Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-379
370. országos ülés mijns 21-én, szerdán. 1890. 251 hogy a kormány, ha ily törvényjavaslat más oldalról adatnék be, annak megvitatása elől kitérni nem fog. Midőn ezt kijelentettem, természetesen nem érthettem azt, hogy a kormány csak a törvényjavaslat általános intézkedéseiről kész nyilatkozni, hanem ér lettem azt, hogy a kormány nem fog kitérni azon kérdés elől sem, a mely ezen ügygyei kapcsolatosan a múlt ősz óta tárgyaltatott, tudniillik Kossuth Lajos honosságának kérdése elől és a melyet Helfy Ignácz t. képviselő ur tegnap is felvetett. De, t. képviselőház, miután a kormány ezen kérdés megvitatására alkalmat adott, mi történt 1 Benyujtatott egy törvényjavaslat, benyujtatott annak indokolása, tárgyaltatott ezen kérdés a közigazgatási bizottságban, előadatott az itt az indítványozó részéről s mmdezen alkalmakkal — eltérve azon eljárástól, a mely ezen kérdés tárgyalásánál előbb követtetett — arra hivatkoztak s azt akarták elhitetni — velünk vagy másokkal, nem tudom — hogy ezen törvényjavaslat egyáltalában nem Kossuth Lajos honossága érdekében, hanem az ügyefogyott kivándorlók érdekében történt, hogy tehát a törvényjavaslat ebből a szempontból bírálandó meg. (Helyeslés a jobboldalon.) T. ház! A meddig ezen mederten folyt a vita, természetes, én sem foglalhattam el más állást, én sem voltam hivatva a vitát más térre átvinni. (Helyeslés a jobboldalon.) Kern tehettem ezt annyival kevésbé, mert nem akartam okot szolgáltatni arra, a mi bekövetkezett volna, hogy azt mondják, hogy a Kossuth-kérdést nem önök hozták elő, hanem mi. De minthogy a törvényjavaslatot önök adták be : ugy a törvényjavaslat indokolását, mint annak tárgyalási módját önökre biztam és váriam, hogy e tekintetben önök mikép nyilatkoznak. (Helyeslés jolbfelől.) T. ház! Mielőtt előbbi kijelentésemhez képest magához a kérdéshez szólanék, tartozom Helfy képviselő ur egy tegnapi kedves megjegyzésére észrevételemet megtenni. (Halljuk! Halljuk!) Ez az : „Ha ő Felsége körül más ministerek volnának, nem olyan szolgalelkíí ministerek, mint most ott vannak: ő Felsége bizonyosan megadta volna az engedélyt arra, hogy a honossági törvény módosittassék." Erre mindenekelőtt megjegyzem, t. ház, hogy nem az a kérdés, hogy a korona megadja-e a törvény módosírására az engedélyt vagy sem. Egy törvényjavaslat benyújtásáért vagy be nem nyújtásáért nem a korona felelős, hanem feleletre vonhatók, parlamentaris eljárás mellett, csakis a ministerek, (Helyeslés a jobbóldalon) a minthogy a ministerek vállalják el és viselik az ily tény ért vagy mulasztásért a felelősséget. (Helyeslés jobbfelől.) Szolgalelkíí éknek, t. ház, azokat lehet nevezni, a kiknek nincn véleményük, vagy a kik véleményüket kimondani nem merik. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) De azért, t. képviselőház, hogy nekem a Helfy t. képviselő úrétól eltérő véleményem van, nem adom meg neki a jogot, hogy engem szolgalelkfínek nevezhessen. (Zajos helyeslés jobbfelöl.) Nekem t. képviselőház, van ebben a kérdésben véleményem; azt megmondtam fölfelé, megmondom lefelé is nyíltan (Helyeslés jobbfelöl) és helyt állok értté. (Helyeslés jobbfelöl.) Azért a szolgalelkűség vádját ugy a magam, mint a kormány többi tagjai részéről visszautasítom. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfé'ő'.) Mielőtt tovább mennék, t. ház, még Mocsáry Lajos t. képviselő urnak most tett egyik észrevételére kívánok néhány megjegyzést tenni. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur szükségesnek látta ezen vitába be vonni gróf Andrássy Gyulát és a boszniai oceupatiót, azt mondván, hogy az ország közvéleménye ellenére vittekeresztül grófAndrássy Gyula az oceupatiót. (Ugyan !Ugy van! a szélső baloldalon.) Van, t. ház, a történelemben több olyan eset, midőn egyes államférfiam, előrelátással bírván, bizonyos kérdésekben saját felelősségökre az akkori közvélemény ell énére jártak el és rövididő múlva bekövetkezett az, hogy a közvélemény utólag helyeselte ezen államférfiak politikáját. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Es ha igaz, hogy ez több esetben előfordult,ugy a jelenesetben minden bizonynyal igazolva van az akkori államférfiak eljárása : mert ha a közvélemény akkor ellene is volt az occupatiónak, ma már bizonyára nincs senki, a ki amaz eljárást hibáztatná. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Mocsáry t. képviselő ur kissé erős kifejezéssel él és saját állását némileg túlbecsüli, midőn azt mondja, hogy a nemzet egyhangúlag kívánja a törvény módosítását, hogy a nemzet egyértelinüleg kívánja a mostani közjogi helyzettel szemben az országnak teljes függetlenségét. Hát, t. ház, a nemzet közvéleményét talán Mocsáry Lajos ur képviseli'? (Derültség jobbjelöl.) Vagy talán azon 90 képviselő ur képviseli az egész nemzetet, a kik a jelen törvényjavaslatot benyújtották? (Felkiáltások a szélső baloldalon: Igenis! A magyarságot!) Thaly Kálmán t. képviselő ur hivatkozott azon 9 törvényhatóságra, mely Zemplénmegye körirata mellett nyilatkozott; talán az a 9 törvényhatóságképviseli a nemzet közvéleményét? (Ellenmondások jobbfelöl.) Azt hiszem, mindezen állításokkal szemben áll az, hogy a nemzet közvéleményét igenis ezen képviselőház többsége van hivatva törvényesen képviselni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) De azt mondja Mocsáry t. képviselő ur, hogy a kormány a Kossuth-mozgalmat rendszabályozni kívánja. Épen ellenkezőleg áll a dolog, t. ház. Mi ezen mozgalomnak, ezen nézetnyilvánításnak tért 32*
