Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-377

214 377. országos ülés május 17-éu, szombaton. 1890. tás Íratván ki, az evangelicus egyházi szabályok éltelmében, az egyes egyházi községek szavazatai által döntetik el az, hogy ki választassák meg püspökké. Nagy mozg;ilom indult meg e tekintetben. Az egyházi kerület jelölt egy férfiút, kiben garantiákat vélt látni ar.a nézve, hogy az egyházi törvények és kánoni szabályok teljes figyelemben tartásn mellett békés szellemben a magyar állam iránti kötelességeit nemcsak megtartja, hanem másokkal is megtartatni fogja. Ellenben egy másik páit jelölt egy férfiút, a kiről azok, kik mellette országos korteskedést visznek véghez, felteszik, hogy a hazában létező pánsláv propagandának eszközéül fogna szolgálni, (Ugyvan! Ugy van! halfelol.) Nem tudom, igaz-e ez azon férfiú személyére vonatkozólag. Én Baltik liptómegyei esperest személyesen nem ismerem, e^ak az egyeteaies gyűléseken láttam több izben, beszédeiből azt láttam, hogy okos és müveit ember, de ki mindig a panslávokkal szavazott, közöttük foglalt helyet, Mudronyt, Dolmányit és a többi pánslávokat, kik egy szervezett pártot képeztek, támogatta szavazatával, viselkedésével. Ha ez igy áll, akkor nemcsak mint egyházamnak hű fia, nem viseltethetem iránta bizalommal, de azt hiszem, hogy megválasztatása által igen fontos állami érdekek lennének veszélyeztetve. Mert nem a személyes kérdés az, a mi itt szóba jön, hanem a mi ezután következik. Ha ma azon választás megtörténik és jogerőre emelkedik, ebből egyházamra nagy kár háramolhatik az által, hogy mindenekelőtt azon községek és esperességek, melyek ezen jelölt mellé sorakoztak, mint egy zárt és győzelmesphalanx fogják tovább szolgálni azon irányt, melyet pánsláv iránynak szoktunk nevezni. Továbbá, ha megválasztották püspöknek, tehát dunániimeui egyházi elnöknek Baltikot, legközelebb várható a felügyelői állás betöltése és ott ugyanazon szavazatok megerősödve, ismét pánszlávot fognak ültetni a másik, a világi elnöki székbe s igy fog ez menni azon egész egyházmegyében s mindenütt a magyar államhoz hű egyházférfiak háttérbe fognak szoríttatni és előtérbe fognak lépni azon férfiak, kik a pánszláv zászló alatt vivták ki győzelmüket. Ez egyházamra nézve veszélyes, mivel e miatt szakadás fenyegeti, mert feltehető azokról, a kik patentalisták voltak — mint Dohnányi, az ő felügyelő-jelöltjük — hogy ugyanazon az alapon a patentalis egyházkerületet fogják akarni visszaállítani; autonóm jogaik örve alatt ki fognak akarni szakadni a magyar egyetemes evangelicus egyházból, nem azért, hogy vallásszabadságukat szolgálhassák, hanem hogy szabadon szolgálhassanak egy idegen politikai irányzatnak. (ügy van! Ugy van!) Áttérek már most az állami szempontra. Vájjon mit képzel az igen t. kormány, tűrhető-c magyar állami szempontból, hogy azon a vidéken, a hol már eddig 50 egynéhány egyházközség a pánslávizmusnak meghódolt, ezekhez hozzájáruljanak még községek, hogy ott az egész felföldön szétszórt, jól szervezett propaganda létezik, mely az államra veszélyessé válhatik azért, mert külföldi inspiratiókat követ. Nem vonhatom kétségbe, hogy külföldi inspiratiókat követnek azok, a kik egyik fővezérük Mudrony, a kievi pánsláv gyűlésen részt vett. Hogy ezen szervezet jogilag elismertessék, szabadon tenyészkedhessék, ez azt hiszem, a magyar állam alapérdekébe ütközik és ezt eltűrni a magyar kormány kötelességeivel össze nem férő. Nem az a kérdés, hogyan történik ez a választás. A felföldről számos levél érkezett hozzám, telve panaszszal az iránt, hogy ezen választásoknál a legnagyobb nemzetiségi korteskedés űzetett, oly korteskedés, hogy a tanítók minden engedély nélkül odahagyták állásukat és elmentek a másik megyébe községrői-községre, hogy a mint a választások szép sorrendben ügyesen ki voltak irva, a pánszláv apostolok a községek megrohanásával szerezzék meg és hajtsák be a szavazatokat az ő jelöltjük mellett. Tudomásom van arról, hogy a hol a többséget ily módon megszerezhették, ott a törvényes formákat megtartották; a hol ez nem ment oly könnyen, mert a magyar kisebbség ellenszegült, vagy a hol a magyar párt — mint magyar párt, ámbár még mondhatnám, hiszen szabad a felföldön magyarnak lenni — a hol a magyar államhoz hű evangelicusok mint többség ellenezték, ott mindenféle fortélyos eszközzel hamisították meg a jegyzőkönyvet, a választásokat megsemmisítették, erőszakoskodtak. (Felkiáltások: Gyalázat!) Mindezen választási visszaélésekhez járult még a pánszláv bankoknak, a Tátra-banknak és más felföldi takarékpénztárnak befolyása a választásokra. Azt hiszem, ezek nem valláserkölcsi eszközök. (Ugy van!) Nekem azonban erre nézve nem lehetnek hivatalos adataim, mert magán informatiókból merítek, de van egy adatom, a melylyel igen szívesen szolgálok. (Halljuk! Halljuk!) És ez az, hogy a rózsahegyi törvényszék királyi ügyésze, tehát a magyar államnak egyik hivatalos képviselője Bobroniezky László ur, egy magyar és tótszövegtí körlevelet bocsátott ki, melyben Betrika Baltika mellett kéri a liptómegyei esperességi tagok szavazatát. (Felkiáltások: Gyönyörű állapotok !) Ezen okmány mindenesetre bizonyítja azt, hogy a magyar állam nemcsak teljesen passiv viselte magát ezen ügyben, hanem azt is, hogy megengedte saját közegeinek, hogy a panslavismus érdekében saját tekintélyökkel közreműködje iek és korteskedjenek. (Mozgás balfélöl.)