Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-382

320 $*-' országos Illés májas 28án, szerdíín. 1890. útját vágni, kénytelen vagyok a t. minister ur beszédjével foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) Általában véve — és ezt már bevezetés képen kiemelem — tulajdonképen egy vezérfonallal találkozunk ezen vita során ugy a ministereinök ur, mint az igazságügyminister ur beszédében, a mely vezérfonal abból áll, hogy egyenesen kiválaszt magának a minister egy oly álláspontot, a melyet eddig senki el nem foglalt; ez ellen tartanak erős philippikákat; hangoztatnak a királyi tekintély segítségül hívásával loyalitást; hangoztatnak mindent, a miről ezen oldalról egy árva szó sem volt éa nézetem szerint, a parlamentarismus elvével egyenes ellentétben egy pártra, hogy többet ne említsek, ráfogják, mert egyenesen ráfogásnak kell nyilvánítani, mintha pártunkat, különösen a t. igazságügyminister ur beszédében ránk fogja — majd rátérek — kizárólag azon ok vezetné ezen törvényjavaslat benyújtásánál, hogy mi Kossuthot, a detronisáló Kossuthot ünnepeljük és azt tekintjük legfőbb motívum gyanánt; mintha azért szavaznék meg ezen törvényjavaslatot, mert Kossuth a létező törvény előtt meghajolni nem akar. Ez volt a vezéreszme az igazságügyi minister ur beszédében. A t. ministerelnök ur beszédjét mindjárt azzal kezdte, hogy benyujtatik egy törvényjavaslat eltérve, azon eljárástól, mely ezen kérdés tárgyalásánál előbb bevettetett. „Azért hivatkoztak és akarták elhitetni velünk vagy mással — nem tudom — hogy ezen törvényjavaslat egyáltalában nem Kossuth honossága érdekében, hanem az ügyefogyott kivándorlók érdekében történt, hogy tehát ezen törvényjavaslat ezen szempontból bírálandó meg." T. ház. Ez az első pont, a mire nézve a t. ministerelnök urat fel kell kérnem, hogy jövőre legalább is tartózkodjék egypárttal szemben ezen kérdés előzményei után oly vádat emelni, mintha mi valakivel — nem tudom kivel — azt akarnánk elhitetni, hogy ezen kérdésben Kossuth egyáltalán nem szerepel. Előre is kijelentem, t. ház, hogy semmiféle szónoki sikerre, semmiféle szónoki babérokra teljességgel nem számítok. Nem ez a czélom ; tárgyilagosan, érvekkel, még pedig nézetem szerint jogi érvekkel akarom kimutatni annak a tarthatatlanságát, a mit a két minister ur e kérdésben eddig felhozott. (Halljuk ! Halljuk!) Hogy mennyire felel meg a tényeknek, menynyire felel meg az igazságnak az, midőn a ministerelnök ur azt a vádat emeli ellenünk, mintha mi valamit rejtegetni, vagy valakivel valamit elhitetni akartunk volna és a szegény kivándorlókat akartuk volna előtérbe tolni, e tekintetben utalok az ügy történeti előzményeire, melyeket letagadni nem lehet, nem szabad és nem is illik. (Halljuk! Halljuk!) Itt van, t. ház, az 1889. évi deczember hó 10-ikének ülésérő! felvett napló. (Halljuk!Halljuk!) Erre beszédem fonalán többször akarok hivatkozni, nagyon kérem tehát a t. házat, hogy a most. idézendőket kegyeskedjék szószerinti emlékében megtartani. (Halljuk! Halljuk!) Tisza Kálmán ministerelnök ezt mondja :„Az a kérdés, képviselő urak: mit akarnak, azt, hogy Kossuth magyar állampolgárnak tartassék-e, vagy sem ? Mert ha azt akarják, hogy Kossuth magyar honpolgárnak tekintessék: azt elérték. Azt a czélt, hogy Kossuth megmaradjon magyar honpolgárnak, mindnyájan akartuk, az országgyűlés többsége határozott benne. Most is csak azt mondom, a mit akkor mondtam — s ezzel végzem ma is felszólalásomat — hogy mi Kossuthot magyar honpolgárnak tekintjük, a ki nem tekinti annak, vessen számot önmagával." Gr. Károlyi Gábor : Élénk helyeslés jobbfelől! (Derültség.) Polónyi Géza: T. ház! Azt mondta a volt ministerelnök — akinek eabinetjébenaz általam személyesen és egyénileg igen t. mostani ministerelnök s igazságügyminister urak is részt vettek — hogy „mi mindnyájan azt akartuk és akarjuk, hogy Kossuth Lajos magyar állampolgárnak tekintessék*. Milyen értelme lehet ennek a „mindnyájan" szónak ? Lehet tágabb és szűkebb értelme. Lehet azt érteni a képviselőház egészére s lehet érteni kizárólag a kormánypártra; de bármelyik magyarázatot fogadjuk is el, Szilágyi Dezső és gr. Szapáry Gyula mindegyikben benne vannak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A t. minister urak akkor azzal állottak elő, hogy a ministerek közt bizonyos nézeteltérések merültek fel, a melyekre később még röviden rátérek ; de vájjon akkor, midőn egy ministerelnök az ország parlamentjében kijelenti, hogy ő Kossuth Lajost állampolgárnak tekinti s a cabinet élén olyan declaratiót tesz, hogy „mindnyájan azt akarjuk, hogy annak tekintessék" : az a férfias önállóság, az az erély, a mely a meggyőzés erejében nyilvánul, nem tette kötelességévé ennek a két derék férfiúnak, hogy felszólaljon, ha más véleményen volt? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nem állott-e kötelességökben akkor előállani azzal a hires elmélettel, a melylyel most előállani jónak látják, hogy ők Kossuth Lajos honosságát meg nem engedhetik, mert az összeférhetlen a királyi tekintélylyel és összeférhetlen az állam jogrendjével. (Szilágyi Dezső igazságügyminister tagadólag int.) A t. igazságügyminister ur tagadólag int. Jó, ám nyilatkozzék : fentartja-e azt a nyilatkozatot, melyet Tisza Kálmán akkori ministerelnök az egész kormány nevében és az egész többség nevében tett, vagy sem ? Tekinti-e Szilágyi Dezső igazságügyminister Kossuthot az 1879: IV. t. ez. 31. §-a daczára ma is honpolgárnak, igen, vagy nem ? Mert ha deczember 10-én annak tekintette, annak tekintette daczára annak, hogy a