Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-382

g} (\ 382. országos Ölés május 28-án, szerdán. 1890. lása ellen, nem jól formulázva ugyan, de azért fontos és érdekes az, midőn azt mondta, hogy a király és nemzet közti rendíthetetlen összetartás kétség tárgyát ne képezze sehol és semmikor s miután Kossuth repatriálása kétségessé tenné ezt az összetartást, ő azért nem helyesli. Ebben az érvben igazán van államférfiúi gondolkodás. (Derültség a szélső baloldalon.) Nem ironisálni akarok, őszintén mondom. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) De a mi államférfiúi gondolat van benne, azt igazán és szépen a t. igazságügyminister ur fejtette ki, hanem azért eltalálta a t. képviselő ur is. Egyelőre nem igen jegyzek meg rá egyebet, mint azt, hogy az igen t. képviselő ur, szerencsére még fiatal politikai pályája alatt mindig az érvek egész bőségét találta meg az oly javaslatok érdekében, a melyek Bécsben tetszettek és az ellenérvek egész tömegét találta meg mindig az oly javaslatok ellen, amelyek a nemzetnek tetszettek (ügy van ! Igaz! a szélső baloldalon) — de ismétlem, a mi államférfiúi valódi igazság ezen érvben van — mert van — azt az igen tisztelt igazságügyminister ur állította elénk, midőn azt mondotta: „Sem a magyar állam megszilárdulása és jövője ő — a korona helyébe a magyar államot tette, a melyben ott van a korona is és ez a helyes — si-ni a magyar állam megszilárdulása és jövője, sem az állam súlya érdekében nem szabad a legkisebb kételyt megengedni arra nézve, hogy a nemzet a kiegyezést ép oly hiven és sértetlenül megtartja,mintmegtartja a király." Ez államférfiúi érv és azt mondom, hogy ha mi önálló állam volnánk, ha a magyar állam zárköveként ;i magyar király állna ott és nem olyan fejedelem, akinek a fejét egy másik hatalmas birodalom koronája is ékesíti; ha mi csak actualis és időhöz kötött szövetségben állanánk egy más hatalmas állammal, de a szövetség nem volna oly szorosan in-tituálva, mint a hogy van; ha nemzeti és haladási törekvéseinkben napról-napra csak a magyar korona súlyával és tekintélyével kellene nekünk megalkudnunk (ügy van! ügy van! a szélső baloldalon) és nem egyúttal egy oly korona tekintélyével és súlyával is, a mely egy idegen nagy birodalomnak koronája és a mely egy idegen nagy birodalomnak és népének érdekét is okvetlenül kell, hogy szivében hordozza: akkor azt mondanám én is: bárminő nagy alak legyen is Kossuth, vagy bárki más, de ezen érv súlya alatt meghajlok. De ezen érv, a mily igaz önmagában és nálunk szerencsésebb helyzetben lévő és önmaguknak végezélját képező állami szervezetekben, ép olyan nem igaz a mi történeti fejlődésünk mellett a mi mai helyzetünkben, (ügy van! ügy van! a szélső baloldalon) Sok igazság van benne, de nem a teljes igazság; van egy hiánya, egy hézaga, melyet nekünk Kossuth segélyével kell kitöltenünk. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Tisza István képviselő ur nem érzi, nem tudja, hogy mit tesz az, a midőn a magyar korona szövetkezve az austriai népek és államok koronájával, egy fenséges főre helyezve, a maga súlyát és tekintélyét latba veti a mi törvényhozási működésünkben és állami állapotunkban; nem tudja azt, mert a kérdésnek ezen oldalát még nem igen vette észre vagy ha észrevette, eltagadta, hogy minő irtóztató vonzerőt tudnak az a Bécs és Austria s annak idegen népe, nemzetiségei, törekvései Magyarországon gyakorolni. (Élénk tetszés és helyeslés a szélső balon.) Nem vette még észre, hogy ő maga és képviselőtársai is, daczára szivük benső érzetének, mily szívesen engedik magokat odavonzatni, mint a tenger árja a vizbelépőt, a mi Bécsnek és az austriai hatalomkörnek teljességéhez közelebb áll. (Élénk tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) O még nem tanulmányozta azt eléggé, hogy a magyar politikai közélet férfiai, a mint egyszer a békének évtizedei jönnek és az áldás és boldogulás anyagi eszközei is, jogosan — nem jogtalanról beszélek — elkezdik a maguk befolyását érvényesíteni, hogy akkor a magyar politikai közélet férfiai lassankint hogyan válnak engedékenyekké oly irányok és törekvések érdekében,amelyeknek czélja nem magyar és nem nemzeti. (Élénk helyeslés és tetszés a seélső baloldalon.) 0 nem tanulmányozta még eléggé, hogy a múlt század első felétől vagy közepétől fogva, mikor a proscribált Rákócziak és Beresényiek csak emlékezetben éltek már, az egész nemzet elfeledve múltját, jogait, alkotmányát és őseit, hogy esett ha^ra Bécs előtt és nem veszi észre azt, hogy az utolsó 15 év alatt is mennyire romlott a magyar közvélemény. (Élénk helyesles és tetszés a szélső b loldalon) Ha ilyen iránynyal, ilyen törekvéssel, ilyen történelmi helyzettel szemben a magyar nemzetben meg nem volna az ellensúly; ha meg nem volna azon irány, a melyet egy Bethlen, egy Rákóczi, egy Kossuth képviselnek és ha meg nem volnának a hazafiság kötelességének igaz érzetével azok a névtelen férfixk — a minők mi is vagyunk — a kik azt az áramlatot visszahúzni akarjuk és a kik azt mondjuk, hogy a magyar nemzet legyen Magyarországé, önmagáé s a magyar állam legyen önmagának központja: (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon) akkor nagyon kevés idő múlva olyan férfiak, mint a mai t. igazságügyminister ur, nem lehetnének többé rz ország kormányán, leszoríttatnának onnan, obseurus emberekké lennének, hanem az ország kormányán az Ampringenek és a többiek állnának, mint rossz időkben állottak is. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Azért szükséges nekünk Kossuth Lajos mellett kitartanunk, mert a Tisza Istvánok folyton nagy számmal szaporodnak, (Élénk éljenzés és taps a szélső baloldalon) nem vonom kétségbe, jó indulat-