Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-380

274 880. országos ülés május 22 én, csütörtökön. 1890ból lett egy nemzet; az a Kossuth Lajos, kinek szavára 1848-ban az országgyűlés képviselőháza, mint egy ember mondotta, mikor az elárult haza védelmére katonát kért: megadjuk és lett a párttöredékekből egy párt; az a Kossuth Lajos, kinek hivására a főúr letette az élvezet serlegét, a tanuló könyvét, az iparos és földnríyes szerszámát és lett a férfiakból honvédsereg; az a Kossuth Lajos, a kinek példájára, mikor a muszka letiporta az előbb diadalmas nemzetetdettekmindannyian egy martyr; (Ugy van! Ugy van!a szélsőbaloldalon) az a Kossuth Lajos él a magyar nemzet tudatában és annak jogait és nymbusát védjük mi, a kit születésének 80 éves fordulójánál a hatóságok vetekedve üdvözöltek és vetekedve tiszteltek meg a polgárjoggal a városok, kit idegen nemzetnek törvényhozása ünnepelt, kitől és kiért tanulta meg a külföld tisztelni és szeretni a magyart. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) A kit ünnepelt a külföld törvényhozása, azt most kitörli a honpolgárok közül a magyar törvényhozás. (Tetszés a szélső baloldalon.) Ha a t. többség tagjai szívükre hallgatnának, — azt pedig nem kell szegyeim', hogy az embernek szíve van — azt mondanák velünk együtt, hogy ha ez a Kossuth Lajos -magyarnak nem született volna, azon érdemeiért, melyeket a nemzet iránt szerzett, meg kellene kínálni a magyar honpolgári joggal. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Hogyha ez a Kossuth Lajos eszménynyé nem szellemült volna már a nép tudatában, kívánnunk kellene, vajha a magyar nép képzelete mentül előbb teremtene olyan alakot: a lelkesedésnek, az önérzetnek, elvhííségnek, áldozatkészségnek ilyen alakját. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Mert ennek a lelkesedésétől megfosztott, proteetióért kunyoráló, eszményekben szegény, hasonleséssel eltelt kornak vajmi nagy szüksége van ilyen ala kokra, ilyen eszményekre. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Népnek eszmény, lelkesedés, elvhííség és önérzet nélkül nincs reménye, érdeme, nincs joga jövőre. Nép, mely nem becsüli meg nagyjait, nem is érdemli meg őket. Kossuth eszményképe a magyar népnek szívéből nőtt, szívéhez nőtt, ha ki akarják onnan tépni: szívét is marczangolják. (Helyeslés a szélső balon) És épen most fosztják meg Kossuth Lajost a honpolgári jogtól, mikor az ország határai köröskörül tárva-nyitja vannak, hadd tódoljon be csapatostól idegen fajok káros elemei, befogadjuk őket, hogy többen legyünk; a mikor zsandár rángatja le a vasútról azt a szegény kivándorlót, ha a hazából ki akar szökni; lefogatjuk őket, hogy többen legyünk; hanem ugyanakkor azokat, a kik künn munkát keresnek s talán a magyar névnek is becsületet Szereznek, tudtuk, akaratuk nélkül s annak ellenére megfosztják a magyar honpolgári jogtól. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Most fosztják meg Kossuth Lajost a magyar honpolgári jogtól, mikor a hivatalos közlöny ki nem fogy a nemesség adományozásának hirdetéséből, mikor rendjelt, sőt főúri rangot kapnak olyanok,a kiknek a haza iránti érdemeiről itthon sem tud senki. (Ugy van! a szélső baloldalon.) És ugyanakkor elveszszük a honpolgári jogot attól a Kossuth Lajostól, a kinek a haza iránti érdemeit az egész világ ismeri és bámulja. Gróf Károlyi Gábor: Tisza Lajos gróf lett, Schossberger meg báró! (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Teres József: És miértfosztják meg Kossuth Lajost a honpolgári jogtól? A párt szellemi gyűlölete-e az azért, hogy a legmagyarabb vidék a képviselőket dde küldi az ellenzékre Kossuth Lajos nevével? Vagy a hagyományos szellem bosszúja ez ? Fátyolt borítottunk a múltra, t. ház; de ha az a hagyományos szellem mindig felemeli a fátyolt április 14-éről (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) akkor ne csodálkozzék, ha a nemzet hagyományos szelleme is fellebbenti a gyászfátyolt október 13-ikáról. (Igaz! Igaz! a szélső baloldalon.) Még a királyok királyához is ugy imádkozunk: „Bocsáss meg, a mint mi megbocsátunk". A Kossuth-cultust akarják megakadályozni, elfojtani? Azt csak a nemzettel együtt lehet megfojtani. (Élénk tetszés és helyeslés szélsőbalfelöl.) Az a Kossuth-cultus ott élt a szivekben azokban az időkben is, a mikor a Kossuth-nevet kimondani is bűn volt. (ügy van! a szélső baloldalon.) Az a Kossuth-cultus ott volt az önök szivében is akkor, a mikor azon a nevezetes tüntetésen Tisza Kálmán kívánatára vonult a nagy tömeg a Duna partjára, hadd hallja meg a budai várpalota: „Éljen Kossuth Lajos!" (Élénk tetszés a szélső balon.) Az a Kossuth-cultus a Duna-Tisza partján ott van minden kunyhóban szívben, szóban, dalban, lelkesedésben. (Élénk tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) Mikor a magyar kedvére mulat, vagy bánatában kesereg, mikor választásra megy, még a kormánypártiak választásánál is az a dal hangzik, melynek első sora ez: „Kossuth Lajos azt üzente." Az újraszületés korszakában a magyarok istene kegyelméből volt a magyar nemzetnek sok kitűnő férfia. A magyarok ismeretes lovagiassága és hálája szebbnél szebb nevekkel tisztelte meg őket. Az egyiket igyhivta: a legnagyobb magyar; a másikat ugy tisztelte : a haza bölcse; de soha nép szebb, dicsőbb, igazabb nevet nem adott, fiának mint a magyar, mikor azt danolja: „Kossuth Lajos édes apánk" (Tetszés a szélső baloldalon.) Ezt az édes apát akarja most a többség megfosztani a honpolgári jogtól. Krajtsik Ferencz: Ugyan már ki akarná? (Élénk derültség Felkiáltások a szélső balról: Szavazzon hát velünk!) Veres József: Meg akarja fosztani ennek a