Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-382

882. orseAgos ülés május 28-án, sserdiín. 1890. 329 nelle Garantien, welche Oesterreieh, obwohl seit 300 Jahren beschworen, in Ungarn noch nie einfithrte. Er geht, mit einer Deputation nach Wien, der Kaiser willigte in sämmtliche Forderungen und von dieser Zeit an, ist er der ehrlichste Anhänger der Dynastie Habsburg. Nur durch das wortbrüchige Spiel der Kamarilla mit Ungarn nahm er seine jetzige Stellung ein, denn auf Anstiften derselben erklärten die Serben, Kroaten Ungarn den Krieg. Zum Ministerpräsidenten ernannt, tritt er mit Entschiedenheit gegen das an Ungarn gerichtete Manifest des Kaisers auf, durch dessen später erfolgte Thronentsagung, welche der Reichstag nicht annahm, wurde der Riss unheilbar. Das Heer der Magyarén versucht Wien zu entsetzen, der Versuch misslingt. Die k. k. Truppén rücken in Ungarn vor, in Folge dessen die Regierung von Pest nach Debreczin verlegt. Die neuesten Ereignisse in Ungarn, an welchen Kossuth den thätigsten Antheil hat, sind hinlänglich bekannt." Ez a történet 1849-ből szól, mikor a honossági kérdésben még vita nem volt. Ez magyarázatot szolgáltat önöknek arra, hogy önök azzal az emberrel szemben hivatkoznak a trón iránt hűségre, kinek a történelem igazságot fog szolgáltatni, mert nem ő volt a szószegő, nem ő vétett a hűség ellen, hanem a camarilla. (Ugy van ! ügy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, én e vitában a lehető legnagyobb szerencsétlenségnek tartom azt, hogy ebbe önök a király tekintélyét beleyonták. Nagy hatalom lehet, rendkívüli nagy hatalom lehet Kossuth Lajos, hogy önöknek ilyen segítségre volt szükségük. De vájjon használtak-e a király tekintélyének azzal, hogy Kossuth Lajossal szembeállították és vájjon nem volt-e az a Tisza Kálmán, a ki önöknek közvetlen elődje volt, nem volt-e önöknél loyalisabb (Igás ! ügy van! a szélső baloldalon) és nem viseltetett-e a nemzet igazi kegyeletes érzelmei iránt nagyobb tisztelettel, (ügy van! Igaz! a szélső' baloldalon) midőn meg akarta kímélni ugy a nemzetet, mint a királyt attól, hogy megaláztassák, ez majd kiderül később. (Élénk helyeslés. Ugy van! a szélső baloldalon.) Ez az új stádium, a melyet most jelezhetünk, t. ház. Önök azt az utat választották maguknak, hogy a királyi palást tekintélyével megalázzák a nemzeti kegyeletet. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Vájjon, ha mi arra n, térre léptünk volna, a mit önök nekünk kínálnak, hogy válaszszunk Kossuth Lajos és a király tekintélye közt, vájjon szerencsés gongolat lett volna-e az, ha az a 4—5 millió ember, a kiket mi itt szavazatainkkal képviselünk, de az a számtalan ember, a kiknek lelkében a Kossuthcultus él, vájjon szerencsés gondolat lett volna-e, ha a király tekintélyének leszavazásához járul hozzá akkor, mikor Kossuthot a magyar hazának KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XVIII. KÖTET. meg akarja tartani ? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Vájjon használtak volna-e ezzel a király tekintélyének ? Ez a legveszedelmesebb fegyver, mert önök csinálnák az ilyen eultust, a mely nem létezik, mert Magyarországon ugy, a mint mi ismerjük a királyi tekintélyt, hiszszük és hirdetjük az abban vetett törhetlen hűség eszméjét, de ez nem lehet indok előttünk arra, hogy Kossuth Lajost, a nemzet igazi ideálját, magunk közül kitagadjuk. (Élénk helyeslés a szélső báloldalon.) Ha most még csak ephemer volna a kérdés; ha az mogt a napirendről letűnnék; ha sikerült volna nekünk, a mit őszinte szívből óhajtok, hogy a történelem számára ne maradjon meg az a reminiscentia, hogy Magyarországon a király személyét szembeállították egy jó magyar emberrel, a legjobb magyar emberrel; ha sikerült volna nekünk, hogy ezt eloszlassuk, azt hiszik-e önök, azt hiszi-e a t. igazságügyminister ur, hogy a maga szónoklati remekeivel a mai nappal leveszi a kérdést a napirendről, azt hiszi, hogy ez a kegyelet megszűnik ? A természet által az emberi élet számára alkotott törvények szerint minden ember meghal. Őszintén kívánom, hogy Kossuth Lajos még sokáig éljen; (Éljenzés a szélső balon) de bármi forró imában kérem is a Mindenhatót, hogy életét még sokáig tartsa meg, mennél tovább, számolnunk kell azzal, hogy meg fog halni. Az emberi természet valószínűségi törvényei szerint jóságosan uralkodó atyai királyunk, kit mi lovagias embernek tartunk, kit becsülünk, talán jobban, mint önök, valószínűleg tovább fog élni, mint az a 88 éves aggastyán. S mi fog akkor történni, a nagy gyász napjaiban? Midőn az aggódó honszerelem a bánat dúlta arczokon talán mégis hozzáférkőzik a szivek rejtekéhez, mikor elkövetkezik az önök számára a nagy vezeklés és a Kossuth ellenségei számára a politikai és nemzeti kiengesztelődés nagy ünnepe; midőn arról fogunk tanácskozni, joga-e, kötelessége-e a magyarságnak, hogy a magyar nemzet földjén legyen eltemetve Kossuth Lajos: akkor is a királyi tekintély megalázását fogják önök hirdetni vagy meghajolnak azon orkán előtt, melyet a hazaszeretet ós a nemzet igazi kegyelete fog önök ellen zúdítani,hogy önöket elsöpörje? (Zajos tetszés a szélső balon.) Akármiről beszélhetnek, de a inig művészet, lelkesedés, magyar szó lesz Magyarországon, addig Kossuthot dicsőíteni és emlékét örök ^tiszteletben tartani nem szűnik a nemzet soha. Önök beszélhetnek, én csak egyet mondok: „a derék nem fél az idők mohától, a koporsóból kitör ós eget kér!" (Hosszantartó zajos tetszés és éljenzés a szélső baloldalon.) A törvényjavaslatot elfogadom. Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! (Nagy zaj a szélső baloldalon. Élénk felkiáltások: Holnap! Holnap! Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A mi az előttem szólóit képviselő ur-