Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-365
SG5. országos ülés május 2-án, pénteken. 1890. 17 én nem tudom ; a minthogy a javaslat maga is azt mondja, hogy nem tudja; approximative, oda vetőleg — van erre egy culinaris kifejezés, de nem akarom ismételni — approximative megmondja, hogy 245.000 frt a rendes kiadási többlet és 60.000 frt az átmeneti kiadás, szóval approximative 305.000 frt a maximalis megterheltetés a ministeri javaslat szerint. Hogy a minister urnak maximalis számításai milyen lábon állanak, azt méltóztassék abból tudomásul venni, hogy már az igazságügyi bizottságnak csak egyetlen egy intézkedése csúffá tette azt a maximumot. Nevezetesen a 12 bíróval való szaporítás már a 305.000 frt maximumot erősen alterálja; azonkívül, t. ház, a kérdéseknek egész légiója merül fel, a melyeknek pénzügyi szempontból horderejét és mérlegelését előre meghatározni azért vagyunk képtelenek, mert egyrészt azon intézkedések behozatala még a t. minister ur bensőjében is talán csak talány, még ő maga sem tudja, hogy miként akarja azokat behozni. Szilágyi Dezső igazságügyminister; Például! Polónyi Géza: Majd megmondom, például az áthelyezéseknél, a nyugdíjazásoknál s a többinél ; még a számvevőségi szervezés kérdésénél, még a főügyészségi kezelő-személyzet tekintetében is a t. minister ur olyan javaslattal áll elő, hogy azt mondja: bizzák azt rám, hogy mennyi legyen, majd megcsinálom én ugy, hogy jó lesz. (Derültség a szélső baloldalon.) De a pénzügyi eredmények szempontjából semmiféle tájékoztató statisticai adatokat nem nyújt. Abban a 305 ezer forint költségben pedig, a melyet a t. minister ur maximalisnak jelez, nincs belefoglalva a nyugdíjazandó táblai birák után az országot érhető teher ; nincs belefoglalva az áthelyezések folytán előálló és a pótlékok czímén adományozott 200—400 forint; nincs belefoglalva az, hogy ha például a 21. §. intézkedései folytán valaki Budapestről magasabb fizetéssel áthelyeztetik valahova és ezen magasabb fizetéssel dotált budapesti bírónak, vagy bírósági alkalmazottnak a helyét be kell tölteni, ebből minő különbözetek fognak előállani. E különbözeteket én számtanilag kifejezni nem tudom, mert nem vagyok tájékozva az iránt, hogy a t. minister ur hány és milyen fizetéssel bíró egyént akar áthelyezni? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Szóval, t. ház, e törvényjavaslat a költségek szempontjából nem nyújt megnyugtató tájékozást nemcsak az iránt, hogy valóban maximum-e az, a mit a minister ur maximumnak jelez, hanem az iránt sem, hogy az egész mennyibe fog kerülni ? És ha, t. ház, ilyen alapos és súlyos természetű aggályok daczára mégis kijelentem, hogy ezen törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni hajlandók vagyunk, KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XVIII. KÖTET. akkor ezt legalább indokolni tartozom. (Halljuk! Halljuk!) A pártot, melynek szerencsés vagyok tagja lenni, ezen törvényjavaslatnak általánosságban való elfogadásánál egy főszempont vezeti s ez az, hogy nem osztozunk a minister urnak azon felfogásában, sőt határozottan depraecaljuk azt, mintha az Írásbeliség rendszere mellett a királyi táblák deeentralisatiójának helye volna, vagy szüksége forogna fenn; de igenis elismerjük a királyi ítélő táblák deeentralisatiójának szükségességét a teljes szóbeliség perjogi elvei alapján. (Helyeslés a szélső baloldalon.) S mert azon meggyőződésben vagyunk, hogy a mennyiben a királyi táblák decentralisatiója keresztülvitetik, ez már foglalója a törvényhozásnak a szóbeliség behozatalára : ezen vezérszempontokból kiindulva, igen is hajlandók vagyunk a törvényjavaslatot általánosságban elfogadta még azért is, mert még a látszatát sem akarnók adni annak, mert a gyanú árnyékát sem akarjuk magunkhoz engedni abban a tekintetben, mintha mi, a kik a decentralisaciót — természetesen a szóbeliséggel magánk sürgettük — az igazságügy terén szándékolt reformokat akadályozni kivánnók. (Helyeslés a szélső baloldalon.) E vezérelveket követve, mondom, hajlandók vagyunk a törvényjavaslatot általánosságban elfogadni. Azonban, t. ház, a törvényjavaslat ellen oly természetű elvi aggodalmaink vannak, melyekre nézve kötelesek vagyunk kijelenteni, hogy a részletes vita alkalmával módosításokat fogunk benyújtani és hogy ezeket oly fontosaknak tartjuk, hogy a mennyiben ezen módosításaink el nem fogadtatnának, azon esetben a törvényjavaslatot harmadszori felolvasásában meg nem szavazhatnák. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Röviden fogok csak kitérni, t. ház, ezen álláspont jelzésére. Igen természetes, hogy bár nem elvi a kérdés, de mégis — mondhatnám — az egész ország közfelfogása szerint praedominanssá lett ezen törvényjavaslat megítélésénél a székhelyek kérdése. Itt, a mint már voltam bátor említeni, egyéni álláspontomat leszek bátor röviden jelezni. (Halljuk! Halljuk!) A székhelyek beosztásánál az igazságügyminister ur 11 királyi táblát hoz javaslatba. Két főszempont által vezetteti magát — legalább az indokolás szerint — ezen székhelyek beosztásánál. Az egyik a szóbeliség elve s a királyi tábláknak a megközelíthetősége; a másik az, hogy a euíturalis góczpontok emeltessenek a vidéken is, a melyek alkalmasak lehetnek arra, hogy társadalom és közművelődési téren előre vigyék magát az illető vidéket. Én, t. ház, tudok egy harmadik motívumot is, mely nyíltan bevallva ugyan nincs, a mely azonban magamra nézve mindig mértékadó, azzal a különbséggel, hogy én nem tartom szükségesnek 3
