Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-365

865. orsstágos ülés nnijns 2-Au, pénteken. 1890. 27 ogja tekinteni. (Ügy van! a bal- és tzél&ő baloldalon.) Az említett szakasznál még zordabb, még kíméletlenebb a javaslatnak azon szakasza, mely szerint az áthelyezett biró, ha 14 nap alatt nem jelentkezik, hivataláról lemondottnak tekintendő. E szakasznak laconisnmsa már magában is igen szigorú, de indokolása már egyenesen kegyetlen. E hang használatára alig szolgáltatott okot a táblának épen jobbik része, tudniillik azon birák, a kik megtartásra érdemeseknek fognak találtatni. Az a másik rész, mely kihullik a rostán, emezekhez képest boldog, mert a ki az áthelyeztetésre nem találtatik alkalmasnak, az nyugdíjat kap, ha csak t évet, egy napot szolgált is, mig ellenben a jobbak — szolgáltak légyen bár 20—30 évig — ha a fővárosban megszokott fészküket, családi körüket, talán kényelmüket elhagyni nem akarják vagy például gyermekeik miatt el sem hagyhatják, 15 nap mnlva elmehetnek, a nélkül, hogy már megszolgált nyugdíjukra igényt tarthatnának. 'T. ház! Én ez t kegyetlennek, méltánytalannak tartom. Azt hiszem, hogy ily rendkívüli esetben, mint a minő a decentralisatio és az itt szolgált bíráknak az ország minden részébe való szétszórása, az ekképen sújtott egyénekkel szemben nemcsak a rideg jog és hatalom kényszerét kellene érvényesíteni. (Helyeslés balfelöl.) Tudom, hogy ezen intézkedés az 1869 : IV. és az 1871 : IX. törvényczikkére alaptitatik, azonban bátor vagyok megjegyezni, hogy ama törvények szerint a biró a birósági szervezetnek megváltoztatása esetén áthelyezhető ugyan, de az, hogy az áthelyezést el nem fogadó bíró ez esetben egyszerűen lemondottnak és igy nyugdíjától is elesettnek volna tekintendő : sem azon, sem más törvényben nem foglaltatik. A nyugdíjtörvénynek egyik szakasza mondja ugyan, hogy az a biró, a ki önként lemond, vagy önként távozik, nyugdíjigényétől eleshetik, ha azonban a biró nem saját elhatározásából, hanem másoknak akaratából oly kényszerhelyzetbe hozatik, hogy esak is existentiája, vagy valamely nagy hátránya között választhat; — akkor, azt hiszem, önkéntességről — olyanról mint a minőt a nyugdíjtörvény tartott szem előtt — alig ha lehet szó. Körülbelül olyan önkéntes volna az, mint ama katona, a ki ha nem tudott németül megtanulni, azért még egy évet szolgálni kénytelen. A törvényjavaslatnak ezen tulszigorú s a birói kart önérzetében is sértő ezen rendszabály a részletes tárgyalás folyamán minden esetre enyhítendő volna. Azt hiszem, hogy ilyen alkalmakkor, mint a jelenlegi, nem csupán a jól vagy rosszul értelmezett rideg szakasznak, hanem ott, a hol egész családok jövőjéről és a hol már megszolgált beneficiumokról van szó, a méltányossági szempontnak is kellene teret engedni. Aggályos előttem a törvényjavaslatnak azon szakasza is, mely a különböző táblák elvi megállapodásainak felülbirálatát a Curiára akarná ndi ázni. Azt hiszem, hogy legjobb volna a részletes tárgyalás alkalmával a javaslatnak erre vonatkozó intézkedését egyszerűen mellőzni. Hogy ez nálunk, hol a semmitőszék intézménye nem létezik, a jogegységre nézve jó hatással lehet, kétségbe nem vonom, de hogy ezen intézkedés alkotmányos tekintetben aggályos, sőt veszélyes lehet, azt — úgy hiszem — senki nem tagadhatja. A javaslat ezzel a Curiát hiteles törvény magyarázati, tehát törvényhozói joggal ruházná fel. A biró azonban csak a törvény szabványainak concret esetben való alkalmazásával magyarázhatja a törvényt, de nem in abstracto és különösen nem olyan esetben, midőn az ügy, mely felett elvileg dönt, nincsen előtte, sőt a melyre nézve a törvény, illetve a jogorvoslati szabályok szerint birói illetősége ki sem terjed. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Én, t. ház, könnyebben elviselhetőnek találnám a különböző bíróságoknak különböző ügyekben tanúsított eltéréseit, mint azt a rendkívüli hatalmat, melylyel a javaslat egy állandó, senkinek nem felelős, a, társadalomtól külön álló birói testületet felruházni szándékozik. Hiszem pedig ezt annyival is inkább, mert a szakasz úgy is segíteni fo;x az eljárást szabályozó törvény, a perrendtartás, melyről hiszem, hogy nemsokára látni fogjuk a ház asztalán. Ha ezt nem hinném és nem remélném, a jelen törvényjavaslatot meg nem szavazhatnám. A mi a jövendőbeli táblák székhelyiéit illeti, azokra nézve én előttemcsak az akérdés, megfelel-e a terv a törvénykezés érdekeinek és aztán olyanok-e az illető városok viszonyai, hogy azokban az odarendelt birák megélhetése, gyermekeiknek neveltetése és szünóráiktiak kellemességei némileg biztosítva legyenek. Hogy ilyen városokat minálunk nagy számmal nem igen lehet találni, azt tudom; hogy a ministeri javaslatban elfogadott városok mind olyanok volnának, azt kétségbe, merem vonni. De én ebbe mélyebben beavatkozni, egyik vagy másik város mellett síkra szállni, legalább egyelőre nem akarok; (Halljuk!) csak azt sajnálom, hogy a közt a sok lárma között, melyet a különböző városok emberei partialis érdekeiknek védelmére ütöttek, egy-egy magasabb politikai érdek nem talált szószólóra s hogy ezen érdek a t. kormány részéről sem lett eléggé hangoztatva. Én ugy gondolom, t. ház, hogy az országnak néhány fontosabb határszéli városában 4*