Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-382

8S2. országos ülés május "28 á«, szerdán. 189©, 3 J 7 tál, de rossz ítélőtehetséggel és gyenge sensus hungarieus-szal. (Derültség és tetszés a szélső baloldalon.) A Tisza Istvánok azt gondolják, hogy ők jó dolgot cselekszenek. Talán nem is rossz dolog az; de a mi az ő dolguk végén van, arra már nem gondolnak; pedig az már rossz dolog. (Ügy van! Ugy van ! a szélső balfélol.) És a Tisza Istvánok megmaradnak és megmaradhatnak hazafiaknak, ha mi itt őrt állunk. De szűnjék meg ez a párt és tűnjék le történelmünkből és a magyar törvényhozásnak színpadáról ez az elv, ez a párt és Kossuth Lajos és mindaz, a mit Kossuth jelent és önök Tisza István ur, többé nem lesznek a magyarság vezetői, hanem lesznek a Szedlacsekek és nem tudom kik, (Helyeslés és derültség a szélső baloldalon) a kik el fogják árasztani Magyarországot. Államférfiúi magaslaton áll az igazságügyminister ur érvelése egy szerencsésebb ország számára, mint mi v; gyünk, de reánk nézve annak hézaga van. Ismétlem, azt a hézagot akarjuk mi kitölteni. És még mit akarunk? Azt, hogy a magyar törvénytárból egy silány hazugság kitöröltessék, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) az a silány hazugság, mely azt akarja mondani és decratálni, hogy Kossuth Lajos nem magyar hazafi.(Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Hozzunk száz, hozzunk ezer törvényt, az nem lesz igaz, az silány hazugság marad örökre, hazugság marad, mig az a férfiú él és hazugság marad holta után. Ha szemeit behunyja, még hamvai is táplálni fogják a magyar hazaszeretetet és oly nagy tehetségű és jeliemu államférfiak is, a minő gr. Apponyi Albert, midőn megszavazták azt, hogy Kossuth Lajos nem honos, azt fogják mondani: „Kossuth Lajos nagy hazánkfia". (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Ez az igazság és ezt az igazságot egy hazug törvénynyel clhomáíyosittatni nem akarjuk. (Élénk helyeslés a szélső balon) Igaza van Beőthy Ákos t. képviselőtársamnak és az igazságügyminister urnak, hogy az a nagy férfiú, kinek mindent átfogó ítélő tehetségénél, hazaszereteténél, nagy elméjénél csak önzetlensége és szerénysége volt nagyobb, koszorút kötött Kossuth Lajos homlokára. De hozzáteszem, hogy nemcsak önzetlensége, nemcsak szerénysége, hanem igazságossága is volt annak oka. És ismertük őt az igazságügyminister úrral együtt igen sokan; képzelhető-e, hogy ha Deák Ferencz élt volna 1879-ben, vagy élne most, megengedte volna vagy megengedné-e, hogy törvény fennálljon. (Zajos helyeslés a szélső balon.) Pedig ő ellensége volt Kossuth politikájának. De ezt meg nem engedhetné, mert az ő egyenes, őszinte lelke el nem tűrné azt, hogy olyan hazugság, hogy Kossuth Lajos nem magyar hazafi, a magyar törvénytárban helyt foglaljon. Pártolom a törvényjavaslatot. (Hosszantartó zajos helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon. Élénk felkiáltások: öt percznyi szünetet kérünk!) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, az ülést folytatjuk. Tisza István képviselő ur kívánja félreértett szavainak értelmét helyreigazítani. Tisza István: T. ház! Az előttem szólott t. képviselő ur személyemmel s általában múltkori felszólalásommal beszédének több részében foglalkozott. Nem lehet jogom, bármennyire szeretném, is czáfolatába bocsátkozni azoknak, a miket beszédében felhozott, egyszerűen szorítkoznom kell tehát személyemre vonatkozó megjegyzéseinek rcctificálására. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondta a t. képviselő ur, hogy én Kossuthot rebellisnek neveztem, mert a dynastiát el nem ismerte. A rebellis szó, t. ház, igenis előfordul beszédemben egy ponton és méltóztassék megengedni, hogy beszédem ezen pontját felolvassam (olvassa): „A meggyőződés ereje és kötelessége nem abban rejlik, hogy egy törvénynyel szemben — hogy ugy mondjam — rebellis álláspontra helyezkedjünk, hanem hogy meggyőződésünket változatlanul fentartsuk; azt hiszem, minden honpolgárra nézve első kötelesség a törvény és a nemzeti akarat nyilvánítása előtt való meghajlás." Ezeket mondtam. A rebellis szót használtam igenis azokra, a kik a nemzeti akarat törvényes nyilatkozatai előtt meg nem hajolnak. Azt hiszem, egyedül az felel meg az alkotmányos, liber liw felfogásnak. (Helyeslés a jobboldalon. Ellenmondás a szélső balfélol.) Thaly Kálmán: Tehát Kossuthot mégis rebellisnek tartja! Tisza istván: Azt mondja továbbá a t. képviselő úr, hogy én a törvényjavaslatot azért nem fogadom el, mert Kossuth repatriálása kételyeket támasztana a korona és a nemzet közti bizodalomban. Ezt sem mondtam, t. ház,hanem mondtam azt, hogy az a kaczérkodás Kossuth mostani politikai álláspontjával és kétértelműség, a mi a képviselő urak egész magaviseleléből meglátszik, (Ellenmondás és mozgás a szélső baloldalon. Ugy van! Ugy van! jobbfelől) az őszinteségnek az a teljes hiánya, a mely mig egy felől tele van loyalis nyilatkozatokkal, másfelől pedig azt állítja, hogy politikai vezére ma is Kossuth és megéljenzik, mikor egy képviselő azt mondja, hogy pártjuk zászlajára ma is Kossuth neve van feliiva. E magaviselet, mikor Kossuth álláspontja a detronisatiót jelenti, van hivatva kételyeket támasztani és félreértésekre szolgáltatni alkalmat. (Helyeslés jobbfelől) A mi a személyes megjegyzést illet', t. ház.