Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-378
ggg 378. ormägm ülés május 20-án, kedden. 1890. nevét lobogtatja ma is zászlaján. (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Én tehát, t ház, hibának, tapintatlanságnak tartottam 10 év előtt már a honossági törvény hozatalát és aggodalmaim, melyekkel e "örvényt fogadtam, valósultak is, mert csakugyan sérelmet talált benne az önök pártja, uraim! (A szélső haloldal felé fordul.) Mit kértek önök, t. függetlenségi pártiak, a volt ministerelnöktől ? Azt, hogy módosítsa e törvényt, de a nélkül, hogy a korona iránti kegyelet e módosítás által csorbát szenvedjen. Nemde igy állt a dolog ? (Ugy van! szélső balfelől.) Az önök által várt és az általa megígért, de meg nem adott módosítás ma már csak egy kis remény, szemben a volt ministerelnökkel, Tisza Kálmánnal, mert akarva sem válthatná be ma már szavát az az ember, ki birva a hatalommal, képtelen volt reá. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ma egy új kormányéi aökkel állunk szemben, ki mitsem igért, de kiről fel nem tehető, hogy ama gödörbe lépjen, mely elődjének lábát törte. (Derültség a bál- és seélső baloldalon.) Az önök kérelmében, t. függetlenségi párt, szerintem nem volt sérelem szemben a koronával. (Helyeslés a szélső halon) az önök kérelme, óhaja, nem volt egyéb egy kegyeleti érzés enuntiatiójánál, (ügy van! a szélső^ balfelöl) Kossuth Lajos személyével szemben. Önök le akarták róni, ép ugy, mint minden jelentkező alkalommal tették és tudom, hogy jövőre is tenni fogják, (Élénk helyeslés szélső balfelöl) az önök szivében táplált és soha ki nem haló hazafiúi hála és kegyelet adóját! (Élénk helyeslés szélső balfelöl.) Ez megtörtént, ezzel önök kötelességüket teljesítették. De Tisza Kálmán volt minísterelnök ígérete, — mely igy hangzott; ígérem, hogy a szóban forgó körülményre való tekintettel leend a „honossági törvény" módosítása fogalmazva stb. stb. a , — sérelem volt; igenis sérelem szemben a koronával (Mozgása jobboldalon. Halljuk!) és megczáfolás szemben Kossuth Lajos amaz ünnepélyes nyilatkozatával, mely kimondja, hogy egy emberért nem szabad törvényt módosítani. És most tovább megyek, tegyük fel, hogy a volt minísterelnök Tisza Kálmán beváltja szavát. Akkor is egy oly cselekménynek lett volna szerzője— előre bocsátott magyarázatai következtében. — melynek következményét Kossuth Lajos, mint „következetesférfiu"mint a„kimondott szó embere" a maga részére soha el nem fogadhatta volna; mert hisz ő, ki mindnyájunknál jobban birja és szebben kezeli a magyar nyelvet, fentjelzett nyilatkozatában a „kivételt" kizártnak állítá. (Igaz! Ugy van ! szélső balfelől.) T. képviselőház! A törvény már elnevezésében is ama fogalmat alkotja és érleli meg minden honpolgár lelkében, hogy az mindenkit egyformán — kivétel nélkül—kötelez, véd, ment és sújt és most kérdem önöktől, t. függetlenségi párt, hogy kiről tehetnénk fel inkább és nagyobb jogosultsággal, hogy egy már szentesített törvényt — egyaránt minden honpolgárra kötelezőnek tekintsen, mint épen Kossuth Lajosról, ki hazánk legszebb, legüdvösebb, a nemzeti jellemet ép ugy, mint az ő felvilágosodott szellemét, az egész művelt világ előtt tündöklő fénybe helyezett törvényeitalkotta. Kossuth Lajos érdemeit elismeri az ország, átérzi az egész nemzet, feladni azokat soha nem fogja, (Helyeslés szélső balfelől) mint eszménykép áll ő előtte. De létezik, tisztelt képviselőház, még egy eszménykép, melynél szebbet, magasztosabbat az idők ecsetje ezer év óta nem képes a magyar szemének festeni és ez a haza s a koronás magyar király alakja. (Élénk helyeslés és éljenzés.) E fogalom előtt „haza" „király" meghajlik, megkell hajolnia, mindenkinek, még magának Kossuth Lajosnak is. Tisza Kálmán 15 évi kormányzatára a honossági törvény tette reá a szemfedőt és e szemfedőt soha, sem egy ember, sem egy párt, de legutoljára a magyarok Istene fel nem emeli többé. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ez legyen az önök elégtétele, uraim! T. képviselőház! Szándékomban volt egy ellenindítvány benyújtása, de házszabályaink folytánindítványombenyujtásaokakadatolatlannak bizonyult. Indítványom a törvényjavaslatnak a ház asztaláról való bevételét kérte volna, azon indokból; mert a jelen pillanatban szem előtt tartva a közelmúltban történteket, helytelennek tartom ép ugy az önök részéről, t. függetlenségi párt a honossági kérdésnek felmelegítését, mint a kormány részéről é törvényjavaslatnak napirendre tűzését, számolva a nemzet érzése és érzetével, a „tapintat" szeriütem mind a két részen azt parancsolta volna: nem provocálni egy oly vitát, mely igen könnyen megsértheti a korona iránt tartozó kegyelet érzetet. Ez meggyőződésem t. ház, ezt kimondanom kötelességemnek tartottam. (Helyeslések.) A törvényjavaslatot el nem fogadom. (Helyeslések.) Madarász József jegyző: Helfy Ignácz! (Zaj! Felkiáltások: 5 perez szünetet kérünk!) Elnök: T. ház! Alig egy jó órája, hogy elkezdtük a tanácskozást, ne méltóztassék mindjárt pihenni akarni. Kérek csendet. Helfy Ignácz: T. ház! (Nagy zaj és mozgás.) Elnök: Név szerint fogom azokat megszólítani, a kik háborgatják a szónokot. Helfy Ignácz : Midőn Irányi Dániel t. barátom által benyújtott s általam is aláirt törvényjavaslat támogatására felszólalok, röviden kijelentem, hogy az általa előterjesztett indokoláshoz
