Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-381

881. orsíápos ülés május 23-án, pétiteken. 1890. 999 tekintetnek, mintha állampolgárságukat soha el sem veszítették volna, azaz ezekre nézve oly restitutio következik be, a mely megint a honosítás és visszahonosítás alapelveivel ellenkezik, mert mindkettőnek hatálya csak azon időpontban kezdődik, a mely időpontban az kimondatik, perfectté válik. (Helyeslés jobbfelől.) De ugyan, t. képviselőház — s erre felhívom a t. képviselő urak figyelmét — hova jutnánk, ha ezen szakasz törvénynyé válnék? (Mattjuk! Sálijuk!) Ne méltóztassék a visszahonosítási ugy felfogni, mintha az pusztán csak jogok adományozása volna; egyszersmind kötelességekkel, még pedig — bölcsen méltóztatnak tudni — súlyos kötelességekkel van az összekötve. (Helyeslés jobbfelől.) Ilyenek az általános állampolgári kötelességek, ilyen például a jog- és cselekvési képességnek azon állam törvényei szerint való megítélése, a mely állampolgáraivá bevonatván, annak törvényes rendje alá vannak vetve. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Méltóztassék most azt az esetet venni, hogy valakinek, a ki Németországban, Francziaországban volt és 10 év után elhalt, gyermekeire és özvegyére kimondatnék, hogy ugy tekintetnek, mintha állampolgárságukat soha el nem veszítették volna. Ennek következése az volna, hogy azon leszámlázok közül a fiúkhoz ez állam mindazon igényeket támasztja, a melyeket önön polgáraihoz támaszt; kötelesek tehát katonakötelezettségük teljesítése végett jelentkezni, ha nem, akkor a törvénynek súlya alá esnek. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) De mi történik akkor, hanem akarják visz szanyerni állampolgárságukat? Lehet-e visszahonosítani olyanokat, a kik nem akarják a visszahonosítási. (Mozgás a szélső balfelöl-) Ha egyszer a /isszahonosítás megtörtént, az illetőnek nincs joga többé válogatni, hogy akar-e magyar állampolgár, lenni vagy nem ; (Helyeslés jobbfelöl. Felkiáltások a szélső balon: Dehogy nem!) mielőbb kötelezettségét teljesítené, ki nem léphet abból a kötelékből. (Helyeslés a jobboldalon.) E törvényjavaslat hibáinak javítása és gyógyítása abban állana, ha kimondatnék az, hogy ezen általános visszahonosítás arra ad jogot, hogy az illetők a magyar állampolgárságot, ha akarják, igénybe vegyék; arra ad jogot, hogy az elhunyt utódai, gyermekei, vagy azok törvényes képviselői igénybe vehessék az állampolgári jogot, a törvényes képviselők bármikor, a gyermekek pedig egy bizonyos elért korban. Látom, a túloldalon helyeslik e kiigazítást, ne siessenek vele, mert ha annak értelmét és horderejét kifejtem, félek tőle, egyikőjök sem fogadja el. (Derültség jobbfelől.) Mert ha az belejönne a törvényjavaslatba, hogy csak az fog viaszahonosittatni, a ki declarálja és igénybe veszi az állampolgárságot, akkor el nem érik a törvényjavaslatnak azt a czélját, hogy Kossuth Lajos visszahonosittatik a nélkül, hogy hatósághoz nyilatkozatot intézne. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj, mozgás a szélső balon.) En abban látom önkénytelenül is ennek a törvényjavaslatnak domináló gondolatát, (Helyeslés a jobboldalon) hogy a sok és számos eset közül, a mely esetek körére egy általános visszahonosítási törvénynek ki kell terjeszkedni, csak egyet, megengedem, a legfontosabbat — Kossuth Lajos személyét tartották szem előtt. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) De ha e törvényjavaslat 2. §-ában az mondatik, hogy állampolgári jogaik birtokába visszahelyeztetnek, a kik az állampolgárságot reclamálják: akkor a reclamatio nem történhetik máskép, (Mozgás a szélső baloldalon) mint az államnak egy orgánumához intézve; akkor annak egy bizonyos nyilatkozatnak kell lennie és akkor az ellen előállanak mindazon akadályok, melyek előálltak — Kossuth nyilatkozata szerint — akkor, midőn az 1879-iki törvény által előszabott nyilatkozatot kellett teljesíteni. (Ugy van! jobbfelől. Ellenmondások szélső balfelöl.) Hát, t. ház, (Halljuk! Halljuk'.) egyéb okok között én azt tartom, már ez is elegendő volna arra, hogy egy olyan törvényjavaslat, melyre általános szükség kimutatva nincs, mely önmagában véve alkalmazhatatlan, ha pedig igy kijavíttatnék, azt a czélt, a melyért beadatott, el nem érné, hogy ily törvényjavaslat teljesen visszautasittassék. (Helyeslés jobbfelöl.) De, t. ház, elismerem jogosultságát a másik érvelésnek is; elismerem azt, hogy ennek a kérdésnek van egy másik oldala is és teljesen helyeslem, hogy azt a másik oldalt nyíltan megmondják és nyíltan képviselik s ez abban áll, hogy azon törvényjavaslat által út és mód nyittatik arra, hogy Kossuth Lajos állampolgárságát — abból a felfogásból indulva ki, melyből a törvényjavaslat — visszanyerje, a nélkül, hogy valamely hatósághoz intézett nyilatkozatban magát állampolgárnak vallania kellene. Azt tartom, t ház, hogy az, vájjon egy törvénymódosítás magában véve helyes-e, attól függ, hogy általános közszempontból és közszükség alapján igazolni lehet-e vagy sem ? Megengedem azt is, hogy kerülhetnek elő esetek, hogy még egyes személyekre is lehet kivételesen törvényt alkotni. De azt azután állítom, hogy akár általános ^szükség alapján, akár egyes személyekre hozatik törvény, annak a törvénynek indokaiban ésczéljában olyannak kell lennie, hogy az állam jogrendjével, az államot fentartó nagy alapelvekkel teljes Összhangban legyen (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Most vizagáljuk meg, t. ház, mily alapon állott elő annak szüksége, hogy ily czélú törvényjavaslat benyujtassék és melyek azon indokok, a melyeknek alapján a magyar törvényhozásnak ezt a 38*