Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-383

388. orsüágos ülés május 29-én, csütörtökön. 1800, 34{ egyikkel sem nevezi törvénykönyvünk, (Halljak! Halljuk!) A soproni 1681. országgyűlés a Tököly-féle háborút revolutiónak nevezi és a törvényekben is ekként szerepel, de már a Rákóczi-féle confederatiót az 1715 diki törvényhozás, midőn ez a szathmári békekötést elárulta, perduelliónak mondja. Az 1715 : VII. t.-cz. és mindazon törvényczikkek, a melyek a felségsértés és hűtlenség esetei közt a pártütést, ezen nemcsak büntetőjogi, hanem nagy alkotmányi és közjogi fogalmat szabályozzák, e fogalom jelzésére mindenütt a „perduellio" szót használják. A hol pedig időközben, például a slavoniai lázadásról, vagyis arról szól aOorpus Juris, mikor a sziszeki és novigradi slavoniai népség az Erdődyek ellen fellázadt, ezen lázadás rebelliónak van ugyan nevezve, de azt is jegyezze meg képviselőtársam, hogy mind az 1655-diki, mind az 1659-diki törvényekben, melyek ez esetről szóknak, világosan benne van, hogy ez eset „rebellió eolonorum, rubditorum et libertinorum", tehát ez esetben nemesekről is van szó. Ezt mondtam tegnap s állom ma is szavamat minden következményeiben. (Élénkhelyeslés a szélső baloldalon.) Elnök : T. ház ! Ezek ugyan nagyon helyes fejtegetések voltak a gyöngébbek kedveért; (Derültség) minthogy azonban a tárgygyal semmi összefüggésben nincsenek, kérem ne méltóztassék ezeket folytatni. (Helyetlés jobbfelöl) Ki következik ? Madarász József jegyző: Holló Lajos! Holló Lajos: T. ház! (Halljuk Halljuk!) Azt hiszem, nincs senki e házban, a ki az országra nézve valami nagy szerencsének tartaná, hogy a szőnyegen forgó kérdések körül e házban egyáltalán vita folytattatik. Még ha a fogalmaknak legszorosabb determinálását tartjuk is meg, lehetetlenség, hogy ezek a kérdések félreértésekre és félremagyarázásokra ne adjanak alkalmat, a mi pedig az országnak hasznára egyáltalában nem válik. De az is tény, hogy oly sok oldalú és oly nagymérvű más feladattal áll szemben a törvényhozás, hogy ok nélkül előálló közjogi sérelmekre fordítani a törvényhozás, az ország idejét és munkáját csakugyan czéltalau és fölösleges. Kern is kételkedem abban, hogy a múltra nézve ma máiáltalános meggyőződés a házban és a házon kívül egyaránt, hogy politikai tévedés volt tiz évvel ezelőtt azon törvényt megalkotni, mely a tiz évi távollétet az állampolgárság elvesztésének indokául mondja ki és ha most volna erről szó, midőn már ezen izgatottság az ország nagy részében, a nemzet nagy tömegében előállt, nem hiányoznék a politikai belátás arra, hogy ettől az országot megkell kímélni. De, t. ház, a kérdés most már az, hogy ha egyszer előállott ez a helyzet, szükséges-e, czélszertí-e, helyes-e, hogy a meghozott, habár téves és rossz törvényen változtatást tegyünk? (Halljuk! Halljuk!) Gróf Apponyi Albert t. képviselő ur és Szilágyi Dezső t. igazságügyminister ur a legbehatóbban, legtárgyilagosabban foglalkoztak a törvényjavaslat indokolásával s ezen kérdésre azt válaszolták, hogy nem szükséges és nem helyes a változtatás és pedig először azért, mert általános indokok nem szólnak mellette; másodszor pedig azért, mert határozottan politikai veszély rejlenek abban, ha Kossuthra való tekintettel ezt a változtatást megtennők, mivel Kossuth cselekvénye és viselkedése a magyar állam jogrendje és a magyar alkotmányba ütközik és ha az ő ténykedését törvényhozási motívumul elfogadjuk, tulajdonképen a törvény elleni tisztelentlenségre és az alkotmány megsértésére nyújtunk tápot és alkalmat. Oly fényes szónoklattal, oly hatásos érveléssel adták elő a t, képviselő ur és a t. igazságügyminister ur ezen orgumentatiójukat, hogy az a háznak túloldalára valóban meggyőzőleg hatott. És habár tegnap felszólalt képviselőtársaim, Eötvös Károly és Polónyi Géza ezen érveléseket kellő tárgyilagos értékükre reducálták, mégis bátor leszek, mint a közigazgatási bizottságnak egj'ik tagja, a ki a bizottságban is a törvényjavaslat álláspontját védelmeztem, néme'y kiegészítő é-i összefoglaló megjegyzést tenni a t. felszólaló urak érveléseire. (Halljuk! Halljuk!) Amia javaslatot általánosságban illetiyalóban örömmel hatottuk a t. igazságügyminister úrtól, hogy a modern állampolitikai felfogás azt követeli, hogy a polgárokat szabad akaratuk ellenére egy jogviszonyba kényszeríteni nem lehet; de nagyon csodáljuk, hogy midőn ő aszabadelvííségetfogadja el az állam politikájának alapjául, azt csak akkor alkalmazza, midőn arról van szó, hogy valakinek valamely jog meg ne adassék, valaki az állampolgári minőséggel akarata ellenére" fel ne ruháztassák, de midőn arról van szó, hogy egy polgártól akarata ellenére jogot és különösen az állampolgárság nagy jogát (Ugy van! a szélső baloldalon) elvegyük: akkor már az a szabadelvű szempont őt nem vezérli. (Élénk tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) Hogyan lehet, t ház, ezen kérdést első és általános szempontból, másból mint jogi szempontból felfogni rHogyan lehet más mértéket alkalmazni a jogok megszerzésére, mint a jogok elenyészésére? Hiszen még a magánjogok is, a mint épen tegnap említette Polónyi t. képviselőtársam, az azokkal való nem élés folytán azoknak nem gyakorlása folytán soha veszendőbe nem menoek.Veszendőbe mennek hosszabb ideig,32 évig való nem gyakorlás következtében a magánjogok,de csak azon esetben, ha mások részéről azoknak megszerzése, azoknak elbirtoklása következik be; de egy közjogi jellegű jogosítvány, t. képviselőház