Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-378

378. országos ülés miijus 20-án. kedden. 1890. 233 sük, egészen másban találjuk. Hiszen rámutatott arra az előttem szólt Helfy t. képviselőtársam. Ennek a törvénynek nincs más czélja, mint az, hogy a külföldön levő menekülteket megtörje, vagy haza kényszerítse, vagy hazátlanokká tegye. (Úgy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ertem azt a nemes keresztényi érzést, melylyel oly hibákra, melyeket mind a két fél megbánt, vagy ha egyikének nem volt is oka megbánni, a másiknak megbocsát, azt mondjuk, hogy vessünk rá fátyolt. Szép a keresztényi megbocsátás, habár nem mindig hasznos. Ertem azt is, hogy ha bármilyen gyászos multat felejteni óhajtunk, mert annak bolygatásával csak vérző sebeket szaggatnánk fel, mi egyik félnek sincs hasznára, el akarjuk felejteni, mert hiszen ha a vérző sebeket felszaggatjuk, csak a testet gyöngítjük. De vájjon keresztényi érzés-e az, hogy a legnagyobb hazafit, kit milliók áldása köröz naponkint, a miért az emberiség színvonalára emelte őket s a kitől önök sem tagadhatják el azt, hogy legtöbb érdeme van e hazában: tüskés martyrkoszorúval jutalmazzuk s ily törvénynyel hontalanná teszszük. Én ebben, t. ház, keresztényi felfogást nem találok. (Helyeslés a szélső balon.) Hiszen ha körülnézünk, bárha kevesen vagyunk is most jelen, de e házban is a t. ház tagjai közül is akárhányan vannak, a kik kegyelet és tisztelet tárgyai előttem s a kik nem önhibájukból az 1849. évi események után több ideig ették a hontalanság kenyerét; többen vannak, a kik egy évtizeden túl tartózkodtak a külföldön, de vájjon kinek jutna eszébe, ezeket azért e hazából kitagadni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De ha visszamegyünk a legközelebbi múlt eseményeire, midőn egy nemrég elhunyt nagy halottnak az egész ház, mondhatnám az egész nemzet egy akarattal elhatározta, hogy érdemei elismeréséül közköltségen szobrot emel, pedig az ő tettei közül szinte leginkább az emelkedik ki, melyért annak idején mint halálra ítélt bujdosó töltötte el külföldön élete egy részét. Ha ezt bűnnek tekintette volna koronás királyunk, nem vett volna részt oly tüntetően temetésén, nem halmozta volna el kegye annyi jelével. És ép az a sajátságos, hogy a magyar törvényhozó-testület hoz ily törvényt. Állítsuk egymás mellé e két nagy alakot. Az egyiknek, a ki úgyszólváu a következetesség symboluma, töviskoszorút készítünk, hontalanná teszszük, a másiknak pedig, a ki szintén azon a nyomon járt, a melyen amaz, de nem tett oly nagyot, a törvényhozás szobrot emeltet. Oly törvényhozás, mely ilyet tesz, lehetetlen, hogy a nemzet akaratát képviselje. Midőn meghallottam a kormányválság hirét, őszintén megörültem. Nem vártam ugyan a mostani kormánytól nagy tetteket, de vártam nyíltságot, őszinteséget, becsületességet. Annyi csalódás KÉPVH. NAPLÓ 1887 — 92. XVIII. KÖTET. után, melyen a nemzet a kiegyezés óta keresztülment, különösen a legutóbbi Tisza-korszak alatt, azon sok jogfosztás, ámítás, köpenyfoígatá-í után azt vártuk,hogy kapunk egy kormányt, mely a nemzetet nyilt őszinteséggel fogja képviselni, És mit tapasztalunk ? Ez a kormány is köpenyforgatássa! foglalta el helyét. A Tisza-kormány megígérte, hogy azt a szerencsétlen törvényt meg akarja változtatni. És most ki áll ennek útjába? Ugyanaz a többség, a mely azt az igéretét hozsannával fogadta. Oly kormány iránt, mely igy csinál magának többséget, a legjobb akarattal sem viseltethetünk nagy bizalommal és én attól tartok, hogy az iránta való bizalomból, melybe eleinte én is bele sodortattam, keserű csalódás fog bennünket kiábrándítani. Vagy azt hiszik, hogy e törvény akivándorlók kedvéért van csinálva? A szegény kivándorlóknak e törvényről nagyon kevés fogalmuk van. Elégsajnos, hogy e bőségesnek elkeresztelt országból kénytelenek kivándorolni, hogy filléreket szerezzenek, ebből az országból, hol nem másnak a hibája, hogy nincs neki kenyere, mint kormányrendszerünknek és azon alárendelt helyzetnek, hogy zsírunk idegen érdekek kielégítésére lesz kiaknázva. Mi, t. ház, kik a törvényhozó testület tekintélyét kell, hogy fentartsuk, azt, ki egy nagy eszménynek volt megteremtője, úttörője, fentartójas következetes példányképc, egy ily szerencsétlen törvén ynyel ki akarjuk törülni polgáraink sorából, akkor, mikor a világ akármelyik legtiszteltebb, legnagyobb nemzete is mindent elkövetett, hogy a. maga soraiba felvegye. (Igaz! Ugy van! szélső bálfelől.) Azt is mondják önök, hogy kénytelenek e törvény fentartásához ragaszkodni és ennek mi, a 48-as párt vagyunk az oka; mert e törvényt Kossuth nagy hazánkfia nevéhez kötöttük s igy ez, nem tudom mi okból, koronás királyunk jogait sérti és nem fér össze a magyar koronás király iránti köteles hűséggel. Én elfogadom, t. ház, hogy szavazatom egyik főrugója minden esetre Kossuth Lajos nagy hazánkfia iránti tiszteletem s hogy nem akarok beleesni abba a hálátlanságba, a melybe beleestek azok, kik ezt a törvényt megteremtették, vagy öntudatlanul megteremteni segítették. (Élénk helyeslés szélső balfelöl.) De tagadom másfelől azt, hogy én Kossuth Lajos iránti legmélyebb tiszteletem mellett nem lehetnék egyúttal a magyar alkotmányos koronás királynak ép ugy hű alattvalója, mint önök bármelyike. Én, t. ház, az érdemet és a tiszteletet meg tudom különböztetni a kegyhajhászattól és a meghunyászkodástól, valamint a hűséget is meg tudom külöuböztetni a szolgai engedékenységtől. (Tetszés szélső bal felöl.) Az elsőt, koronás királyom iránti hűséget is elfogadom és követni fogom mindenkor; ezt ünnepélyesen Ígérem és soha az ellenkezőre okot nem adtam; (Helyeslés a szélső baloldalon) de viszont a másik 30