Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-365
365. országos ülés május 2-án, pénteken. 181). 19 Szilágyi Dezső igazságügyminister; De csak akart! Polónyi Géza: Vagy legalább petitionáltak érte és vitatkoztak felette. (ÉlénJc derültség jobbfelől.) Engedelmet kérek, de szó volt róla. Beszterezebánya, t. ház, ugy társadalmánál, mint építkezésénél fogva teljesen alkalmas arra, hogy egy királyi táblát befogadhasson. Áttérek már most, t. ház, a székhelyek kérdésében utolsó megjegyzésemre. Én közjogi szempontból hibásnak tartom azt, hogy akkor, midőn az igazságügyi bizottság előadói székéből azt hirdetik nekünk, hogy a magyar állameszme annyira meg van szilárdítva, hogy azt bárhonnan jöjjön is a veszély, féltenünk nem kell; hogy akkor midőn enuntiáltatni halljuk azt az elvet, a melynek consequentiáit levonva a particularismusnak minden szűkkeblű érdekeivel könnyen sikra szállhatunk, a törvényjavaslatban még mindig találkozunk a geographiai területnek oly elhatárolásaival, a melyek ismernek külön speciális Erdélyt; ismernek temesi bánságot, csak Vojvodinát nem. Sokkal helyesebb volna, ha végre valahára szakítanánk azon eddig is helytelen, az unió óta pedig különösen helytelen felfogással, mely nemcsak a törvényhozás, hanem még az administratio téren is annyira számol Erdély speciális érdekeivel, hogy még az országgyűlés egyik alelnökének is mindig erdélyinek kell lennie. Nem gyökerezik ez sem az erdélyieknek, sem a szűkebb értelemben vett magyaroknak óhajtásaiban. Közöttünk az egyesülés teljes és tökéletes, minek tartsak fenn tehát azokat a határvonalakat, melyeket folyók vagy hegyek emeltek közöttünk? Azért én sokkal szerencsésebbnek tartottam volna és tartanám és ha e tekintetben indítvány nyujtatik be, én azt hajlandó vagyok támogatni, ha az a feleslegesen nagyszámú hat királyi tábla az alföldön nem állíttatik fel, ha Szeged, Temesvár, Nagyvárad, Debreczen, Kolozsvár és Marosvásárhely egyrakáson királyi táblát nem kap. Ha figyelembe veszszük azt, hogy Erdélyben az az egy királyi tábla is, mely eddig működött, szépen el tudta végezni a dolgát, én azt a beosztást tartottam volna egyedül helyesnek és jogosnak a székhelyek tekintetéből, a mely a temesvári és nagyváradi királyi tábla helyett Aradon állít fel egy királyi táblát (Zajos helyeslés a szélső baloldalon) és a mely a nagyváradi királyi tábla területét Debreczen, Kolozsvár és Árad közt osztja fel. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Fontosnak tartom ezt t. minister ur az általam hangoztatott, nyíltan bevallott és nálam természetesen vezér motívumot képező magyarosodás érdekében is. Röviden kifejtem e tekintetben álláspontomat. Én elhibázott dolognak tartom politikai szempontból azt, ha oly axiómát állítunk fel, hogy valamely várost vagy annak környékét a királyi táblának odavaló helyezésével megmagyarosítsák. Én téves nézetnek tartom, ha mi el akarjuk magunkkal hitetni azt, hogy betelepítés által tudunk magyarosítani. Megfordítva áll a dolog, 30—40 családból álló királyi tábla nem képes ezerekre menő családokat megmagyarosítani, mert az az amalgamisálás veszélyének van kitéve, a mint ezt gyakorlati példákkal igazolni könnyű lenne. Megfordítva áll tehát a dolog, t. ház. Ha mi erős magyar központokhoz csatolunk oly vidékeket, a melyek akár hazafiság,akár pedigpusztán a nyelv szempontjából nem ütik meg a mértéket, a melyet mi követelünk és a melyet mi magyarnak nevezünk; ha mi talán másfelé gravitáló nemzetiségű népet a magyar központtal való sűrűbb érintkezésre utaljuk, hogy az annak sokadalmait, kereskedését és iparát kénytelen felkeresni, sokkal hamarább fogunk czélt érni igazságos, törvényes utón, mintsem megfordítva. Telepíthetünk mi, t. ház, teszem azt Temesvárra akárhány magyar családot, azért ott a német színház előtt mégis csak több publicum lesz, mint a magyar színház előtt. (Derültség a szélső balon.) Nem akarom a t. minister urnak Pozsonyt a mely táblának jogosultságát magam is elismerem, példaképen felhozni, mert azt ő jobban ismeri, mint én, (Derültség a szélső balon) csupán azt említem még meg, hogy Győr helyett Szombathelyt tartom alkalmasabbnak a székhely szempontjából. Nem fogom a t. házat annak részleteivel untatni, hogy a második szakaszra nézve megmondjam észrevételeimet, de általánosságban jelezni tartozom azt, hogy bizony a területi beosztásra nézve nem a legszerencsésebb megoldást találta a minister ur. Elég erre nézve például csak Tolna vármegyét vagy a komáromi törvényszék területét felemlíteni és azt felhozni, hogy egyikmásik törvényszéktől, Budapesten átmenve, 136 kilométerre kell utaznia a félnek, hogy királyi táblájának székhelyére eljuthasson. Ezeketarészleges tévedéseket, t. ház, nem akarom felsorolni, mert ugy vettem észre, hogy a szabadelvű pártban folytatott tárgyalásoknál a t. minister úrban nyilvánult bizonyos hajlandóság a területek beosztása kérdésében concessiókat tenni. Specialiter Rózsahegy érdekében, ámbár nem tudom szerencsésen-e, megtette azt a eoncessiót, hogy miután az erős magyar központ — legalább a Pozsonyinál erősebb — Kassa helyett Pozsony felé gravitálhassanak azok az elemek, melyek eddig is Pozsonyban tartották gyülkelyöket Mondom, nem szándékozom ezt felhozni, mert nem akarom az utat és módot elzárni ária, hogy a t. minister ur e tekintetben további concessiókat is tehessen. Azonban a törvényjavaslat 4. §-ában, továbbá 15., 16., 19. és 20. §-aiban olyan elvek és intézkedések vannak lefektetve, melyeket e párt nemcsak a t. minister urnak, hanem soha semmiféle kormánynak megszavazni nem fog. (Helyeslés a szélső baloldalon.) 3*
