Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-381

~Jf)(j 381, orszásros filé'! máj törvényjavaslatot el kellene fogadnia. (Halljuk! Halljuk!) A lehető legnagyobb világossággal kifejtette ezt először Helfy t. képviselőtársunk, azután vele kapcsolatban sokan és ma Beőthy Ákos t. képviselőtársam. Ez abban áll, hogy az 1879-iki törvényben megszabott nyilatkozatot, mely az állampolgárság fentartását illeti, Kossuth Lajos nem teheti meg és az indokokat, hogy miért nem teheti meg, nyíltan és határozottan megmondja önmaga. Ezen indokok — talán nines is szükség ismételni — ebben állanak: mert az 1867-benlétrejött törvényes rendjét és alaptörvényét Magyarországnak nem ismeri el és annak magát alávetni nem akarja, mert ő a magyar koronás királyt fejedelmének elismerni nem akarja, az iránt hűséggel viseltetni és alattvalói helyzetbe lépni nem akar és nemcsak egyénileg a jelenlegi király iránt, a kinek a fején egyszersmind Austria, azaz a velünk a pragmatica sanctio alapján kapcsolatban levő államoknak koronája van. És nem akarja megtenni az állampolgárság fentartása iránti nyilatkozatot azért, mert ebből következtethető volna az, hogy aláveti magát a király törvényes hatalmának, alattvalójának vallja magát, elismeri az államnak törvényes alaprendjét. Helfy Ignácz: Azért maradt külföldön, azért nem jött haza, de polgárnak megmaradt. Szilágyi Dezső igazságügyminister: Iga zat adok Helfy t. képviselőtársamnak abban, hogy ez arra is ok, hogy külföldön maradt, de leveleiben és nyilatkozataiban ez okul arra van felhozva, hogy miért nem reclamálja ő a magyar állampolgárság fentartását, akár egy belföldi hatóság, akár egy külföldön levő diplomatiai közeg előtt. (Helyeslés jobbfeló'l.) No már most, t. ház, ezek a nyilatkozatok képezik a motívumát annak, hogy miután ő cselekvéseiben az ország törvényeihez alkalmazkodni nem akar, mert ez meggyőződésének megtagadását involválná magában, Önök a javaslat által a törvényt akarják az ő álláspontjához idomítani és neki utat és módot nyújtani arra, hogy fentartván azt, hogy el nem ismeri az ország alkotmányos rendjét, fentartván, hogy ő alattvalója nem akar lenni a magyar királynak, fentartván, hogy a magyar királyt sem ismeri el, mégis a magyar állampolgár helyzetét elérhesse. (Élénk tetszés és helyeslés a jobb- és baloldalon. Nagy nyugtalanság és zaj a szélső baloldalon.) Polónyi Géza: Bach fentartotta Kossuth Lajos honosságát és Schmerling is! (Zaj. Halljuk!) Szilágyi Dezső igazságügyminister: Nem az a kérdés, t. képviselőtársam, a mint azt Beőthy képviselő ur állította fel, hogy proscribál• assék-e Kossuth Lajos, vagy sem? Ilyet soha mai 23 án, pén'eken. 1SUO. gyár ember nem akart és nem fog akarni, (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon. Ellenmondás a szélső baloldalon) hanem az a kérdés: vájjon a magyar törvényhozás elfogadhatja-e döntő motívumául egy törvény megalkotásának, czéljául egy törvénynek azt, hogy az, a ki nem akar a törvényes király alattvalója lenni, (Zaj. Halljuk!) a ki nem akarja magát az ország törvényes rendjének alávetni. . . Szalay Károly: Ez idő szerint! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Kérem, hogy jövőben mit fog tenni, azt ma senki sem tudja; én azt hiszem, hogy hü marad magához; ha a képviselő ur azt hiszi, hogy változik, erről majd a változás után fogunk beszélni. (Derültség és tetszés jobbfelől.) Mondom, a ki nem akarja magát alávetni az ország törvényes alaprendjének, hogy annak számára út és mód nyittassék arra, hogy a magyar állampolgári helyzetet elfoglalja. Ez a kérdés. Gr. Károlyi Gábor: 88 éves embert akarnak regulázni! (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Szilágyi Dezső igazságügyminister: Ha valami regulázást óhajtanék, egyik főóhajom volna, hogy gr. Károlyi tírábor önmagát regulázza. (Zajos helyeslés és derültség a jobboldalon. Mozgás a szélső balon.) Gr. Károlyi Gábor: An\i való az elnök! (Élénk derültség a szélső balon. Halljuk! Halljuk !) Szilágyi Dezső igazságügyminister: Ha t. ház, a magyar törvényhozás arra határozná el magát, hogy ebből az indokból a törvényt alkalmaztatja ehhez a felfogáshoz, akkor — én nem mondom, hogy elfogadja azt a felfogást, nem mondom, hogy a képviselőház magáévá teszi azt, hogy valaki lehet magyar állampolgár, bár az állampolgársági viszonyban fekvő leglényegesebb erkölcsi és politikai kötelességeket megtagadja, de állítom azt, hogy midőn ebből az indokból és ennek lehetővé tétele végett törvényalkotást kezd : akkor megalkuszik evvel az állásponttal, segítséget nyújt arra, elismeri annak jogosultságát és elismervén annak jogosultságát, lehetővé akarja tenni azt, a mi minden alkotmányos állam felfogása szerint lehetetlen, hogy kétféle állampolgára legyen Magyarországnak; egyik, a ki aláveti magát az állam törvényének, (Hosszantartó zajos helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és baloldalon. Nagy zaj és nyugtalanság a szélső balon. Halljuk! Halljuk!) a ki elismeri a törvényes király hatalmát; a másik, a ki mindezt megtagadja, a ki mindezen alávetettséget elutasítja magától. (Zajos helyeslés a jobb- és bajoldalon. Ellenmondások a szélső baloldalon.) Ezt a helyzetet tenné lehetővé a magyar törvényhozás. (Igaz! Ugy van! a jobb- és baloldalon.)