Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-382
3 j g 882. országos ülés májns 28-án, szerdáu. 1890. a képviselő ur azt mondja, hogy Kossuthra és ő rájuk, mint kik némileg tartalékát képezik, legalább némely irányban, szükség van a speciális magyar viszonyok között, midőn az engedékenység Bécscsel szemben oly nagy, szükség van arra, hogy mint ő magát kifejezte, a szaporodó Tisza Istvánok jó hazafiak maradjanak. Azt hiszem, t. ház, hogy a magyar nemzetnek szüksége van arra, hogy mindenki tudja róla, hogy jogait, törvényeit és alkotmányát nem egy ember, nem egy párt, hanem az egész nemzet, mint egy ember védené megakkor, mikor arra szükség lenne, (Helyeslés johbfelöl) más felől szüksége van azon tudatra, hogy midőn e harczra szükség nincs, midőn a magyar nemzet történeti missióját a maga természetes helyén, a magyar király megett, a magyar királyt támogatva van hivatva betölteni, akkor a magyar király mögött találja az egész nemzetet a királynak és nemzetnek minden ellensége. (Helyeslés jobbfelöl.) Méltóztassék megengedni, t. ház, én nem látok jó hazafiságot abban, (Halljuk! Halljuk!) hogy egy ember nem létező veszedelmek e !cn harczoljon, bármi nagy apparátussal és bármi hősies gestusokkal teszi is. Adja az Isten, hiszem, hogy meg fogja adni — e nemzetnek, hogy mig mi élünk, soha e kérdés actualissá ne legyen, de ha actnalissá lenne, én tudom, hogy hol fogok lenni de azt nem tudora, hogy Eötvös képviselő ur hol lesz. (Helyeslés jobbfelől.) Balogh Géza jegyző : Eötvös Károly ! Eötvös Károly: T. ház! (HalljukHalljuk!) Tisza István képviselő ur minden szavára nem kívánok reflectálni, mert hiszen szavainak nagy részét, fájdalom a nagy zaj miatt nem is értettem, hanem utolsó előtti szavára mégis reflectálnom kell, mert ha azt észrevétel nélkül hagynám ? ez kételyt támaszthatna az iránt, hogy vájjon az én álláspontom hazafiság tekintetében correct volt-e vagy nem. A t. képviselő ur azt mondja, hogy nem lát jó hazafiságot abban: nem létező veszedelem ellen küzdeni. Erre mindenekelőtt megjegyzem, hogy az, hogy mit lát a t. képviselő ur hazafiságnak és mit látok én hazafiságnak, mindkettőnknél egyéni dolog, de azért mindketten a hazafiságról való felfogás forrását azt hiszem a nemzet nagy tetteiben és kiváló hazafiak dicséretre méltó eljárásában és cselekedeteiben, melyek a nemzet hasznára voltak és váltak, keressük. (Helyeslés a szélső baloldalon.) En is keresem a magam ideáljait és találom egy Deák Ferenczben és egy Kossuthban, ő is keresi a maga ideáljait (Egy liang a szélső baloldalon : Bécsben!) és sem egy Deákban, sem egy Kossuthban. (Félkiáltások a szélsőbalon: Metternich!) A mi pedig a nem létező veszélyt illeti: igaz, hogy nem létező veszély ellen nem kell, de nem is lehet küzdeni. De hogy a veszély nincs távol tőlünk ma sem, mutatták a véderőjavaslat 14. és 25. §-ai. (Ugy van!a szélső baloldalon.) Ha mi nem állunk ott és ugy, a hol és a hogy megálltunk egy év óta: nyugodjék meg a t. képviselő ur, már a közjogi kiegyezés nem abban az alakban állna fenn, melyben Deák megcsinálta, hanem abban, melyben Tisza István megcsinálta volna. Abban pedig mi nem látunk hazafiságot. (Élénk tetszés a szélsőbalon.) Balogh Géza jegyző: Gosztonyi Sándor! Gosztonyi Sándor: T. ház! (Halljuk!) Azon remek szónoklatok után, melyek itt a képviselőházban elhangzottak, különösen Beőthy Ákos és Eötvös Károly t. képviselő ur beszédje után, valóban szerénytelenségnek látszik, hogy felszólalok. És ha mindamellett mégis megteszem, kijelentem, hogy a legszigorúbb tárgyilagosság keretében fogok maradni és kijelentem most mindjárt azt is, hogy a benyújtott törvényjavaslatot magamévá teszem. (Elénk helyeslés a szélső haloldalon.) Megszavazom pedig azért, mert az 1879: L. t.-cz. ellentétben áll ősi törvényeinkkel és régi joggyakorlatunkkal, mely a magyar állampolgárságot soha tiz évhez nem kötötte, hanem a természet törvényeiből folyó elévülhetetlen jognak tekintette. Midőn a javaslatot benyújtottuk, nem is annyira az 1879 : L. t.-cz. módosítását, hanem a régi joggyakorlat visszaállítását követeljük. Midőn az 1879: L. t.-cz.-et megalkották és ősi törvényeinket minden indok nélkül egyszerűen félretették: akkor a természet törvényei ellen vétkeztek, félretéve ezer éves joggyakorlatunkat. De az 1879: L. t.-cz. 31. § a nemcsak ősrégi törvényeikkel áll ellentétben, hanem ellentétben áll azon törvényekkel is, melyeket önök ott a túlsó oldalon — sajnálom, hogy oly kevesen vannak jelen, mert ha többen volnának, mindnyájukra ráutalnék — 1867-ben teremtettek. A kiegyezés állandó közösügyeket teremtett, közös pénzügyet, közös hadügyet; és most e közös kormány intézkedési jogát át akarják ruházni az 1879 : L. t.-cz. 31. §-áranézve és alárendelni Magyarország független állampolgárának vele született jogát, hogy ott jelentkezzék annál a közös conBnlntum&l,(Ugy van!a szélsőbaloldalon.) Hogy egy független magyar állampolgár polgári joga éo ennek fenmaradása közös kormánybeli consulatustól tétessék függővé, azt egyáltalában helyes oknak élnem fogadhatom; sőt ellentétben hl\ ez az 1867-iki kiegyezési törvénynyel is. (Igaz! Ugy van! a szélső balfelől.) Csanády Sándor: Magyar embertől nem is várható! Gosztonyi Sándor: Azt mondották továbbá a túlsó oldalon, hogy miután Kossuth Lajos — mert belehozták a vitába Kossuth Lajos nevét, bár mi csak általánosságban terjesztettük elő e javaslatot — Magyarország alkotmányát, államiságát és kormányát e-1 nem ismeri, ennélfogva ő a polgári jogra competentiával nem is bir. Méltóz-
