Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-383

340 383 országos ülés május 20-éii, csütörtökön. 1890. IV. tör vény czikket és a következőket a corpus jurisban egész az L-ig végigolvassam; hanem a törvényjavaslat indokolása készítőjének előadá sából kitűnik, hogy ő megtalálta azt ezen törvényczikkekben, hogy nemes ember is lehetett alanya a lázadásnak. De kitűnik az a lázadás fogalmából is, mert nemes ember parasztok közé keveredhetett és részt vehetett oly cselekményekben, melyek által megtámadtattak az állami közegek rendelkezései, a személy- és vagyon-biztosság. Én tehát azt tartom, hogy a javaslat indokolása Írójának igaza van, midőn azt mondja: „Ámbár az idézett törvények nem állapítják meg a seditio vagy rebellió constitutiv elemeit, annyi azonban kétségtelenül kidomborul azok szavaiból és intézkedéseiből: hogy a tömegeknek a felsőség elleni erőszakos felkelése, a mennyiben az a nóta infide litatis tényálladékát nem képezte, lázadásnak tekintetett és hogy a lázadás rendszerinti büntetése az életvesztés volt." Részemről azt hiszem, hogy t. képviselőtársamat is azon terminológia hozta tévedésbe, mely szerint majd rebellió, majd proditio, majd seditio, majd insmvectio néven jön elő törvénykönyvünkLen a lázadás fogalma. Tehát azt hitte, hogy a lázadás fogalmának a seditio felel meg, pedig e fogalomra az itt megjelölt szavak is ráillenek. Csak ennyit kívántam mondani, csak azt akartam bebizonyítani, hogy nemes ember is lehetett alanya a lázadásnak. (Helyeslés jobbról.) Madarász József jegyző: Eötvös Károly! (Halljuk ! Halljuk!) Eötvös Károly: A t. ház kegyes engedelmével óhajtanék egy pár megjegyzést tenni Kőrösi Sándor t. képviselőtársam fejtegetéseire, mert azon fejtegetésekkel az én tegnap mondott szavaim félreértése vagy más irányban való magyarázása következett be. (Halljuk! Halljuk! a szélső balon.) T. ház! Én azt állítottam, hogy régi magyar hazai törvényeink értelmében seditióbui magyar nemes, a szent korona tagja bűnös nem lehetett. Ezt állítottam. Azt a jogi fogalmat, hogy mi volt a rebellió, perduellio, insurreetio és seditio legelőször Verbőczy tripartituma határozta meg szabatosan, a mennyiben — gondolom az első rész XIII. czíme szerint — az adományozási rendszer egyik institutiója volt rebellió esetében a javaknak a koronára háramlása és érdemes hazafiaknak adományozása. Á régi hűbéri és adományozási rendszerrel szoros összefüggésben álló bűntény vagy politikai vétség a i-ebellio, a melyet épen azért más, mint nemes ember, tehát oly javak tulajdonosa, melyek a szent koronára szállhattak és érdemes hazafiaknak eladományoztathattak, el nem követhetett. A jobbágyok, a subditusok és a colonusok — Verbőczy I. részének 13. czikke szerint, a rebelliót nem követhették el, mert a rebelliónak egyik eonstitutiv eleme, a javak miként való birása, náluk elő nem fordulhatott, mert ők javakkal nem rendelkezhettek, a mi kis ingóságuk, szerzeményük volt, az nem a koronára szállt. Itt kezdődik a megkülönböztetés a magyar közjogi és büntetőjogi institutiókban a két fogalom közt. Ha nem nemes, jobbágy sorsú kelt fel, ha mindjárt oly természetű bűntényt követett is el, minő a rebellió vagy perduellio ; ezt törvényeink seditiónak nevezték. A jobbágyok felkelése rendszerint, sőt kivétel nélkül egész nemzeti történelmünkben 1514-től 1848-ig mindvégig, soha sem az állam akarata, vagy a korona, vagy a nagy alkotmányi intézmények ellen, hanem mindig a nemesség ellen történt s ezért nevezte ezt aztán a törvényhozás folyton seditiónak, azaz nem az állam összessége, hanem annak csak egyik közege ellen való ellenszegülésnek. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezt a valóságos értelmet adta e szónak törvénykönyvünk. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A mi pedig a t. képviselő urnak Csemegi Károly eodificator úrra való hivatkozását illeti, abban a hivatkozásban sincs egészen igaza, mert magának Csemegi Károly eodificator urnak sincs egészen igaza. (Derültség.) Megmondom miért. (Halljuk! Halljuk!) Az 1514-diki királyi decretum bevezetésében „tumultus nefandissimus"-nak nevezi a Dózsa-féle lázadást. Később azonban a törvény szövegében különféle nevekkel nevezi azt. Nevezi rebelliónak, proditiónak, nevezi talán insurrectiónak, de erre biztosan nem emlékszem. Különben jegyezze meg a t. képviselő ur jól, mit egyébiránt a eodificator ur sem distinguált eléggé jól, vagy nem vett észre, hogy miután a Dózsa-féle lázadásban nemesek is részt vettek, mert hisz maga Dózsa is nemes volt és hogy miután abban némely északkeleti vármegye nemességenagy tömegben vett részt — mint ez a rákosi országgyűlés decretumában a niáramarosi nemességről meg is van jegyezve — ezen lázadást az akkori törvényhozók rebelliónak különösen ezen okból nevezték. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezen kivül jegyezze meg jól t. képviselőtársam azt is, hogy a hol például az 1514. decretum 47. czikkelyében pusztán rusticusról van szó, ott egyedül, kizárólag seditio kifejezést alkalmaz; ott pedig, a hol egyebekről s a Dózsa-féle seregekről általában van szó össze-vissza használja a szavakat, de perduelliót sehol sem, hanem használja a tumultus proditio és rebellió kifejezést; de a hol ismételten, egyedül, kizárólag rusticusok által támasztott mozgalomról rendelkezik, a 47. czikkely kizárólag a „seditiót" használja. Ezt állítottam én tegnap. A Bocskai és Bethlen-féle háborút ezek közül