Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-380
3S0. ur»z igos üli 1 .*, májii: tattfissék, miután — ismétlem — Kossuth incompatibilitasi tanával szemben a mi incompatibilítási tanunk áll, az, hogy mi az ő elveit a fennálló alkotmánynyal összeférhetlennek jelentjük ki: ennélfogva én az Irányi Dániel képviselő ur által benyújtott törvényjavaslatot nem fogadom el, (Helyeslés jobbfelöl.) Madarász József jegyző: Herman Ottó! Herman Ottó: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn Irányi Dániel t. képviselőtársamat felhatalmaztam arra, (Halljuk! Halljuk!) hogy a benyújtott törvényjavaslat alá szerény nevemet is írhassa, engem két ok vezetett. Az első az, hogy a honosság biztosítása azok részére, a kik egy nemzetnek tagjai, kik egy adott területen születtek, szoros kötelessége a törvényhozásnak. A második szempont pedig az volt, hogy én tudtam, hogy ezen kívül rögtön fel fog vetődni az, a minek fel is kellett vetődnie, tudniillik Kossuth Lajos nevének és a nevéhez fűzött jognak és igazságnak. (Élénk helyeslés szélső balfelöl.) Tegnap Magyarország jelenlegi ministerelnöke által oly tant hallottunk felállítani, a mely a jövőre nézve a legrendkivülibb veszélyt foglalja magában. Abban a perezben, a melyben a minísterelnök ur ország-világ előtt kinyilatkoztatta azt, hogy a magyar állampolgárság a royalismussal a legszervesebb kapcsolatban van s hogy az, a ki e kettőt nem ismeri el szerves kapcsolatban levőnek, a kinek véleménye és meggyőződése más, az nem követelheti magának az állampolgárságot, elzárta a nemzet fejlődésének útját, (Élénk helyeslés szélső bálftlől) odaállott a nemzet fejlődésének elébe. Helfy Ignácz: A szabadság elé! Herman Ottó: És evvel egyszersmind decretálva van az, hogy a magyar törvényhozásban a véleményszabadság tilos. (Igás! Ugy van! szélső balfelöl.) Kérdem a t. ministerelnök úrtól, ha én ráállok az incompatibilitas tanának alapjára ugyan arra,a melyen ma Kossuth Lajos áll s ezt meggyőződésből teszem, proscriptio tárgya leszek-e én, proscriptio tárgya lesz-e mindenki, a kinek ily véleménye és meggyőződése van ? (Élénk tetszés a szélső baloldalon) és ha itt feláll az ifjabb nemzedék, amelyet ma az előadói széken és a jegyzői széken is látunk, mely a legteljesebb ignorantiát tanúsítja, midőn történelemről van szó: mi következik mindebből? A legrettentőbb összeütközések sorozata a jövőben. És önöknek tulajdonképen ma már cousequentiából azt kellene indítványozniok, hogy nagy mulasztás történt akkor, a midőn az in effigie felakasztottak visszatérhettek Magyarországba, midőn Magyarország közéletében újra helyet foglalhattak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Sőt decretálui kellene azt is, hogy utólagosan akasztófára kellene őket ítélni, mert hisz 22 éu, csütörtökön. 1890. ag'í ők az eszmék fejlődésében a continuitásnak képviselői ők tartották fenn mindazt, a mi a nemzetet a szabadságharcára emlékeztette. Én már 1879-ben tagja voltam e háznak. Hát felhívom mindazokat, kik velem együtt itt voltak, feleljenek: mi volt akkor az érvelés ? Azt mondták, nem Kossuth ellen van hozva a törvény, hiszen nem is lehet ellene hozva. Öreg ember, a 10 évet el sem éri! És mikor ma suttognak, vájjon mit mondanak? Már most másképen érvelnek és azt mondják: azon elv alapján, melyet gróf Szapáry itt felállított, ő nem lehet Magyarország állampolgára. Kossuthot, mint személyt, mint individuumot, mint aggastyánt e törvényhozásban megbirálás vagy vita tárgyává tenni, absolute lehetetlen. Nem tanácskozunk mi Kossuth nevéről, individuumáról, hanem arról a magasztos eszméről, mely ép ugy a magyar nemzeté, mint az egész emberiségé: a függetlenség eszméjéről, mely magyar földön az ő nevéhez fűződik. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) És az, hogy évtizedek múlva kegyelet, mely Kossuth nevén át az eszméhez fűződik, ma ép oly élénken lüktet, mint évtizedekkel ezelőtt, tanítsa meg önöket, hogy nem fogják szavazatukkal eltemetni sem azt az eszmét, sem a hozzáfűzött dicső nevet. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És felállítják az elméletet — lehet, servilismusból, meglehet, minthogy ezt tagadják, más okból — a Kossuth és a mostani uralkodó közti ellentétről. T. ház! Mondom, meghanyatlott a történelmi érzék és a törvényhozás ifjabb tagjai, kik a Bachkorszakban születtek és a provisoriumban kezdtek eszmélni, nem érzik a nemzet lelkének lüktetését. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ezek intézik a nemzet ügyét egyik udvari ebédtől a másikig, (Derültség a szélső baloldalon) egyik delegatiótól a másikig. Elismerem, hogy egy uralkodó, ki azt a keserves életpályát járta végig, mint Magyarország mostani királya, ki elment egészen a chlumi ködig, egész Königgrätzig, elvégre ki fogja mutatni, hogy van benne bizonyos alkotmányos érzék. És én constatálom, hogy ezt soha e házban senki egy oldalról sem vonta kétségbe. (Ugy van! a szélső ba'on.) De a királyoknak épen az a gyarló oldaluk van, mint nekünk egyszerű embereknek; ők is halandók és arról, a mi utánuk következik, senki jót nem állhat. {Ugy van! a szélső balon.) Es mikor e helyen, mint Magyarország egyik kerületének szerény képviselője megállok, én sem udvari ebédtől udvari ebédig, sem delegatiótól dele gatióig, sem választástól választásig nem akarok tanácskozni, hanem abból a szempontból, hogy a I nemzet jogainak fenn kell állania még koronákkal 34*
