Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-379

379. országos ülés máj eleve nem gondoskodnak arról, hogy mindaz, a mit az emberi ész, mint haladást, mint művelődést, mint közszabadságot általánosan elfogadott, minden polgárnak egyaránt tulajdonává legyen. Tudom tehát, hogy a nemzetnek 1849-iki legyőzetése után is kellett egy visszaeső korszaknak következnie, a minthogy, sajnos, következett is. Ez pedig azután tengődött mindaddig, mig azon osztrák császári hatalom, mely az országot alkotmányos törvényeink ellenére békóiban tartotta — a legszelídebb kifejezéssel élek — be nem látta, hogy el kell vesznie, meg kell törnie az osztrák hatalomnak és az osztrák császárságnak magának is, ha csak Magyarországgal ki nem békül, (Ugy van! a szélső haloldalon.) Meg kell törnie, miért ? Mert a magyar nemzetnek alkotmányához csak szenvedőleges ragaszkodása annyi lelkességet és annyi összetartást idézett elő Magyarországon, hogy az tényezővé vált Európa népeinek családjában és mert az európai népesaládok az elnyomatást nem tűrhetik soká és nem is tíírendék vala, hacsak a Magyarországot elnyomott törvénytelen hatalom be nem látta volna, hogy neki alkotmányos útra kell lépnie. Tehát a kényszerűség, hogy tudniillik megtarthassa az osztrák császárságot is, okozta azt, hogy inditt itva érezte magát az osztrák császár a Magyarországgal való kibékülésre. (Igaz! a szélső baloldalon.) Es miért érezte kénytelenségét a kibékülésnek? Azért, uraim, mert az az osztrák császári hatalom — bebizonyult történelmileg — a magyar hatalom elől meghátrálni volt kénytelen s ha az orosz hatalom nem jő segélyére, napjai számlálva valának. (ügy van! a szélső baloldalon.) Magyarországon tehát létrejött az 1867. évi közös kiegyezés. Hogy miként jött létre, tudják a t. képviselő urak és én igen kérem Dárdai Sándor t. képviselőtársamat, legyen szives figyelemmel kísérni a nemzet akkori érlüktetéseit és meg fogja találni, hogy az a67-ki kiegyezés azon képviselőház által létesíttetett, a mely képviselőházba 1865- re a Deák Ferencz volt képviselő által 1861-ben szerkesztett és az ország teljes, az 1848-ki törvények szerinti függetlenségét és államiságát tartalmazó programra alapján választotta meg a nép a képviselőket, (ügy van! a szélső baloldalon.) Tehát létesült az akkori képviselőválasztáskor nyilatkozott nemzeti közvélemény ellenére. Es ugy Dárdai Sándor t. képviselőtársamnak, ha ő azt mondja: „Tény az, hogy Kossuth Lajos nevével és Helfy Ignácz szerint Kossuth Lajos erős meggyőződésével pártactiót indítottak a közjogi alap ellen, a mit mi nemcsak visszautasítunk szavazatunkkal, hanem, hogy csata is legyen, Helfy Ignácz káromlására azzal felelünk: hátrább az agarakkal!" (Nagy mozgás a szélső bal259 oldalon. Halljuk! jolbfelől) Emlékezetébe hívom, hogy 1867. június 4-én a koronázás ténye előtt 14 képviselő aláírásával — a mi, igaz, kevés — de hisz az 1866. február 24-iki országos ülésen csak heten voltunk, adatott be egy határozati javaslat, a mely azt kívánta, hogy a koronázás, mivel törvényesen meg nem történhetik — mert az 1790: XI. és XII. t.-cz. szerint a haza területi épsége és egyéb törvényei, hatóságai helyreállítva nincsenek — halasztassék el. Már itt láthatja a t. képviselő ur nyomát egy küzdelemnek, a mely már ekkor a megalkotni kívánt közjogi alap ellen csekély számú képviselők által kezdeményeztetett és azután folytattatott is. Igaz, Deák Ferencz azután Kossuth Lajos levele ellenére kiegyezett, de legyen meggyőződve — nem tételezhetem fel, mert hisz megmutatta a következés — hogy Kossuth Lajos állást csak nem foglalhatott Magyarország teljes önállásának és függetlenségének kivívása ellen. De csak hallgatott volna is, mi folytattuk volna a nemzeti küzdelmet és legyen meggyőződve a tisztelt képviselőur, hogy az 1848/9-ki dicső harczoknak ő volt főmegteremtője s nagy idő kellett hozzá — 22—23 esztendő 1867 után — hogy oda nyeressenek meg a képviselő urak, hogy ma a fölött még csak tanácskozni is kelljen, hogy az az egyén, a ki egyik legkiválóbb és legkimagaslóbb alakja Magyarország dicsőségének és a szabad ember és szabad fold hazájának egyik megteremtője, legyen-e vagy lehessen e továbbra is polgára e hazának. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon,) A t. igazságügyminister ur egyszer arra hitt fel engemet, hogy kevesebb jóindulattal legyek iránta, de több tekintettel legyek indokai mérlegelésére. Nem tehetek róla — óhajtom, hogy ne sokára történjék -- de azon véleményben vagyok — mondta is már valamelyik képviselőtársam — hogy a mint ezen törvény egy 15 éves minästerelnöki működésre tette rá a szemfödelet, ugy ezen kormány is, melyről azt hirlelik, hogy az nem. a visszaesés, de a haladás kormánya, ha leszavaztatja most a nemzet becsületérzését, szeretetét és rajongásig fokozódó lelki imádságát, meg fogja találni a maga szemföde.ét. (Ugy van! a szélső baloldalon.) En, t. ház, csak a legfontosabbakra terjeszkedtem ki, mert kötelességem szavazatomat indokolni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Még csak Dárdai Sándor képviselőtársamnak akarok egyet mondani és tőle kötelességem egyet kérni. Beszéde végén azt mondja: „Én nem szívesen teszem, hogy rég beheggedt, de még teljesen be sem gyógyult sebhelyeket feltépjek avagy csak érintsek is, de ám, ha kényszerítenek reá, ugy utalok arra — s erre teljes jogom van — utalok arra, hogy az én választókerületem székhelye N.-Enyed nem 33* i 21-én, szerdán. 1890.