Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-382

328 382. országos ülés május 28 án, szerdán. 1890. helyezik magukat a törvénynyel, de azért mégis polgártársaink maradnak. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A törvény iránti tisztelet fokában is különbözhetnek az állampolgárok, de ott, a hol törvények léteznek s a hol különösen büntetőtörvénynek léteznie kell, ott azon szempontból, hogy van törvényt tisztelő é-i törvényt nem tisztelő polgár, ott ez a differentia mindig meg lesz, t. képviselőház. (Ugy van! a szélső balon.) De itt akad azután meg a dolog, hogy a t. minister ur nem vonja le helyesen a consequentiákat, mert a mig az a büntető törvénykönyv s még annak 173. §-a is a hasonló politikai természetű bűntettekre csak az államfogház alkalmazását engedi meg, ott, a hol alkalmazásának helye van, addig a t. minister ur tovább megy a con=equentia levonásában és nemcsak a törvény áldásaiból akarja az illetőt kizárni, hanem a t. ministerelnök úrral egyetértésben még azzal is megakarja bélyegezni, hogy a nemzet institutiói ellen tör és hogy kárára, veszedelmére van e nemzetnek. Ez az, a mi ellen nekünk tiltakozó szavunkat felemelnünk kell. (Igaz! Ugy van! a szélső bálon.) Már most, t. képviselőház, befejezem beszédemet. (Halljuk! Halljuk!) Szerencsétlen ötletnek tartom azt, hogy a t. ministerelnök cir és az igazságügyminister kiválaszt: nak maguknak Kossuth Lajosnak 87 — 88 éves aggastyán múltjából egy pontot, a melyet, alkalmasnak tartanak arra, hogy ezen az oldalon őt támadhassák és akkor ránk fogják, hogy mi ezért akarjuk őt a törvény áldásaiban részesíteni. Általában véve szerencsétlenségnek tartanám, ha gyökeret verhetne közöttünk az az eljárás, hogy bármely politikai múlttal biró egyénnek nem az egész raultját együttvéve, hanem ezen múltnak egyes kiszakított eseményeit akarnók birálat tárgyává tenni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt kellene kérdeznem a t. jgazságügyminister úrtól és a t. ministerelnök úrtól, hogy Kossuth Lajos történelmében csak azt az egy pontot ismerik-e, midőn Debreezenben a függetlenségi declaratiót mondották ki? Azt kellene kérdeznem: hát az isteni megváltó talán azért halt meg a keresztfán, mert Kánaánban a vizből bort tudott csinálni vagy a nemzeti kegyelet gróf Andrássy Gyula iránt önök előtt azért nyilvánult, mert a bitófán nevét megpellengérezték? Helyes-e ilyen tisztán epizódszerű eseményeknek kiszakítana egy ember életéből? Vagy talán, t. képviselőház, nem ismerik önök Kossuth Lajos múltját? Nem magam fogok felette oratiót tartani; egyáltalán, t. ház, ditbyrambusok éneklésérc az én torkom nincs berendezve; hanem mutatok és felolvasok a t. háznak abból a korból — a mely igen emlékezetes marad — egy emléket, a mely még nem is magyarul, hanem németül van írva és amely meg fogja értetni önökkel azt, hogy a függetlenségi párt miért rajong és ragaszkodik Kossuthhoz, miért kívánja emlékének tiszteletben tartását és megőrzését. (Halljuk ! Halljuk! a szélső haloldalon.) Nem a mostani honossági vita alkalmából készült, 1849-ből való ez az érem, a leírás szerint azon időből, midőn a függetlenségi nyilatkozat Debreezenben már megtörtént. Az érmen ez áll: „Ludwig Kossuth — miután az adatok helytelenek, több mint nyilvánvaló, hogy nem magyar ember csinálta — geboren 27. April 1806." A másik oldalon pedig ez áll, és ez nagyon jellemző: ,,Gott besehütze Ungarn, 1849/ Az érem Németországban készült. A leirás hozzá kissé hosszabb, azért csak az utolsó pontját fogom felolvasni. Különösen a t. ministerelnök és az igazságügyminister urnak ajánlom azt figyelmébe, mert az Kossuth loyalitási és a felséges ház iránt tartozó érzelnrit kellő világban helyezi. Én magam, t. ház, ugy fogom fel Kossuth egész múltját, hogy ő soha a magyar koronás király iránti hű seggel ellentétben nem állott, mert ő — az én felfogásom szerint — azt akarja, hogy az a korona, a melynek messzefénylő világossága áraszszon el egy egész világot, tisztán a magyar király fején legyen. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A ki a magyar királyt nagyobbnak akarja, t. ház, mint a milyen, az nem áll ellentétben a ma gyár,királyi iránti hűséggé], legfölebb az osztrák császár iránti hűséggel. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A leírásban adatot találunk, t. ház, arra, hogy mi volt specialiter az indoka a loyalitási vádnak, oommentar nélkül röviden felolvasom. Csak bevezetésül azt említeni még fel, hogy egy előkelő aggastyán budapesti polgár rövid néhány nappal ezelőtt azzal hozta hozzám, uram, mikor köztünk, budapesti polgárok közt ezen érmeket kiosztották, örömkönyeket sírtunk; megőriztem azt a mai napig, ma öreg vagyok arra, hogy tovább őrizzem. Vegye át, az ön kezében jobb helyen lesz, mint nálam. (Éljenzés a szélső baloldalon. Olvassa): „lm Herbst 1817 wurde Kossuth mit ungeheurer Majorität zum ersten Deputirten des Pester Comitats erwählt. Vom November 1847 bis März 1848 leistete er als solcher das Unglaublichste und Segensreichste, es ist das Höchste und Edelste seines Lebens. Seine vom Reichstag beschlossenen Anträge werden hier nur aufgezählt, als: Freizügigkeit der Bauern und Verkäuflichkeit des Grundeigenthunm Aufhebung der Robot und des Zehent gegen Eatschädigung, der Reichstag fundirt eine'Landeskasse zur Herstellung von Strassen, Fabriken etc., neue Grundrechte und Einwanderungsgesetz, Emancipation der Juden, gleiche Bestcuerung aller Klassen, die Sprachverhältnisse werden geordnet, ein ungarisehes Ministerium muss errichtet werden. lm März 1848 verlangte Kossuth beim Reichstr.g sämmtliche constitutio-