak is. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondja ismét általánosságban gróf Apponyi Albert t. képviselő ur, hogy a kivándorlókra való tekintettel sürgős szükségét nem látja az intézkedésnek. Ezt megvallom, nem értem; mert ha egyáltalán szükséges a kivándorlókra való tekintettel a törvénynek módosítása, akkor azt hiszem, sürgős is, mert a hazának egy állampolgárt is megmenteni sürgős kötelessége és feladata. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De hogy előállott-e már és mennyiben a sürgősség és szükségesség, azt legjobban igazolják azok a szomorú statistikai adatok, melyekre már a bizottságban voltam bátor rámutatni. Azok a statistikai adatok — melyeket nagyon röviden most is felsorolok — megdöbbentő képét nyújtják ezen kivándorlásoknak és felhívják az ország és a törvényhozás figyelmét, hogy az azokban rejlő bajt minden jogos eszközzel minél előbb orvosolja. A hamburgi és a brémai hajózási jelentésekből kitűnik, hogy 1887-ben 18.270 ember hagyta el Magyarország területét, hogy Amerikába költözzék ; 1886-ban 25.149 ember ment el e hazából, 1885-ben 12.300,1884-ben 13.000, 1883-ban 13.000, 1882-ben 17.000, 18Sl-ben 11 000 és folyton ezen nagy számok közt variál a kivándorlók száma. De még ez nem teljes képe a hazától elszakadt tömegnek, mert hasonló nagy tömegben vannak képviselve a Moldvában és Oláhországban a kivándorolt székelyek is. És ha a t. képviselő ur mindezen körülményeket; figyelembe veszi; ha látja a százezreket, talán a milliót, melyekre a kivándorlók száma már felmegy, én azt hiszem, hogy a törvénymódosítás sürgősségét többé kétségbe vonni ő sem fogja. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Lehetne mondani, hogy a túlnépesedés folytán állott elő a kivándorlás szükségessége. E tekintetben utalok Belgium példájára, a mely a legsűrűbb népességgel biró államok egyike a világon és a melyben nemcsak a bevándorlók száma óriási nagy, de a bevándorlók száma sokkal felülhaladja a kivándorlók számát [is. A legutolsó évben ugyanezen statistikai adatok szerint ugyanis 5.600-ra ment ezek száma és az előző években szintén ezer és ezer volt a többlet a bevándorlók száma Belgiumba. Nem a túlnépesedés, nem a természetes fejlődés idézi elő tehát nálunk az abnormis viszonyokat, hanem előidézi a társadalmi válság, azon gazdasági helyzet, melyben az ország népe önhibáján kivül belejutott. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És elszomorító ténynek veszszük azt — mire a törvényjavaslat t. indokolója is hivatkozott — hogy midőn mi ezen körülményeket egy rossz kormányzati politikának tudjuk be, a mely nem védelmezi meg az ország munkáját a külföldről bevándorló munkától, a nagy ipar terményeitől, a mely egy helyes vámvédelmi rendszerrel nem mozdítja elő a gyáripart, hogy a felesleges munkaerők itt bent a hazában érvényesülhetnének; mondom, mindezt egy rossz kormányzati politikának tudjuk be, akkor szomorú ténynek találjuk, hogy ugyanazon rossz kormányzati politika az ő politikai bűnét még tetézi azzal, hogy a kényszerűségből, kenyérkereset végett kivándorlott népnek elveszi honosságát, megfosztja őt családjától, azon társadalomtól, melyhez ragaszkodik e hazában bent és a mely után még a hazán kivül is folytonosan vágyódik. (Helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Azt mondja a t. igazságügyminister ur, hogy nem lehet megadni ezeknek az állampolgári jogot, mert hiszen azok már a külföld családi életébe, a külföld társadalmi és'állami viszonyaiba beleolvadtak, a haza társadalmától pedig elszakadtak. Ha ezt az érvelést a t. ininisterelnök urargumentatiójával állítom szembe, akkor azt látom, hogy vagy az egyik vagy a másik a törvényjavaslat el nem fogadásának helyes indokát meg nem találta. A ministerelnök ur ugyanis azt mondja: azért kell, hogy a 10 évi távollét jogfosztó legyen,