Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-381

381. országos ülés máj Helfy Ignácz: Akkor nem létezik véleményszabadság! (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon. Derültség jobbfelöl. Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Szilágyi Dezső igazságügyminister: De nézzük meg, t. ház, vájjon ugy áll-e a dolog, a mint azt Beőthy Ákos képviselő ur mondotta és régebben más alakban Helfy t, képviselőtársam jelezte, vájjon a törvényhozásnak ezen magatartásában, hogy elismerje az ily álláspont jogosultságát, utat s módot nyújt annak érvényesülésére, az egyszerű véleménynyilvánítási szabadság elismerése van-e vagy sokkal súlyosabb s nagyobb következés? (Halljuk! Halljuk!) Megvallom, t. ház, talán hiányosak az ismereteim, de nem ismerek a történet folyamában sem köztársaságot, sem monarchiát, a melyben ily motívumokból és ily czélból egy törvényhozás magát törvényalkotásra indíttatni birta. (Helyeslés a jobboldalon.) Gróf Károlyi Gábor: Nem is volt sehol Kossuth! (Halljuk! Halljuk!) Szilágyi Dezső igazságügyminister: Én azt tartom, t. képviselőtársaim, hogy mielőtt a törvényhozás ily magatartást tanúsítana, nem szabad elfelednie, hogy a törvények össze vannak forrva azon motívumokkal, melyekből keletkeznek, azon czéllal, a melynek elérését maguknak kitűzték; hogy nem tehető fel egy törvényhozásról, hogy másból, mint dicséreteseknek s politikailag helyeseknek ítélt motívumokból indult ki; nem tehető fel törvényhozásról, hogy törvényhozási actust, törvényhozási sanetiót csináljon oly czélból, melyet politikailag károsnak és a nemzetre nézve helytelennek tart. Thaly Kálmán? Akárhányszor történt. 1687! (Halljuk! Halljuk!) Szilágyi Dezső igazságügyminister: És a törvényhozás magatartásának hatása van a nép felfogására és érzületére is (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl) és ez az erkölcsi s politikai hatás az, a mely lehetetlenné teszi, hogy t. képviselőtársaimnak ily motívumokból előterjesztett és ily czélra törő indítványa elfogadtassák. Mert az a törvényhozás, a mely egy törvény megalkotására indíttatva érzi magát csak azért, hogy lehetővé tegye azt, hogy valaki az állampolgár helyzetét birja, bár a törvényes rendet megtagadja, a törvényes alárendeltséget visszautasítja, az a törvényhozás, a mely ezt az állampolgári állással összeférőnek, az ily álláspont elfoglalását jogosultnak ismerné el, az a törvényhozás önön állami alaprendjébe vetett bizalmat és szilárdságot ingatná meg. (Ugy van! jobbjelöl. Zaj a szélső baloldalon.) És ne méltóztassanak azt gondolni, hogy itt véleményről van szó, mert t. képviselőtársaim talán tudni fogják, hogy nemcsak Kossuth Lajos az, a ki az 1867 iki kiegyezést törvényesített jogtalanságnak tartja. Emlékezzenek csak az irredentisus 28-án

, pénteken. 1890. 3QJ tákra, emlékezzenek azon elemekre, melyek nyíltan s fennen proclamálják, hogy Erdélynek és a Vojvodinának összeforrása a magyar állammal (Ugy van ! Ugy van! jobbfelől. Zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) és Erdély uniója nem egyéb, mint egy törvény alakjába foglalt jogtalanság, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől) hogy annak létesítésére semmi joga sem volt a törvényhozásnak .... Polónyi Géza: De ezek állampolgárok! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Szilágyi Dezső igazságügyminister: . . . mert örökké elévülhetetlen elvekbe ütköznek. Már most szabad-e közönbösnek tekintenünk azt, hogy ily indokok alapján törvényt alkotván, ezen állásponttal a magyar törvényhozás megalkudjék, annak jogosultságát elismerje? Minő felfogást, minő érzület kifejlődését, megszilárdulását várjuk a kevésbé tanult, könnyen elcsábítható állampolgároktól, ha a törvényhozás maga jelentéktelennek declarálja azt, híí-e valaki a törvényes királyhoz, elismeri-e az ország törvényeit, aláveti-e magát azoknak ? Ha a magyar törvényhozás még alkalmazkodik ahhoz, módosítja az ország törvényét, mert egy államférfiú magát az állami alaprendet, a melyen az összes modern magyar állam épülete emelkedett, érvénytelennek declarálja? Hát mi tartja össze ezt az országot erkölcsileg, politikailag, ha nem az a törhetlen kötelesség és az a meggyőződés, hogy a törvényes rendnek és az állam alaprendjének mindenki alá van vetve ? Ezt az érzelmet a népben gyengíteni, ezzel ellenkező felfogást a törvényhozás actusa által jogosultnak tartani: az államot fentartó erőnek romlása volna. (Ugy van! jobbfelől.)És azután nem fogadhatom el azt, hogy az puszta véleménynyilvánítás, ha valaki a magyar király törvényességét, a magyar király törvényes hatalmát el nem ismeri és annak magát alávetni nem akarja. Ez megtagadása annak az érzületnek és kötelességnek, mely oly régi, mint a magyar alkotmány. (Élénk helyeslés jobb- és balfelöl.) De itt nemcsak egyszerű véleménynyilvánítás forog fenn, még többről van szó, önök azt kívánják, hogy tetteinkkel elismerjük ennek jogosultságát és ha ő azt mondja, hogy ez gátolja őt abban, hogy az állampolgárságot törvényes módon reclatnálja, mi ezen álláspontot elegendőnek tartsuk arra, hogy a törvényhozás ehhez a felfogáshoz megfelelőleg módosítsa a törvényt: ebben, uraim, már veszedelem van, ebben már oly álláspont elfoglalása foglaltatik, melyet sem köztársaság, sem alkotmányos monarchia, mely önön alaprendjét valamire becsüli, soha el nem fogad. (Élénk helyeslés. Ugy van! jobbfelől. Mozgás a szélső baloldalon.) Emlegetik t. képviselőtársaim a loyalitást. Én teljesen egyetértek Mocsáry Lajos t. képvigelő-