Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-382
310 882. országos ülés május 28-án, szerdán. 1890. gyár volt, a mi alkotmányos, nemzeti ós a mi loyalis volt. (Igaz! ügy van! a szélső balon.) Most azt kérdem, melyik kormányt értette a képviselő ur, hogy nem látta a nemzetiségi izgatás vészes következéseit? A nemzeti kormány előre látta. Wesselényi „Szózata "-tói, Széchenyi és Kossuth publicisticai nyilatkozataitól kezdve a 40 es évek kezdetétől fogva a nemzet lépésrőllé])ésre és napról-napra tisztán látta, miként keletkezik Magyarország területén egy nemzetiségi izgatás, kik szítják és hogyan fegyverezik fel; (Igás! ügy van! a szélső laton.) napról-napra látta, hogy a nemzetiségi izgatás forrása Bécsben van és a nemzetiségi fölkelők kezébe az osztrák hadügyi kormányzat adja a fegyvert. (Igaz! ügy van! a szélső balon.) A nemzeti kormány jól látta ezt és törekedett ennek ellenében megmenteni az ország beké' jót, belnyugalmát, az ország civilisatióját és a magyarságot. Törekedett Kossuth Lajos is, jobban, mint más, jobban mint a képviselő ur azt csak fel is fogni képes. (Miénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mi történt Nagy-Enyeddel? Két dolog: egy kicsi és egy nagy. A kissefabik történt 1848. november havában, a mikor a magyar országgyűlés még az erdélyi követekkel is egyetértve, lelkesen, noha már reményvesztetten fáradozott, hogy az uralkodó nevében Magyarországba küldött teljhatalmú biztossal, Windisgrätz herczeggel békésen kiegyenlítse a dolgot. Történt, hogy a Baldácsi vezetése alatt álló rendes hadcsapat, midőn látta, hogy a fölkelt románok és szászok KagyEnyedet körülvették, a magyar kormány beleegyezése nélkül, sőt tilalma ellenére elhagyta Nagy-Enyedet, hogy a kivonult románok azt kirabolhassák. Ez történt novemberben. Deczember 28-án volt a nagyszebeni conferentia, a melyen a, jelen voltak kimondották és Magyarország királyának feliratban egy küldöttség által átadatták, hogy a román nemzet Erdélyben az uralkodó, hogy alkotinányilag külön román kormány és külön román gyűlés szerveztessék, hogy a király vegye fel „a románok nagyfejedelme" czímét és hogy Románia az egységes birodalmi gyűlésbe és alkotmányba bekebeleztessék. Tizenegy nap múlva egy Prodán nevű felkelő vezér, ellátva Puchner fegyvertárából fegyverekkel és lőszerekkel, közel 10.000 főnyi fölkelő sereggel körülvette Nagy-Enyedet és biztosította a várost, hogy ő a rend és béke fentartása végett ment ceak oda. Ugyanaz nap éjjeli 11 órakor egy másik fölkelő, Axentie . . . LukátS Gyula: Most nyugdíjat kap! (Mozgás a szélső baloldalonl.) Eötvös Károlyi . . . ismét az osztrák kor- ' mány által felfegyverzett rablóseregével berohant ! a városba és azttiizzel-vassal elpusztította. Dárdai képviselő urnak egykori választóját, Török Dániel előkelő polgárt elevenen megsütette; egy 80 éves aggot lábainál fogva hurczoltak végig az utczán s azután válogatott kínzással kivégezték, a református lelkészt felnégyelték. Ötven terhes nő a templomban keresett menedéket. Megrohanták és elpusztították a templomot is; az ötven terhes nőt felhasították, méhük magzatát az osztrák hadseregtől kapott dárdákra tűzve (Felkiáltások a szélső baloldalon: Dárdai! Derültség) megsütötték. Ez volt a nagy-enyedi veszély. A nemzeti műveltségnek és általában a műveltségnek egyik kitűnő intézetét, a református collegiumot elpusztították, musenmát megsemmisítették, pedig ebben a museumban történelmünknek, műveltségünknek, irodalmunknak nevezetes ereklyéi voltak összegyűjtve. Es a ki Nagy Enyedromlásánaknémienylntésére az országnak irtóztató szorult helyzetében 100,000 frtnyi segélyt adott, az Kossuth Lajos volt. (Zajos éljenzés a szélső baloldalon.) És most 42 esztend'l múlva, előáll Nagy-Enyed városának magyar származása képviselője s a magyar törvényhozás előtt azt mondja, hogy Nagy-Enyed ezen veszedelmének Kossuth Lajos volt az oka. (Szégyen! a szélső baloldalon.) Abban a nagyenyedi museumban volt a nemzetnek egy felséges reliquiája, a szentimrei hősnek, Kemény Simonnak a pajzsa, a melyet 30 — 40 évvel ezelőtt fedeztek fel s a melyet ott helyeztek el s midőn ezen vármegye 49-iki főispán játöl, báró Kemény Istvántól kérdeztem, hová lett Kemény Simonnak egész ezeréves történetünk egyik legfenségesebb hősének ezen emléke, azt felelte rá: „Patkószeget csináltatott belőle a római...!" Gyalázatos megszentségtelenítése ez ezen nagy hős emlékezetének, akinek egyetlen reliquiájából patkószeg készíttetett. Gyalázatos megszentségtelenítése, mondhatom, de még sem olyan nagy, mint a minőt Dárdai képviselő ur nyilatkozatában tett. (ügy van! Zajos tetszés a szélső baloldalon.) T. ház! Gróf Károlyi István t. képviselő ur beszédére is kell teimein egy megj egyzést. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur igen ügyes beszédében kiegyeztetni törekedett előttünk a korona iránti lángoló hűséget a Kossuth Lajos személye iránti lángoló kegyelettel. A törekvés szép, helyeslem egész lelkemből; hanem e törekvésnek akként jósolni sikert, hogy Kossuth Lajos kihonísitását megszavazzuk, még sem megy. (ügy van! a szélső baloldalon.) Ez a beszéd nagyon szép és ügyes volt, csakhogy az volt a baja, hogy egyéb czélja nem volt, mint hogy ügyes legyen. Az ügyességnek gyenge fajába sorozom az ilynemű ügyességet. Vagy-vagy. Ha valaki felállítja a kérdést akként, hogy egyik a másikkal ellenkezik, az válaszszon a kettő közt. (Helyeslés! ügy van! a szélső bálon.) Gróf Károlyi István: Választottam!
