Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-365
jg 885. országos filés május 2-án, pénteken. 1890. az esküdtszéki intézmény esetleg a polgári peres eljárás rendszerére is kiterjesztetik, a mit én ez úttal nem indítványozok, a törvényhozásnak joga van ezt is kimondani; egészen másként fog és kell kinéznie a felső bíróságok szervezetének parciális reproductio esetén, mint a teljes szóbeliség behozatala esetén; egészen másnak kell lenni a felsőbb bíróságok szervezetének a Schöffen-Gerieht intézményével; egészen másként kell lenni akkor, ha az írásbeliség rendszerére van fektetve a perjog és másnak az egyes bírói, másnak a társas bírói rendszer mellett, végül, hogy többet ne említsek, egészen másnak kell lenni a felsőbíróságok szervezetének akkor, ha például oly törvény találna életbelépni, mint a milyen már jelenleg az igazságügyminister ur megbízásából napvilágot látott, a melyben tudniillik kimondatni szándékoltatik, mint már a költségvetés tárgyalásakor volt szeren csém felemlíteni, hogy a királyi táblák elé csak Írásbeli perek tartozhatnak és hogy a sommás perek felebbezése a törvényszékekre, legfelső fokon pedig a kir. euriára tartozzék, a mikor tehát a kir. táblák competentiája a most folyamatban lévő perek 10—15°/°-ára reducálódnék, mert alig hiszem, hogy Magyarország törvényhozása 245 táblabírót 11 tábla területén akarna a mostani perek 10— 157o-ának elintézésével foglalkoztatni. Szóval, ezeket csak annak illustratióául említettem fel, hogy a perjog megalkotása feltétlenül előbbre való, mint a szervezeti kérdés. (Helyeslés a szélső baloldalm.) Hogy hasonlattal élhessek, a szervezet a keret, a perjog a kép. A birói szervezet kérdését a perjog megalkotása előtt elintézni annyi, mintha egy festőnek a kerethez kellene alkalmazkodnia akkor, midőn művészi alkotásait a legnagyobb tökélylyel akarná a vászonra vetni. Minél nagyobb művész által és minél nagyobb művészeti értékkel biró képet akarna festetni, annál inkább bűn lenne a'^keretnek előre való megalkotásával a művészi elme geniálitásának gátat vetni, vagy korlátokat szabni. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Én nem tudom, t. ház, azaz jobban mondva, tudom biz én, hogy az igazságügyminister ur tudományos képzettsége, szorgalma, tehetsége felől sokféle vélemény van e képviselőházban. Van olyan is, a mely őt az alkotók közt, talán az élő európai nagyságok között első helyre teszi; van talán ezzel ellenkező és van közepes vélemény is. Egygyel azonban tisztában vagyok s azt hiszem e tekintetben a képviselőházban mindenki tisztában lesz, hogy a sajátértékével — legyen az forgalmi, vagy műbecsérték — az igazságügyminister ur teljesen tisztában van s hogy az igazságügyminister ur nem fogja önmagát kisebbíteni még azokkal szemben sem, a kik felőle a legjobb véleményben vannak is. S ha ez így van, t. ház s ha szabad feltételeznem, hogy az igazságügyminister ur egyénisé-rénél és tehetségénél fogva alkalmas arra, hogy művészi tökélylyel alkosson perjogot, kérdem: vájjon mi lehet az indok arra, hogy ez alkotásban önmagának korlátokat szabjon, önmagának 8 vagy 11 szögletes keretet alkosson akkor, midőn a megalkotandó kép, melyet majd festeni fog — nem tudom mikor, majd szorgalmazni fogjuk — kerek vagy négyszögletes formájú lesz. hz tökéletesen hasonló lenne ahhoz, havalaki előbb czipőt csinál és azután keres hozzá lábat, a melylyel járni fog az illető a czipőben. (Hosszantartó derültség.) T. képviselőház! Ha a tudományosság fegyvertárában kinálkozó érvek egész halmazát lehet érvényesíteni azon felfogás mellett, hogy első sorban a perjog institutiói alkotandók meg és csak azután lehet a keret felállításához fogni: vájjon mi lehet mégis elfogadható indoka annak, hogy a t. minister ur épen egy ilyen organisatorius javaslat benyújtásához fogott; hogy annakafeléje támasztott bő vágyakodásnak, annak az eleven közvéleménynek megnyugtatására, a mely az ő reformmunkája után vágyik, annak első táplálékául, mintegy elcsitításául, egy ilyen törvényjavaslattal álljon elő? (Halljuk! Halljuk!) Félek tőle, t. képviselőház, hogy az az argumentum fog találni, a mely mintegy szembeötlő, mintegy feltolakodik, hogy az ember annak igazságát elismerje; tudniillik az emberi gyengeség. (Helyeslés a szélső baloldalon. Zaj jóbbfélol.) Az emberi gyengeség az, t. képviselőház, a t. minister úrban, a ki egy hosszú élet vágyakozásának nehéz terhétől megkönnyülten került az igazságügyministeri székbe; annak a ministernek az emberi gyarlósága tört ki ezen javaslatban, mert ez a javaslat alkalmas arra, hogy Szilágyi Dezső nagyméltóságú igazságügyminister ur bőven jutalmazza és büntesse azokat, a kiket jutalmazni és büntetni akar. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Ellenmondás jobb felől.) Majd rátérek, t. képviselőház, hogy ez ezen törvényjavaslat szerint nagyon lehetséges. De, t. képviselőház, nem foglalkozom ezen többé-kevésbé személyt érintő motívumok hoszszabb felsorolásával. Oly bőséges anyag kínálkozik számomra a törvényjavaslatban, hogy teljesen elégséges arra, hogy pusztán objectiv indokolással is kimutassam ezen törvényjavaslatnak nézetem szerint félszegségeit és tévedéseit. Csupán a másik kérdésre térek még át, a költség kérdésére. Ha egy törvényhozás termében egy javaslat megszavazásra vár, a lelkiismeretesen aggódó honatyának, képviselőnek mindenesetre első kötelessége az, hogy tájékozva legyen — pedig teljes lelkiismereti megnyugvással — az iránt, vájjon mennyibe kerül az a dolog, a mit én ma az országnak ajándékozok. Ha a t. ház az igazságügyi minister úrhoz kérdést intéz ez iránt, akkor azt fogja mondani:
