Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-379
379. országos ülés május 21-én, szerdán. 1890. 257 mértföldjelzők kiáltják felénk, hogy e dicsők, e hősök, mint lázadók, mint felségárulók lettek kivégezve csak azért, mert a haza alkotmányáért, jogaiért, szabadságáért küzdöttek. De itt megállok. Megállok, mert a jelenlegi javaslat tárgyalását nem tartom alkalmasnak arra nézve, hogy fejtegessem, nem lett volna-e már rég hivatva a törvényhozó testület arra, hogy felülvizsgáltassa, illetve biráltassa azokat a halálos Ítéleteket, melyeket a katonai biróságok szabadságharczunk leveretése után jogtalanul, igazságtalanul s minden nemzetközi jog lábbal tiprásával tör vény telenül hoztak s hajtottak végre a tábornokokon és többi nagyjainkon. A nemzet nemcsak bátrabb, de igazságosabb is volt, mint a törvényhozó testület és nyilatkozott. Nyilatkozott abban az értelemben, hogy azokat, kiket felségsértők és lázadók gyanánt ítéltek el a zsarnokság engedelmes szolgái, a nemzet vértanúi sorába iktatta, azokat a gyávákat pedig, kik ez ügyben, mint birák hoztak ítéletet, gyilkosoknak bélyegezte. Tudom, hogy sokaknak s főleg bizonyos köröknek nem tetszik, ha ez emlékekről lerántjuk a fátyolt s emlegetjük, de a mai viszoayok között, midőn alkotmányosságunk annyira visszafejlődött, hogy a parlament képes volt a haza legelső, legjobb, legnagyobb és érdemekben leggazdagabb polgárát állampolgári jogaitól megfosztani, az ily viszonyok közt nincs többé ok a kíméletre, hanem ép ellenkezőleg kötelességünk a multak emlékeit felújítva, ezek ellen az utálatos és bíróinak nevezett gyilkosságok ellen, itt e parlamentben a leghatározottabban tiltakozni. Én a tényeknek egész hosszú sorozatával igyekeztem kimutatni, hogy Kossuth Lijos nem fosztható meg honpolgári jogától. A tényeknek olyan sorozatával, melyeket lehetetlen elvititni. Nemzetünk történelmében ugyanis a múlt és jelen eseményeink lánczolata oly erős, mint akár csak a mértani bebizonyítások. Ezek pedig mind azt mondják : Kossuth Lajos mindaddig nem fosztható meg állampolgári jogaitól, mig az alkotmány alapelvei a törvényhozás többsége által tiszteletben tartatnak. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ép ezért arra kérem önöket, ne alkalmazzák azt a rettentő és bosszúálló törvényt arra a nagy hazafira, kit hazánk legdicsőbb és leggyászosabb napjaiban egyaránt tisztelt és szeretett az egész magyar nemzet, mert a magyar nép soha sem fogja elfuledni,a mit KossuthLajos a nép jogai a nemzeti dicsőség és az állami függetlenség érdekében véghez vitt. Vagy ám alkalmazzák azt a törvényt s vessék el Irányi Dániel javaslatát. De mielőtt megtennék, fontolják meg annak következményeit. Jusson eszükbe, hogy Kossuth Lajos hontalanná tétele által illoyalitást követnek el, mert a magyar nép KÉrvn. NAPLÓ. 1887—92. XVIII. KÖTET. szivét idegenítik el a koronától. (Igás! Ugy van! a szélső balodalon.) Elfogadom a törvényjavaslatot.(Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Madarász József jegyző: Dobay Antal! Dobay Antal: T. ház! Azok után, miket t. elvtársaim az Irányi Dániel t. képviselő ur által benyújtott törvényjavaslat mellett elmondottak, nekem csak néhány rövid észrevételem van még s nem is fogómat, ház türelmét hosszasan igénybe venni. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Kötelességemnek tartom azonban mint magyar honpolgár s e ház tagja, hogy szavazatomat röviden megokoljam. Azt hiszem, hogy mindenki, a ki tisztában van azzal, hogy ki volt Kossuth Lajos és mit tett a hazáért, kénytelen e törvényjavaslatot megszavazni. Nem akarok nagyhangzású eszméket hangoztatni, mert én az ekeszarva mellett nőttem fel, (Tetszés a szélső haloldalon) de mint magyarul gondolkozó ember, tudom, hogy mi a kötelessége e nemzetnek Kossuth Lajos irányában, kinél nagyobb fia e nemzetnek nem volt s tán nem is lesz e hazának. (Élénk éljenzés a szélső baloldalon.) Nem akarok sérteni senkit, de azt mondom, hogy önök e törvényjavaslatot nem meggyőződésből szavazzák le. hanem a kormány iránti respectusból. (Ellenmondás jobbfelöl.) Ne engedjenek pedig pressiónak vagy személyes érdeknek ily fontos kérdésnél; mert meg lehetnek róla győződve, hogyha kisebbségben maradunk is, a nemzet többsége mi irántunk lesz háládatos és rólunk, ezen párt működéséről fogja elmondani azt, hogy megtették kötelességüket. (Helyeslés a szélső balfelöl.) Én nem akartam önöket valami nagy dictióval terhelni, de felszólaltam azért, hogy egy-két szóval elmondjam, hogy én magyar polgárt, ma gyár embert nagyobbat nem ismerek Kossuthnak Ezt önöknek is el kell ismerniük; sőt már el is ismerték. Hiszen épen tegnap szólalt fel gróf Károlyi István, hogy Kossuth Lajos az az ember, a kihez foghatóval ma Magyarország nem rendelkezik. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Én azt, a mit gróf Károlyi István mondott, magamévá teszem, azzal a különbséggel, hogy helyében nem azzal végzem, hogy nem fogadom el e párt által benyújtott törvényjavaslatot, de azt mondottam volna, hogy „Éljen Kossuth Lajos!", mert a következetesség ezt hozta volna magával. (Derültség jobbfelöl.) Ez igy van és ezen nincs semmi nevetni való. Ismétlem, nem azt mondottam volna, a mit gróf Károlyi István mondott, hanem azzal végeztem volna, hogy megszavazom azon törvényjavaslatot, melyet Irányi Dániel t. képviselőtársam beadott. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem fárasztom tovább önöket. (Halljuk! Halljuk! a szélső balfelöl. Felkiáltások a jobboldalon : Eláll! Eláll!) 83
