Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-382

382. országos ülés május 28-án, szerdán. 1890. 319 tassanak meggondolni, mit jelente kitétel. E kitétel immoralitást rejt magában, mert azt követeli Kossuth Lajostól, hogy esküszegő legyen. (Igaz! Ugy van! a szélső talon.) Ily immorális alapra fektetett törvény nemcsak helytelen, de veszélyes is. (Igaz! Ugy van! a szélső halon.) Kossuth Lajos, midőn nem isten kegyelméből, hanem a nemzet, a nép millióinak akaratából választatott Magyarország kormányzójává, esküt tett arra, hogy az 1848-iki törvényeket sértetlenül fogja fentartani; esküt tett arra, hogy nemcsak sértetlenül fentartja, hanem még fegyveres erővel is fogja támogatni az ellenség és árulók ellen. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Fenu fogja tartani a nemzet szabadságát, függetlenségét s önök még azt kívánják, hogy azt az esküt, melyet hiven teljesített, megtagadja és akkor akarják polgárnak declarálni, ha esküszegését aláirta. (Igás! Ugy van! ssélső balfelől.) Engedjék meg, de ez a leggyalázatosabb, a mit el lehet követni, hogy Kossuth Lajost törvényileg akarják esküszegésre kényszeríteni. Ezt Kossuth Lajos soha Sem fogja megtenni és nem is teheti; Kossuth Lajos hü marad esküjéhez, ha öuök ex patriálják is (Igaz! Ugy van! szélső balfelől) és élni fog a mi sziveinkben. Nem törli ki azt onnan sem idő, sem törvény. (Igaz! Ugy van ! szélső balfelől.) És én határozottan kijelentem itt a képviselőházban, hogy ha önök e törvényjavaslatot le is fogják szavazni, de mi az 1879 :L. törvényczikket nem fogjuk soha jogérvényesnek, igazságosnak és jónak tekinteni; a magyar nemzet e törvényt félre fogja tenni és szivének érzelmeire hivatkozva. Kossuth Lajost magyar állampolgárnak fogja tekinteni. (Igaz! Ugy van! szélső balfelől.) Gr. Károlyi Gábor: Csak ezután kezdődik majd a Kossuth-kérdés! Gosztonyi Sándor: És mélyen t. képviselőház, talán el is hallgathatnék; (Halljuk! Hállluh!) mert alig van még indok, mely ki nem lenne merítve és megvitatva. Ezen oknál fogva a további szótól csakugyan el is állok. (Halljuk !) És midőn kijelentem azt, hogy a törvényjavaslatra szavazok, a mint azt beszédem elején is kijelentettem, utalok arra, hogy az államra neme törvény megszavazása fogja a veszélyt hozni, hanem elő fogja idézni az, hogy a nemzet pietását lábbal tiporni igyekeznek. (Igaz! ügy van! a szélső balfelől) Fel fog ébredni majd a nemzet és én tartok tőle, hogy bosszúra fog gerjedni azok ellenében, kik most e törvényjavaslat ellen szavaznak. Csanády Sándor: ügy legyen! Gosztonyi Sándor: Midőn e törvényjavaslatot megszavazom, egyúttal kívánom és követelem a tősgyökeres magyar nép nevében, hogy önök azon tősgyökeres magyar népnek, melyet e padokról képviselünk, nemcsak törvénybe iktattassák, hogy Kossuth Lajos Magyarországnak továbbra is állampolgára marad, hanem törvénybe iktattassék az is, hogy Kossuth Lajos valóban a nemzet hálájára érdemes. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Méltóztassanak elhinni, hogy a nemzeti pietásnak ezen megsértése visszatetszést fog szülni a választókerületek körében. (Igaz! Ügy van! balfelöl.) És méltóztassék elhinni, hogy — bár sokan nem akarják, mégis be fog következni az a közmondás: „Lento ad vindictam divina procedit ira, sed tarditatem sni suplicii gravitate compensat." Ezek után — a mint már kijelentettem — a törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Balogh Géza jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Megvallom, hogy ritkán jöttem oly helyzetbe, mint e perczben. Nehéz körülmények közt kell egy m igámra nézve kellemes és elég fontos kötelességet teljesíteni. Azon szónoklati műremek után, mely e padokról csak rövid néhány perczczel ezelőtt Eötvös Károly t. képviselőtársam ajkairól elhangzott, talán bizonyos merészség is a t. kép viselőháznak — ugy látszik kimerült és sok tekintetben próbára tett — türelmét igénybe venni. (Halljuk ! Halljuk !) Hogyha Magyarország parlamentjében a parlamenti élet lüktetne, ha az lenne törvény, hogy meggyőzzünk és a meggyőzés fegyverével hassunk, ha az lenne az igazság, hogy itt e parlamentben a szónokok azért beszélnek, hogy egyik a másikat felvilágosítva és meggyőzve igyekeznék a szavazatra befolyást gyakorolni: akkor, t. képviselőház, őszintén megvallom, hogy szót nem is kértem volna; nem kértem volna pedig azért, mert jól esett meggyőződnöm arról s jól esett látnom azt, hogy Eötvös Károly t. képviselőtársam szónoklata alatt megrezdült az önök szivének is azon bizonyos titkos húrja, mely azt mondja: ez az ember a meggyőződés erejével igazán és igazat beszél. (Tetszés a szélső baloldalon.) S akkor, ha ily előzmények után szállanék síkra, t. ház, akkor legalább is felesleges és meddő dolgot cselekedném. Ha azonban mégis szót kérek, ugy első sorban is hálából teszem azt, mert hálás köszönettel tartozom Eötvös Károly t. képviselőtársamnak, hogy a mostanáig folytatott vitának igazán kiemelkedő mozzanatát, az igazság Ugy miníster ur beszédét úgyszólván egészében az utána következő szónokokra bizta s igy ezen kötelesség teljesítése alól magamat kivonni egyenesen erkölcsi lehetetlenségnek tartom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mielőtt azonban mindazokra rátérnék, melyeket a t. igazságü^yminister ur elmondott, a dolgok pragmaticus rendjének megértése okából, de különösen azért is, hogy egy helytelen vítatkozási tendentiának egyszer s mindenkorra igyekezzem