Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-380

266 o80. orsziísrns ülés májas 22-é:i, csütörtökön. 189P. Kossuth kedvéért eltöröljük? (Helyeslés jőbbfelől. Mozgás a szélső baloldalon.) I)e mit szólhatnánk az erkölcsi nagyságot tekintve azon olyan reformátorokról, a ki, midőn tetteiről le kellene számolnia, azt mondaná, hogy hagyjátok, kérlek, hogy én elveimet fentartsam, de a leszámolást tőlem ne kívánjátok. Vagy mit szólnánk, t. ház, az olyan apostolról, a ki ki van küldve bizonyos tanok hirdetésére, bizonyos nagy emberek dicsőítésére, de nem követi azon nagy emberek sarkalatos tanait, sőt ellenkezőleg azokat tetteivel desavouálja ? (Helyeslés jőbbfelől.) Az ily fellépésekben részemről nem láthatok valami nagy erkölcsi erőt. Alkalmazva ezen elveket, t. ház, a jelen törvényjavaslatra, én azt hiszem, hogy logice gondolkozva, okvetlenül arra a meggyzőződésre kell jutnunk, hogy szemben azzal az ellentéttel, melybe Kossuth az incompatibilitási elv alapján magát a mi törvényeinkkel, a mi alkotmányunkkal szemben helyezte, a formai elválásnak nemzetünk és Kossuth részéről létre kellett jönnie nem a mi akaratunkból, hanem következetesen véve, az ő akaratából. És ezt maga Kossuth is felismerni látszott és ennek kifejezést is adott utolsó leveleiben, ha jól emlékszem, Ábrányi Emil t. képviselő úrhoz intézett levelében is. 0 kéri önöket, hogy ügyét ne említsék fel itt. Hogyan jönnek tehát önök ahhoz, hogy mint fel nem kért ügyvivők olyas valamit kérjenek Kossuth részére, a mit Kossuth el nem fogad ? (Helyeslés jobbfelő.) Thaly Kálmán: Azt csak bizza ránk, az a mi dolgunk! (Élénk ettenmondások jobbfelöl.) Perlaky Elek: Akkor kérem ne íízzünk játékot a szavakkal. (Helyesl s jőbbfelől.) Legyünk tisztában akaratunkkal, hiszen utóvégre nem azért vagyunk itt, hogy egymást vagy a népet ámítsuk, hanem azért, hogy az igazságot kiderítsük. (Helyeslés jőbbfelől. Nevetés a szélső baloldalon.) Mi hatása lehet törvényeinknek, törvényhozásunknak arra a Kossuthra, a ki politikai vallásunkat, alkotmányunkat törvénytelennek jelenti ki? Hiszen arra áz 1879. törvénynek sem lehet semmi hatása, mert ő egyáltalán mindent törvénytelennek mond, a mi a törvényhozásban 1867 óta alkottatott. Ezt az eljárást tehát nem értem és én azt hiszem, hogy ha van ennek oka 8 ha nem volnék annyira optimista, hogy minden emberről a lehető legjobhat tételezem fel, ha csak kissé pessimista tudnék lenni, akkor kénytelen volnék arra a gon dolatra jönni, hogy önök, t. uraim, ezt az egész kérdést tisztán csak pártérdekből vetették fel. Szavazatomat tehát a jelen kérdésben azon kényszerűség határozza meg, a melyet én a viszonyok logicai kifejlődésében látok. (Halljuk!) Itt uraim a szívnek el kell némulnia. Ez nem változtat semmit sem azon, hogy Kossuth hü fia maradhasson a hazának, elválásunk csak formai, ez nem változtat semmit azon sem, hogy a nemzet 1 még késő ivadékon át is Kossuth halhatatlan nagy érdemeiről örök hálával emlékezzék meg. Thaly Kálmán: Szépen háláljuk' meg! (Derültség a szélső baloldalon.) Perlaky Elek: A hálátlanság vádját visszautasítom. Engedelmet kérek, mutathatok a régi Rómára, mutathatok Görögországra, mutathatok az újkori államok többjére, a kik akkor, mikor egyes nagy honfitársaik a fennálló alkotmánynyal ellenkezésbe jöttek, azokat száműzték. Thaly Kálmán: Nem volt szép! Perlaky Elek: Nem mondom, hogy szép volt, de kénytelenség volt. Mi nem száműzzük Kossuthot, mi csupán csak azt mondjuk és én csak azt állítom, hogy ezen megválásunk a körülmények kényszerűségéből származik. Minekünk itt, a kik a kormánypárton vagyunk, egy politikai bibliánk van. (Nevetés a szélső baloldalon és felkiáltások: Ó kori biblia! mozgás jőbbfelől) és ez az az elv, melynek fő el ve: „Salus rei publicae suprema lex esto!" (Helyeslés jőbbfelől) Mi a jogfolytonosság terén állunk; ugyanazon jogfolytonosság terén, a melyen 1867-ben megállapittattak a közös ügyek, mesállapittatott alkotmányunk; minket azon meggyőződés vezet, hogy ezen alap a hazára nézve üdvös, a hazára nézve kívánatos, az, hogy ennek ; ellenkezője a hazára nézve veszedelmes lenne. És mivel minket ezen szigorú, komoly meggyőződés vezet és én megkövetelem mindenkitől, a ki tőlem azt kívánja, hogy meggyőződését tiszteljem, hogy viszont az én meggyőződésemet teljesen komolynak tartsa s tiszteletben részesítse, (Élénk helyeslés jőbbfelől), — mondom — minthogy minket ezen meggyőződés vezet: ezért mi bárkinek is, habár Kossuth Lajos legyen is az — a ki magát alkotmányunkkal ellentétbe helyezi ki törvényeinket törvényeknek nem ismeri el s ki az incompabilitási tannal, az ország többsége által megalkotott s a koronás király által szentesitett állapotot jogtalannak mondja — concessiókat nem tehetünk. (Derültség szélső balfelől.) Thaly Kálmán: A vasutakra maguk kapják a concessiókat! Perlaky Elek: A politikai erkölcs tekintetéből annyira lehetetlen ez, mint phisicailag az, hogy a hegy közeledjék Mohamedhez és igy a közeledés, ha egyáltalában még lehetséges, csakis Mohamed közeledhetik a hegyhez. (Helyeslés jőbbfelől.) Miután pedig másrészt azon indokokban, a melyeket Irányi Dániel t. képviselőtársam törvényjavaslata mellett felhozott, szintén nem látok okot arra, hogy az |879-ki törvény megváltoz-