Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-379

250 379. országos ülés május 21-én, szerdán. 1890, tagadták meg magákat e nemzetben a századok folyamán keresztül. Ha önök nem akarnak hűtlenek lenni a nemzet traditióihoz; ha nem akarják az absolutismus traditióit legyezgetni csak azért, hogy saját loyalitasukat minél ragyogóbb színben tüntessék fel, (Helyeslés a szélső balon) akkor nem találhatnak ellenmondást a nemzeti függetlenség és az önök loyalitása között. (Helyeslés a szélső bálon.) Azok nak a megyéknek, városoknak, melyek azon ismeretes nyilatkozatokat tették, eszük ágában sem volt, hogy a törvényes loyalitas kötelezettsége ellen vétsenek, (ügy van! a szélső balon.) A nemzet általában számolt a sorssal akkor, midőn az osztrák házzal szövetkezett. A nemzet igen jól tudta azt, hogy közösségben élni egy uralkodó pálczája alatt más országgal, ez nem terjes függetlenség, de a nemzet tudva és akarva elvállalta ezt a viszonyt. Nyugtalanítja a hatalmat még az is, hogy mindamellett a nemzet kebelében él az igazi nemzeti függetlenség eszméje és aspiratiója? Ám viselje magát ugy, hogy a nemzet minél elviselhetőbbnek tartsa a maga sorsát. Egyezzék be^e abba, hogy az a közösség, mely a teljes függetlenséget csorbítja, csakis a legszükségesebb dolgokra reducalódjék, akkor a nemzet, mely századokon keresztül becsületesen és őszintén kereste a tisztességes együttélhetés módját, jövőre is megfog nyugodni végzetében. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Ebben az irányban kellene működniük azoknak, kik a trón közelében, mint annak tanácsadói foglalnak helyet, (U y van! a szélső balon) a helyett, hogy a nemzet gondolkodási módját sarkából akarják kifordítani. Önök leszavaztathatják ezen törvényjavaslatot és constatálhatják a méiy meghasonlást, a nemzet egyeteme és a nemzet képviselői között; de nem fognak jó szolgálatot tenni a koronának, ha ugy fogják odaállítania kérdést, hogy a nemzet óhajának teljesülése határozott ellenzésébe ütközik a koronának. (Igás! Ugy van! a szélső balon) Sokkal helyesebb politika lett volna azt mondani oda fönt, hogy ezt a kérdést élére állítani nem helyes; hogy itt oly kérdéssel állunk szemben, mely még abból a fátyolvetési korszakból maradt ránk s a melyet csakis annak a szeb lemében lehet elintézni. (Tetszés a szélső baloldalon.) A nemzet fátyolt vetett a multakra, de nem alázkodott, nem hunyászkodott meg; (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon) senkinek sem jutott akkor eszébe, hogy megsértse a nemzet leggyengédebb érzelmeit. (Ugy van ! a szélső balon.) Kibékülés volt az és nem megalázkodás, Ebbeu az értelemben fogadta el az udvar is a kibékülést és megpecsételte azt a maga részéről akkor, mikor ő Felsége a honvédeknek ajándékozta a koronázási ajándékot. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ebben a szellemben kellene elintézni ezt a kérdést is. És ezt annyival inkább, mert a fátyolvetési korszak még nem múlt el. (Halljuk ! Halljuk!) Nekünk még most is sűrű fátyolt kell kéznél tartanunk; fekete szemüveggel kell járnunk, ha közviszonyaink felett szemlét tartunk. (Igaz! Ugij van ! a szélső bah

1 dalon.) Tőlünk még most is minduntalan azt követelik, hogy ne feszegessük a nemzet követeléseit, hanem legyünk tekintettel bizonyos érzékenység, bizonyos gyengéd érzelmek iránt. No hát a nemzetnek is megvan a maga érzékenysége, megvannak a maga gyengéd érzelmei: legyenek tekintettel azok iránt is. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És én megvallom, t. ház, hogy kételkedem abban, hogy ezen törvényjavaslat elfogadása a hatalomnak határozott akaratába ütközött. De lélektanilag megfogható, ha nem utasította el magától, mikor akadtak kormányférfiak, a kik önként felajánlották azon szolgálattételt, hogy ezen kellemetlen Kossuth-kérdést és mozgalmat megrendszabályozzák és megfékezzék. (Halljuk! Halljuk !) A t. kormánynak meg kellene mondania oda fönn, hogy meg kell barátkozni ezzel a Kossuthcultussal, mert olyan magyar nemzet, mely Kossuthot megtagadja, mely Kossuthot elfelejtse, nem kapható és nem lesz kapható soha. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A t. kormánynak ez az első politikai actusa. Ebből vette eredetét; ennek a bűnében fogamzott. A t. kormány arra vállalkozott, hogy. megrendszabályozza a Kossuth-cultust, hogy eszére fogja téríteni a nemzetet; azt akarta bebizonyítani, hogy neki vau bátorsága száműzni Kossuth Lajost. De midőn ezt a törvényjavaslatot le fogja szavaztatni a t. kormány, nem minket fog leszavaztatni, hanem le fogja szavaztatni a világosan és egyértelműleg nyilatkozó nemzetet. (Igaz! Ugy van! a szélső báloldalon.) A leszavazott nemzet tisztában lehet majd azután az iránt, hogy mit várhat azoktól a kormányférfiaktól, a kikbe oly nagy reményt akar helyezni minden áron; mit várhat az olyan államférfiaktól, a kik készek ekként bánni el a nemzet legmagasabb, legnemesebb aspiratióival és leggyengédebb érzelmeivel. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Elfogadom a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés a szélső bálon.) Elnök: A miuisterelnök ur kivan szólani. Gróf Szapáry Gyula ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn e helyen először felszólaltam és kijelentettem, hogy a kormány a honossági törvény revisiójára vonatkozólag törvényjavaslatot előterjeszteni nem fog, egyszersmind kifejezést adtam azon nézetemnek,