Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-378
23J S?8 ' <"" Siá S 08 ttIé * m*lM 20-án, kedden, 1890. ben, azon magyar nép nevében, a melynek millióit Kossuth Lajos tette polgárokká. (Élénk helyeslés. Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ne süssük reá jó magyar népünkre a legrűtabb tulajdonságok ]egrútabbjának, a hálátlanságnak bélyegét, (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Az a szavazat, a mit Önök ezen törvényjavaslat ellen fognak adni — ha csakugyan ezt fogják tenni — az; nem szavazás lesz, az káromlás lesz, (Zajos helyeslés és tetszés a szélső balboldálon. Nyugtalanság a jobboldalon) és kézzel fogható hamisítása a magyar nép igazi érzületének. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Elnök; T. ház! E háznak minden tagja szabadon nyilváníthatja itt véleményét. Vannak azonban kifejezések, a melyek nézetem szerint nincsenek megengedve, (ügy van! ügy van! jobb felől.) Itt tisztelni kell mindenkinek a meggyőződését ; itt minden egyes tagnak szavazata mindigszavazás és soha sem káromlás. (Élénk helyeslés. Ugy van! Ugy van! jobbfelöl. Zaj a szélső balon.) Madarász József jegyző: Petrich Ferencz! (Felkiáltások a szélső baloldalon: Kérünk 5 percznyi szünetet! Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl.) Petrich Ferencz.* T. ház! Érzem kellemetlen helyzetemet, hogy ilyen nagyszabású beszéd után kimerültek t. képviselőtársaim s előre tudom, hogy különben is gyönge előadásommal nem leszek képes figyelmet kelteni. Ezért igérem, hogy rövid leszek. T. ház! Alkotmányos önkormányzati joggal biró nemzetnél, ha annak kebelében oly tünetek mutatkoznak, melyek a közérdeket megzavarással fenyegetik, azon nemzet törvényhozó testülete nemcsak jogosítva, de kötelezve is van erkölcsileg arra, hogy az ilyen bajoknak elejét veendő, megfelelő törvényeket alkosson, hogy ez által a nemzetet megnyugtassa. Ily esetben különösen a népképviseleti rendszer alapján kormányzott országban kell hogy a törvényhozó testületnek különös gondja legyen arra, hogy ezek a törvények az állam polgárainak jogait, önérzetét tiszteletben tartsák, sőt a mennyire lehet, azokat fejleszszék, egy szóval népszerűvé és érthetővé tegyék. A mely törvény ezen kellékekkel nem bir egy alkotmányos országban, az a törvény rossz, a melyeket pedig illetéktelen befolyás hoz létre, azok még veszedelmesebbek, mert megrontják az állam tekintélyét s felzaklatják az állam polgárainak bizalmát és ez által az állam polgárai legjobb akaratuk mellett sem tehetik meg azt, hogy e törvényt nemes öntudattal, büszkén, felemelt fővel támogassák vagy kövessék. En, t. ház, ebben a törvényt, különösen annak 31. §-a czélját felfogni nem tudom, annak sem a nemzeti szellem tekintetében, sem az állampolgárok érdekeire való tekintettel semmi értelme nincs. Ezen törvénynek helye, értelme lett volna egy századdal ezelőtt, midőn a magyar főurak Bécsben csatos czipőben, bugyogóban, fecske farkú frakkokban, ezopfos haj porozott parókával hajlongtak a trón zsámolya előtt és mindenek voltak, csak magyarok nem ; midőn a magyar főurak saját anyanyelvüket nem beszélték s palotájukból kiküszöbölték azt; midőn azok nagy része a külföldön született, életöket künn töltötték, vagyonukat künn pazarolták el; akkor, midőn a magyar főúr esak onnan tudta, hogy van egy másik hazája, ha magyar jobbágyától megteremtett dézsma-jövedelmet megkapta. Ekkor lett volna értelme ezen törvénynek, de ma nincs. Volt idő, nem is régen, csak egy századdal ezelőtt, Mária-Terézia idejében és utána, midőn a magyar befolyás oly nagy volt, hogy ha ilynemű törvénynyel felébresztették volna a magyar nemzeti érzelmet, azon hatalmas, tehetséges uralkodó, József császár idejében, egészen más sors várt volna a magyar nemzetre ; de azon — szerintem — legalább jó akaratú fejedelem, a magyar főurak gyöngesége által tévútra lett vezetve, Magyarországot semmibe sem vette ésigy főuraink Magyarország elhanyagolása által a legnagyobb mulasztást követték el. Hiszen megmutatta a magyar főúri osztály és főnemesség hatalmát fegyverrel kezében, megmutatta, hogy azt a túlnyomó német hatalmat meg tudta törni és az osztrák állam érdekeit meg tudta menteni. Mindenki bámulja még most is az akkor kifej tett magyar vitézséget, de bámulhatja és csodálhatja azon gyöngeségét is, mely e mellé párosulhatott, hogy öuönmagukat nem tudták az osztrák camarilla ravasz beavatkozása alól kimenteni s annak csábja elől menekülve, saját hazájuk jövőjéről gondoskodni. Hiszen azt nem tagadhatja senki, hogy ha a magyar főnemesség a maga nagy befolyását és az udvar áltál lekötött kötelességérzetét Magyarország javára felhasználták volna, Magyarországnak természetes, törvényes és igazságos jogai egészen más elbánásban részesültek volna. De most, mikor egészen mások az állapotok, mikor senki hazájából külföldre czél nélkül nem megy vagyonát és jövedelmét elkölteni, most, mikor elismerem, hogy épen a főúri osztályból emelkedett ki egy nagy Széchényi, ki elég erős volt már férfikorában tanulni meg a magyar nyelvet és ki a jó példával előljárva, a magyar paloták küszöbein belül vitte a magyar nyelvet és odahatott, hogy főuraink mindnyájan, ha nem tanulják is meg teljesen, de legalább törik a magyar nyelvet; most már, mikor elismerem, hogy a magyar főnemesség érzi kötelességét és vagyonát, jövedelmeit ide benn költi el és a magyar hazafiak között osztják meg és szép fővárosunkat világvárossá segítenek emelni, nincsen ok egy ily törvény fentartására, mely arra kényszerítse a magyar hazafiakat, hogy a hazában tartózkodjanak. Ha tehát e törvény fentartásának okát keres-
