Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-379
258 379 * országos ülés május 21-én, szerdán. 1890. Gróf Károlyi Gábor: Ki mondta azt, hogy eláll? Szegy élje magát! (Zaj a szélső Iáioldalon.) Dobay Antal: Én ugyan nem szoktam gyakran felszólalni, de hogyha felállók, akkor el nem állok. Olyan nincs. (Nagy derültség és felkiáltások jőbbfelöl: Eláll! Eláll! Mozgás a szélső baloldalon.) Mindössze csak annyit mondok, hogy én hiszem, hogy Kossuth Lajosnak a túloldalon is van egy-egy tisztelője, ha már a törvényjavaslatot nem fogadják is el, de én annyival nagyobb tisztelője vagyok, hogy megszavazom a javaslatot; annyival nagyobb tisztelője vagyok, hogy kijelentem, ha örömet tudnék szerezni Kossuth Lajosnak azzal, hogy életemet feláldozom értté, azt is feláldoznám. (Elérik helyeslés a szélső baloldalon.) Balogh Géza jegyző: Madarász József! Madarász József: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Irányi Dániel t. képviselőtársam kifejtette azon indokokat, a melyek következtében a bizottság javaslata ellenében én is elfogadom a benyuj tott törvényjavaslatot. És bármit mond is a kor mány, hogy pártszempontokból nem hangzóit fel azon indítványban a magyar nemzet nevezetes nagy többsége által kegyelettel tisztelt Kossuih Lajos neve, józan észszel nem gondolhatta senki, hogy azon általános alapelvek szerint ő reá is nem kivan kiterjesztetni a honpolgárság visszaszerzése. Nem mondom, hogy ő reá is nem, mondhatjuk bátran, hogy a hazának minden e törvény alá eső polgára közt bizonyára legfőképen reá is, a mint ez azon kegyelet folytán, a melylyel iránta a nemzet nevezetes nagy többsége viseltetik, magától érthető. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De mert felhozatott itt a vita folyamán, nem ugyan Helfy t. képviselőtársam által első izben, mint azt a ministerelnök ur ma megjegyezte, hanem Nagy-Károly városának és választókerületének érdemes képviselője, gróf Károlyi István által. Teljesen osztozom előttem szólott t. képviselőtársam véleményében s helyeslem azon igen szép, becses és kegyeletes beszéd kiinduló pontját, de sajnálom, hogy a következtetést nem vonta le a kiindulási pontból. Mert mi a képviselőnek és az állam kormányán ülő képviselőnek is kötelessége, ha a nemzet a megalkotott törvényt helyteleníti? Levonni a következtetést, tudniillik, hogy az ezen törvény helytelenségét magukban foglaló szakaszok kijavíttassanak, módosíttassanak. (He lyeslés a szélső baloldalon ) E között nincsen megállás. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Vagy-vagy!) Megmondom, miért nincsen. (Halljuk! Halljuk!) Mert ón nem ismerem el azon nézet helyességét sem — pedig mind a két eszme magában véve igen szép — hogy itt az egyik részt a Kossuth iránt való kegyelet, a i másik részt pedig a haza és törvényesen megkoronázott királya iránt való tisztelet vezérli s hogy ezen két eszme egymás mellett nem állhatna meg; mintha az egyiknek teljes mértékbeni követése a másikat legcsekélyebb mértékben is sérthetné. (Helyeslés a szélső baloldaon) Tehát mert az eszme hibás és nem helyes, természetes, hogy az én meggyőződésem szerint a következtetés sem volt helyén és nem helyes a két eszme felállítása azért, mert a magyar nemzetnek egyetlen eszméje van: a haza szeretete és a haza szeretetében annak törvényesen megkoronázott királya iránti tisztelet és ragaszkodás, a mely és a ki, király mint a haza legelső embere és a hazának szabadságát, a hazának alkotmányát minden magyar polgár közt legelső védelmezi és legelső szereti. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És mit tett Kossuth Lajos és mit tesz Kossuth Lajos? Szereti a hazát teljes szivéből, teljes erejéből és ő is -a törvényesen koronázott magyar királylyal — szerinte „csak" magyar királylyal -— kész nem mint alattvaló, hanem mint polgár (Helyeslés a szélső baloldalon. Ellenmondás jolbfelől) teljesíteni kötelességét. (Helyeslés a szélső baloldalon. Mozgás és zaj a jobboldalon.) Legyünk tisztában az alkotmányos fogalmakkal : most nemzet vagyunk, hajdan kiváltságokra alapított nemzet valánk: a nemesi rend és néhány rend. És mit mondott a törvény a nemesről ? Azt, hogy ő a szent koronának tagja. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Most helyébe lépett a nemzet. Tehát soha sem volt alattvaló, hanem szabad polgár. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És a király mindezek között a hazának legfelségesebb jelvénye, a koronának legdicsőbb védője s ezért mondotta Mátyás, az igazságos, hogy „egy király se inkább, mint hitetlen". Mert a magyar nemzet hűsége csak azon koronázott királya iránt volt élő és tisztelő, a ki esküjét megtartá. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Mire esküdött pedig a király ? A haza szabadságának, jólétének, alkotmányának fentartására. (Igaz! Ugy van ! a szélső baloldalon.) Ezen tekintetekből, t. ház, mert én az 1879: L. t.-cz. 31. §-át helyesnek nem tartom, következetlenségbe esném, ha azon törvénynek ezt a helytelen szakaszát törölni és a törvényt ez által javítani nem kívánnám. Jól tudom én, t. ház, hogy a haladásnak, a szabad fejlődésnek gátjául senki magát, bármily hatalmas legyen, oda nem gördítheti. Pedig halad és fejlődik a szabadság világszerte s Európaszerte is. De jól tudjuk, hogy minden forradalomnak, minden szabadsági mozgalomnak megvan a maga ellen-forradalmi korszaka, mely azt követi, a mint megvan az ellenkezőnek, a visszaesésnek is, a melyet általában reactiónak nevezünk, következése a forradalmakban, ha a nemzet képviselői jó
